The post A tehetséggondozás szolgálatában appeared first on Duna24.

Különleges pillanat, amikor módunkban áll köszönteni egy 90 éves, köztünk élő hőst. Nála kevesen tettek többet a magyar kultúra és irodalom megmaradásáért (Cseh)Szlovákiában. Fáradságos több évtizedes küldetése során támogatta, gondozta, végül két kötetben rendszerezve tárta elénk az 1945 és 1999 közötti felvidéki magyar irodalmat. Ezen felül számos monográfiát köszönhetünk neki például Turczel Lajosról és Duba Gyuláról. 

Komárom büszke lehet rá, hogy falain belül született, és élte le élete nagy részét. Remélem lassan emléktáblák is őrzik majd életének fontosabb szakaszait. Több évtizeden át a nyitrai tanárképző főiskolán tanított, tanszékvezetője majd docense is volt. Fáradhatatlan munkával négy évtizeden át oktatta a jövő magyar nyelv és irodalom szakos tanárait, óvónőit, ezzel is harcolva az anyanyelvéért és kultúráért. 

Munkásságát rengeteg díjjal jutalmazták az elmúlt évtizedekben: kitüntették Fábry Zoltán-díjjal, a Szlovák köztársaság Ezüstplakettjével, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével és még sok mással. 

Hogy mit jelent az irodalom Szeberényi Zoltánnak? Hadd idézzek egyik vele készült interjúból.

„Minden regény, novella, külön világ, szentély, ahol az ember menedéket találhat, ahol új világot fedezhet fel, és gazdagíthatja személyiségét új élményekkel, érzelmekkel és kapcsolatokkal. (…) A könyvek gyönyörködtető, szórakoztató, pihentető, ugyanakkor nevelő és személyiségformáló erővel bírnak. Semmihez nem hasonlítható erővel fejlesztik az ember önismeretét, nemesítik jellemét.”

Szeberényi Zoltán felvidéki irodalomtörténetben végzett munkája nélkül sokkal szegényebb lenne ismeretünk ezen korszakról és személyekről. Hálával lehetünk, hogy önként vállalt krónikása, és gondoka a korszak irodalmi életének. Hadd ismételjem meg magamat: Isten éltesse Szeberényi Zoltánt! 

_{Borítókép: csakypal.eu}

The post Isten éltesse a felvidéki magyar irodalom krónikását! appeared first on Duna24.

Mindenképpen elmondhatjuk, hogy erősen kötődsz Komáromhoz, hiszen itt születtél, érettségiztél. Milyen szerepet tölt be az életedben ez a város?

Amit a legtöbb embernek a szülővárosa: egy végtelenné tágult időt, amelyben sokat lehetett játszani, tanulni, szétszedni, megfigyelni és megpróbálni összerakni a dolgokat. Hiába költöztem el, lélekben továbbra is komáromi vagyok, itt élnek a szüleim, testvéreim, rokonaim, barátaim.

Ez a gyönyörű város, Csallóköz Párizsa máig minden egyes utcájával lenyűgöz, elvarázsol. Rengeteg emléket jelent, ihlető forrást, egy panelház hatodik emeletén izgalmas könyveket, a fantáziát alaposan megmozgató olvasmányokat, a képzeletre ható illusztrációkat, fehér rajzlapokat, folyton kifogyó filctollakat, rengeteg fogócskát, bújócskát, sírást és nevetést. Az első nagy szerelmet, remek színházi előadásokat, nagy-nagy világmegváltó beszélgetéseket egy sör mellett. Felkészülést arra, ami majd jönni fog, amire általában nem lehet eléggé felkészülni.

Sikeres íróként, szerkesztőként és tanárként mit adott neked a város?

A nagymamáknál töltött idő maga volt a földi paradicsom. Hát persze, mert kényeztették az unokát. Az egyik az ágyba hozta a reggelit egy hatalmas, mustárszínű tálcán, a másik csakis olyan finomságokat sütött és főzött, ami a kedvemre való volt. Gyermekverseim megírásához jó pár gyermekkori élmény is hozzájárult. Például a Hintapalinta címűben a komáromi hintapark jelenik meg, a Kom-Kom-Komárom szintén a szülővárosom iránti csodálatnak ad hangot, de a felnőtteknek szánt novellákban és versekben is mindig Komárom képe, hangulata jelenik meg, még ha nem is említem név szerint a várost.

Tavaly jelent meg a Csipetnyi fény című versesköteted, amelyet édesapád fotói illusztrálnak. Ezek szintén szülővárosod egy-egy hangulatát ragadják meg. Voltak más közös projektjeitek is korábban?

Nem, nem voltak, éppen ezért nagyon örülök, hogy ezt az ötletet sikerült így megvalósítanunk.

Milyen volt a Csipetnyi fény fogadtatása?

Akik olvasták, pozitívan nyilatkoztak róla. Sajnos, a karantén lehetetlenné tette a tervezett könyvbemutatókat, remélem, ősszel találkozhatok majd az olvasókkal szájmaszk és gumikesztyű nélkül.

Hogy telt a karantén? Megszületett egy új kötet?

A karantén ideje alatt sokkal több időm jutott olvasásra, mint általában. És a múzsa sem hagyott cserben, elvégeztem az utolsó simításokat a Tejfehér köd című novelláskötetemen, amely remélhetőleg ősszel meg is jelenik. Írtam jó pár új gyermekverset, mesét, illetve a még idén napvilágot látó Fiatal írók antológiáját szerkesztettem.

Kisebbik lányod, Noémi, most lett különdíjas a Grund „Mire való az iskola?” című pályázatán. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy művészek és tehetségek családja vagytok. Hogy jelenik meg a művészet a mindennapjaitokban?

A feleségem és a nagyobbik lányom szabadidejében sújtásékszereket és filcből készült dekorációkat készít. Gyakran hallatszik nálunk zongora- és furulyaszó, hiszen a lányok zeneiskolába is járnak. Olykor a gitár húrja is megpendül. Noémi remekül rajzol és fest, tehetséges az énekben is. Én is szívesen leülök a zongora mellé improvizálni, esetleg dalt szerezni.

Az elmúlt évben több díjjal is kitüntettek, tudnál ezekről pár szót mondani?

Természetesen. 2019 novemberében megnyertem az Arany Opus díjat a Triumvirág c. versciklusommal. Június 30-án pedig a szerbiai Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica), a nemzetközi költészeti fesztivál zárónapján vettem át a nemzetközi gyermekirodalmi díjat A királyficsúr újabb kalandjai című könyvemért.

Milyen további terveitek vannak az év második, remélhetőleg nyugalmasabb felében az évnek?

A lányok pihenni szeretnének, hiszen a távoktatás során több tanulnivalójuk volt, mintha iskolába jártak volna. És jó lenne kirándulni, nagyokat kerékpározni, megnézni egy-két jó filmet. Egészségesnek maradni egy beteg világban. Hogy klasszikusokat idézzek.

The post Csallóköz Párizsa és egy művészcsalád appeared first on Duna24.