Sorozatunkban több autentikus komáromi mesterséget bemutattunk, illetve igyekeztünk azokat helyileg is elhelyezni. Az Eötvös utca például árulkodó nevéről, lévén ott tömörültek akkoriban az ötvösök. De hol éltek és dolgoztak a többiek?
Előző cikkünkben szót ejtettünk a polgárság és a város lélegző és mindennapos viszonyáról, mely manapság is szokatlannak hat, hisz mi nem avatkozunk be ekkora mértékben lakóhelyünk életébe, ahogy ez fordítva sem történik meg. Nagyvárosban egyébként is elképzelhetetlen az, ami pár évszázada a kisebb városokban volt divat. Amellett, hogy a város védelmében előre meghatározott szerepe volt minden polgárnak, és az egyéb tennivalókban is – mint a rendfenntartás vagy a tűzvédelem –, meghatározott lakóhelyük volt a mestereknek is. Nem írta ugyan elő senki, hogy ki hova költözzön, mégis így csoportosultak, mert így volt értelme. Persze célszerű is volt, hiszen a halászoknak nehéz lett volna a szántóföldek mellől dolgozni.
Komárom városa paradox módon épül fel. Az erdőépítési munkálatok erősen meghatározták a városkép kialakulását, és elsőre furcsának tűnhet, hogy a város főtere, a Klapka tér nem középen, hanem majdnem a település szélén kapott helyet. Mikor az erődöt folyamatosan bővítették, újabb városrészeket sajátított ki az állam, és lerombolták az ezeken a területeken található épületeket, így a téreltolódásra ez a magyarázat.
Forrás: Kecskés László: Komáromi mesterségek
A mesterségek képviselői jól elkülöníthető területen éltek és dolgoztak a városban. Erre az erős meghatározottságra már legutóbbi, polgárokkal foglalkozó cikkünkben kitértünk. A mai Klapka tér környékén, az észak felé haladó Szombathy utcán (ma Jókai utca), az északnyugati irányú Vármegye utcán és a nyugat felé haladó Rác utcán (ez ma a Nádor utca) lakott a kereskedők nagy része. A Nádor utca korábbi neve is a kereskedőközpontúságot jelzi, hiszen akkoriban a szerbek voltak a legtehetősebb kereskedők, és nagy adókedvezményeket is kaptak az országban. A felsorolt utcák tájékán lakott a város vezető rétege is, tőlük nyugatra pedig a szekeres gazdák (Kertész és Gazda utca).
A Duna mellett éltek a kézművesek: a Molnár, a Fazekas, a Halász, a Fürdő, a Kalapos, a Szappanos (ma Duna utca) és a Vágó utca (ma Vársor utca). Ezek a közterület elnevezések sokat elmondanak az ottélő mesterekről. A kézművesek másik része a Mester utca környékén telepedett le. A Vág-Duna közében (a part mellett) pedig azok éltek, akiket mesterségük a vízhez kötött: hajósok, csónakosok (talpasok), halászok, hajóácsok. Természetesen a tutajkikötő, valamint a hajóácsok műhelyei is itt kaptak helyet.
A Pihegő-utcában és a Cigány téren telepedtek le a cigányok, akik közül a muzsikosok és a szegkovácsok zöme került ki. A Duna jobb partján pedig fuvarosok, vasutasok és napszámosok laktak. Itt épült ki a századforduló környékén a komáromi gyártelep is. Koppánymonostoron pedig a zsellérek éltek. Ők a gazdaságokban dolgoztak, jellemzően a szegényebb réteg tagjai voltak, akik nem rendelkeztek saját termőfölddel, így terményért és bérért vállaltak munkát a vagyonosabb gazdáknál. A zsellérek nagy része az 1945 utáni földosztásban birtokhoz jutott, azonban épp a kommunizmus miatti tervgazdálkodás tüntette el ezeket a tömegeket.
