Az alapszituáció tehát az, hogy Etióp pásztorunk, Kaldi, legelteti a nyáját, s észreveszi, hogy élénkebbek a barik, ha egy bizonyos cserje termését dézsmálják. Tudósok híján a kolostorba viszi a növényt, hogy mondják már meg neki, mi a csuda is ez? Hamar megegyeznek, hogy ez az ördög viccelődése, és mindenképp el kell égetni. Amint azonban tűzre vetik, olyan isteni illattal szolgál, hogy gyorsan újra megegyeznek, hogy ez bizony nem démoni machináció, hanem ajándék a mindenhatótól (mise után ez’tán tessék nálunk is megállni áldásért).

Ettől az eseménytől kezdve elkezdett terjedni a kávé, valamint fogyasztása. Eleinte szertartásokhoz használták, majd leves gyanánt fogyasztották.

A főzet híre szájról szájra terjedt (ma ez elképzelhetetlen), s lassan eljutott az Arab-félszigetre, és a 15-ik századra már Yemen környékén is burjánzott az arabica. Otthoni fogyasztásra nem volt példa, kávéházak, úgynevezett quaveh khaneh bukkantak fel a Közel-Keleten – Perzsiában, Egyiptomban, Szíriában, valamint ugye Törökországban.

Ezek a létesítmények amolyan Pilvaxok lettek, ahol a szakállas vendégek nem csupán kávét fogyasztottak, hanem heves diskurzusokba is elegyedtek, híreket osztottak meg egymással, művészeket néztek, hallgattak – tehát a társadalmi élet főoszlopai lettek, melyeket egyébként a “Bölcsek iskolájaként” is emlegettek. Mi is erre törekszünk.

Jefferson bácsi később emlegette, hogy a kávé a civilizált világ kedvenc itala. Okafogyottá ez a kijelentése még így, 200 év távlatából sem vált, sőt!

A történelem során egyébként többször is megpróbálták betiltani a kávét (hiszen a kávéházi nép nem birka, s azt az uradalom nem szereti). Kedvencem a svéd próbálkozás volt, amikor is III. Gusztáv a halálraítéltekkel kávét itatott, megfigyelvén, hogy hány csésze szükséges ahhoz, hogy szegény párák elpatkoljanak. Ez a kísérlet szórakoztatta a rabokat, az orvosokat azonban kevésbé.

Legközelebb arról szólunk majd, hogy miként változott meg a kávéfogyasztás és készítés kultúrája napjainkra.

Blog / Duna24

The post Zacc per kávé (avagy, amikor a kotyogó húzza be a szomszéd Magdi nénit) appeared first on Duna24.

Ígértem az ízeket. Jönnek. Sav. Jaj, a sav. Sokan kerülik – ez nem baj. Gusztusok és tockosok. Akinek nem inge, ne vasalgassa. Minek. Érezhetők savak az arabica kávékban, mégpedig 4 fajta is! Citrom, lime, narancs, és grapefruit. Leggyakrabban a citrommal találkozhatunk. Vannak persze ún. földes kávék, melyek többnyire savmentesek. Ilyenek a Pápua, Jáva, Szumátra, néhány bolíviai és mexikói kávé például. A földes íz valóban azt jelenti, amit… jelent. A talaj, levelek, cédrus, fa, penész, stb. ízei köszönnek vissza bennük.

A többi arabica egyéb ízek garmadát rejtheti. Különböző gyümölcsök (mind trópusi és hazai), csokoládé, édességek, magvak, fűszerek, virágok, gyógynövények rendkívül széles zamattengere.

Az átlagfogyasztó persze mindebből mit sem érez, hiszen senki sem magyarázta el neki, mit is kellene észrevenni, illetve hogyan kellene kóstolnia. Erre kanyarodjunk is le egy cseppet:

A kávé kóstolása viszonylag egyszerű folyamat, az ízek fellelése azonban egyfajta tanulási görbével járó tevékenységsorozat. FIGYELEM!

Amennyiben ezen az úton siker koronázza erőfeszítéseit, úgy a továbbiakban már nem fog tudni bármilyen nedűt lenyomni a torkán!

Az első teendőnk, hogy a kávét megkeverjük. Ez különösen fontos az eszpresszó esetében, hiszen az ital elején sűrűbb a leves, később egyre hígul. Mivel odafigyeltünk kémiaórán, tudjuk, hogy a sűrűbb oldat alant, míg a hígabb felül helyezkedik el heterogén közegben. Ha a keverés kimarad, úgy a kávé alján találjuk a tyűabetyárhuncutmindenit savanyú sűrítményt. A kóstolás maga apró szürcsölést jelent. A kávéval megpróbáljuk bepermetezni a nyelvünket. Az első, legmarkánsabb íz, amit érzünk majd – a sav – nyelvünk két szélén lesz igazán érezhető (citrom, lime, narancs, grépfrút – bár a lime és citrom között igencsak vékony a határ). Miután ízlelésünk megszokta a fanyarsokkot, összpontosíthatunk egy újabb jól irányzott korttyal a további ízekre. Kezdetek kezdetén rettentő nehéz azonosítani az ízeket. Még ha az ízlelésünk jó is, nem feltétlenül jut eszünkbe milyen zamatot is érzünk. Kérjük baristák segítségét, akik örömmel leírják mi minden fedezhető fel az egyes kávéfajtákban!

Ne feledjük el,

fontos kóstolás előtt átöblíteni ízlelőbimbóinkat

(ezért szolgálnak fel jobb helyeken vizet a kávé mellé – nem azért, hogy leöblítsük, sem pedig azért, mert vízhajtó). Szánk ph értéke jelentősen befolyásolja az ízeket.

Mára ennyi, de legközelebb beszélgetünk történelemről, mítoszokról, eredetmondákról.

The post Zacc per kávé (avagy amikor a frencspressz nyomja le a bokszolót) appeared first on Duna24.

Mi a kávé? A kávéismereti alapok mindig a cserjével kezdődnek. Jelenleg 124 különböző kávéfajta létezik. Mind a búzafélék családjának nemzetsége alá tartozik. A hatalmas kínálat ellenére azonban csupán két fajta terjedt el a fogyasztói társadalomban, később tisztázzuk, miért.

A világ kávétermesztésének megközelítőleg 80%-a Coffea arabica (Arabica kávé), 20%-a pedig Coffea canephora (Robusta kávé). Ez a megosztás időszakosan kileng a Robusta javára.

Felettébb tudálékosan és terjengősen lehetne a témát ecsetelni, azonban a tisztelt olvasó figyelmét szem előtt tartva váltsunk stílust.

A kávé őshazája Afrika. Csak itt őshonos, a világ többi területére főleg angolszász segédlettel jutott el.

Az említett Arabica kávé tehát minden kávé atyja. Vagy anyja. Ahogy tetszik. (Ha „tá káva”, akkor anyja. Mindegy.)

A Robusta úgy alakult ki, hogy… nem tudjuk. Egyszer csak volt. Ez a jelenleg elfogadott tudományos álláspont. Ecsetelhetnénk a különbségeket a kettő között, de a fogyasztót leginkább az íz érdekli.

Nos, az Arabica ízvilága leginkább a boréhoz mérhető. Rendkívül változatos zamat fedezhető fel egyes fajtáiban. A Robusta bukéja meglehetősen szűkebb ízecsettel dolgozik. Főként keserű íz jellemzi, ami magyarázatul szolgál, miért nem termesztik szélesebb körben. A kesernyésség a koffein hatása, ugyanis a Robusta akár kétszer annyit is tartalmaz belőle, mint az Arabica. Mivel a kávét elsősorban az aromája, az íze végett fogyasztjuk, logikusnak tűnhet az Arabica töretlen uralma. Kiváltképpen a mai társadalomban, melyben egyre több figyelmet tudunk fordítani az élet bacchusi oldalára.

Vagy a víziló orrlyukának méretére (belsős vicc – további tájékoztatás személyesen, saját felelősségre).

A kávéról az tud igazán beszélni, aki szereti. Imádja. Az élet minden területére igaz ez egyébként.

Miért szeretjük tehát a kávét? Ha megválaszolta magában ezt a kérdést, nyilván az aroma, vagy a zamat valamely változata bukott felszínre elméjében. Az aroma, azaz illat az első, ami megérint. A frissen pörkölt, frissen őrölt, frissen bontott kávé csodálatos eszenciája.

Miért van tehát az, hogy egyesek, habár a kávé illatától mámorba esnek, mégsem tudják fogyasztani tej/cukor nélkül, feketén? A kávé természetes íze nem feltétlenül velünk született vonzalom, még akkor sem, ha az illata vonz. Aki pedig mégis feketén issza a kávét, nem gyakran merül el az ízgalmak (igen, ez lesz, tessék elfogadni) világában.

Az ízekről azonban szóljon egy új fejezet.

Dudás Szabolcs, Friss kávé – Kávy sveta

The post Zacc per kávé appeared first on Duna24.