A csicsói Hostomský Anna Fanni a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja, a Pozsonyi Színművészeti Főiskola tanulója. Színházról, hobbiról és különleges szerepekről beszélgettünk.

Mikor döntötted el, hogy színészettel szeretnél foglalkozni?

Nem tartozom azok közé a színészek közé, akik gyermekkoruk óta ezt az álmukat követik. Igazából csak a gimnázium utolsó évében körvonalazódott bennem teljesen, hogy e mellett a hivatás mellett kötelezem el magam. Viszont azt már kiskorom óta tudtam, hogy imádok játszani. A játékok szeretete a mai napig megmaradt. Keresztanyámmal rengeteget játszottam postást, üzletest, orvost, kozmetikust, elárusítót vagy éppen bábszínházat készítettünk papírból, meséket találtunk ki és meséltük el őket egymásnak. Emellett kiskorom óta zenélek különböző hangszereken.

Tudtam, hogy hivatásként is valami olyat szeretnék csinálni, aminek köze van a játékhoz, a történetekhez, a zenéhez.

Mi vonz a színészetben?

Amint említettem, a színházban a történet vonz. Szerintem a jó színház olyan, ami megmozgatja a fantáziánkat és beszippantja a nézőt a történetbe. Emberi mivoltunknak az egyik legszebb része, hogy történeteket mesélünk és ezekből tanulunk. Vagyis inkább igyekszünk tanulni. Ezért is fontos a színház, hiszen a nagy bukásainkat nap mint nap újra láthatjuk a színpadon, így tanulhatunk belőlük. Ez vonz talán legjobban benne, hiszen lényegtelen, hogy gonosz vagy épp szimpatikus karaktert öltök magamra, a lényeg a nagy kép, az egész, amihez hozzáteszek.

A Komáromi Jókai Színház társulatának tagja vagy. Mit jelent számodra ez a lehetőség? Milyen érzés egy ilyen nagy presztízsű és a szlovákiai magyarok számára kiemelkedően fontos társulat tagjának lenni?

Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek és ilyen fiatalon tagja lehetek a színháznak. Számomra ez olyan, mint egy továbbképzés az egyetem mellett. Egy sokkal komolyabb és nehezebb tanulási folyamat, hiszen itt már élesben kell kamatoztatnom azt, amit az egyetem falain belül tanultam. Folyamatos tanulás – így tudnám jellemezni az itt töltött másfél évemet. Állandóan figyelem idősebb kollégáimat, ellesem, hogyan kell készülni egy-egy előadás előtt, vagy ők hogyan próbálnak, hogyan fognak meg egy-egy szerepet. Látom, hogy ők is izgulnak egy-egy premier előtt, vagy épp a szöveget ismétlik a takarásban. Nagyon értékes számomra az itt töltött idő. Elmondhatom, hogy a színészkollégák is nagyon segítőkészek és gyorsan befogadtak, így nagyon sok olyan ismerősre és barátra tettem szert, akikhez bármikor fordulhatok a szakmai kérdéseimmel, de egy esti próba után is szívesen tartok velük egy kis beszélgetésre, lazításra a „sörkövesbe”. (Gentlemans Beer Shop, a Lidl mellett).

Van olyan számodra fontos szerep, amit szeretnél a pályád során egyszer magadra ölteni?

Kimondott szerepálmom nincs, de sok olyan szerep van, amelyet nagyon szívesen eljátszanék. Ilyen például G.B. Shaw Pygmalionjából Eliza, vagy a klasszikusok közül Hamlet, amelyet nemrég mutattunk be a színházban, és én a királynőt játszottam,

viszont nagy álmom Hamletet játszani nőként, de ilyen szerep Ibsen Nórája vagy Madách Az ember tragédiájából Lucifer szerepe is nagy vágyam.

Ha jól tudom,  a Pozsonyi Magyar Szakkollégium tagja vagy,. Mit tud ez az intézmény adni egy színészpalántának?

Meglepő módon nagyon sokat. Ötödik éve vagyok a kollégium tagja, és rengeteg barátságra,ismeretségre, kapcsolatra és tudásra tettem szert az öt év alatt. Jogos kérdés viszont, hogy mit adhat egy makroökonómiai kurzus vagy egy politológia képzés egy színésznövendéknek. A modern színjátszás és színészet pedagógia atyja, Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij szerint a színésznek két munkája van: a színész munkája önmagán és a színész munkája a szerepen. A szerepen való munka az első olvasással kezdődik, viszont a színész munkája önmagán egy folyamatos, holtig tartó tanulási folyamat. Minél többet tudok a világról, annak működéséről, az emberekről és önmagamról, a képességeim határairól, a hangomról, a mozdulataimról és testemről, annál jobb színész leszek. Ezért tartom nagyon fontosnak az olvasottságot, hogy egy színész képben legyen a politikai helyzettel, a történelemmel, és adott esetben a makroökonómiával is.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Szabadidőmben, ha időm megengedi, akkor lovagolni járok. Ha minden jól alakul, nyáron egy nagy álmom fog valóra válni, és magam is egy ló boldog gazdája leszek. Nagyon szeretek társasjátékozni, nagy gyűjtő is vagyok, otthon több, mint 30 társasjátékom van. Az utóbbi időben elkezdtem sakkozni, nagyon élvezem, sokat javultam benne, úgyhogy már könnyebben kezelem, ha veszítek is, amit régebben sajnos nagyon nehezen viseltem! Emellett sokat foglalkozom a kutyámmal, sokat jártam kirándulni még a lezárások előtt. Remélem, hamarosan újra hódolhatok ennek a szenvedélyemnek is. Egy éve elkezdtem japánul tanulni, mert Japán az egyik fő úticél a bakancslistámon, és szeretném minél előbb kipipálni. A lockdown alatt volt időm bepótolni sok félbehagyott olvasmányom is, jelenleg Murakami Haruki Norvég erdő című regényét olvasom, ezzel hangolódom már a japán útra.

Az eddig játszod szerepeid közül melyik állt hozzád a legközelebb és miért?

Eddig játszott szerepeim közül egyelőre sikerült mindet annyira megszeretnem, hogy egyiket sem esett nehezemre eljátszani, mindig volt kedvem színpadra állni velük, legyen a szerep egészen mellékes vagy főszerep, lelkileg nehéz vagy épp nagyon könnyű. A kedvenceim talán még az egyetemről pár szerepem, az egyik David Harrower kortárs író Kés a tyúkban című drámájának főszereplője, a Fiatal nő. Egy naiv, de nem buta lány, akinek tudásszomja hatalmas egy olyan korban, amikor nem néznek jó szemmel arra, ha egy nő írni és olvasni tud. Az ő fejlődését, csalódásait, kudarcait és végül a felemelkedését eljátszani nagyon szerettem. Nagyon közel áll hozzám, nagyon szimpatizálok a tisztaságával, az egyszerűségével, gyors észjárásával egy férfiközpontú világban. A másik kedvenc szerepem pedig Milan Kundera Tréfa című regényének feldolgozásában Helena szerepe. Helena egy negyvenes éveiben levő kiégett, elvált nő, akit már csak a munkája éltet. Nagyon nehéz volt ezt huszonéves fejjel eljátszani, de tanáraimnak köszönhetően sikerült őt valahogy megfognom és megformálnom. Helena karaktere végül egy nagyon vicces, abszurd, szerelmet kereső, elvált, kiöregedett nő képében jelent meg, aki minden erejével azon van, hogy újra átélje a fiatalságát és rátaláljon a szerelemre. Ő az egyik legviccesebb karakter, akit valaha játszottam. Nem mellesleg egy nagyon csinos „szocis” parókát is kaptam Helenához!

Cikkünk a Duna24 2021. áprilisi nyomtatott lapszámában jelent meg.

Olvasta már?

A legjobbak közé vágyik a gútai kézilabdakapus

Az utóbbi években, évtizedekben megszokhattuk, hogy a felvidéki kézilabda sorra adja a tehetségeket a…

2021.04.30.

Hegyek, völgyek, adrenalin – Hengerič Gabriel Ausztriában rója a magaslatokat

A komáromi fiatalember 2016 óta él Innsbrucktól 60 kilométerre alpesi hegyóriások gyűrűjében. Bár Gabriel…

2021.04.30.

Csak 39 pozitív tesztet hozott a hétvégi tesztelés

Hétvégén a Komáromi járásban az önkormányzatok szervezésében 20 672 antigén tesztet végeztek, amiből 13…

2021.05.03.

Rövidhír: 4 pozitív tesztet hozott a vasárnapi tesztelés Komáromban

Vasárnap 4 019-en vettek részt a tesztelésen az önkormányzat által biztosított mintavételi pontokon. Az…

2021.05.03.

A vállalkozói szektort alaposan megviselte a járvány

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége és a Baross Alapítvány…

2021.05.04.

Megújul a várpiac külseje

Bár a koronavírus okozta korlátozások a piacokat is rendre érintik, a város szeretne minél…

2021.05.06.
KOMÁROM időjárás

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális lapszámot.

Programajánló
Nem található esemény!
Legolvasottabb