Előző cikkünkben MUDr. Radi Enikőt, a komáromi kórház hematológiai és transzfúziós osztályának vezetőjét kérdeztük a véradásról és az aktuális helyzetről.
Második körben véradókat szólítottunk meg. Jöjjenek most azok, akik még „fiatal véradónak” számítanak és egy olyan fiatalember, aki már a harmincadik véradásán is túl van.
Kládek Bea, Imely
„Bár eddig még csak egyszer voltam Komáromban véradáson, mindenkinek azt tudom mondani, hogy ha tud, akkor menjen el, hiszen ez egy remek dolog. Kis ráfordítással tudunk segíteni azoknak, akiknek erre szükségük van, ráadásul így mi is átesünk egy vizsgálaton.”
Lovász András, Komárom
„Évek óta kacérkodtam már a gondolattal, hogy vért kéne adni, de valahogy mindig elodáztam. Nyár végén aztán, úgy hozta a sors, hogy ez is megtörtént. Bár az erek látványa továbbra sem a legjobb barátom, maga a véradás kellemesebb volt, mint gondoltam. Itt Komáromban a személyzet kedves, segítőkész, elpoéndodják az egész műveletet, mire észbe kaptam, hogy mi is történik, már végeztek is. Azóta megvolt a második véradásom, jövök jövőre is. Ja, és üzenem mindenkinek, hogy tegyen hasonlóan ha kedve támad, ne féljen, no meg: Hozd el anyádat is!”
Ištvánik Norbert, Komárom
„Két és fél évig készültem menni vért adni, de mindig találtam kifogást. Aztán megkértek, hogy ajánljak konkrét személynek. Két jóbaráttal szövetkezve elmentünk. Annyira jó élmény volt, a rosszullétem ellenére, a személyzetnek és a környezetnek köszönhetően, hogy már gyúrok a plakettre.”
Jakab Csaba, Martos
„Igaz a véradók között még csak úttörőnek számítok a 6 véradásommal, de bízom benne, hogy idővel szépen gyarapodik majd ez a szám. Meglepő és egyben jóleső érzés, hogy pár perces procedúrával egy ember mennyit is képes segíteni az embertársain és közben semmibe se fáj. Ha lehetőség adódik igyekszem minél többször tiszteletemet tenni a településem által szervezett véradásokon és próbálom minél több ismerősömet ösztönözni, hogy csatlakozzon. Nekünk pár csepp vér, de valaki más számára egy életet is jelenthet.”
Szuri András, Komárom
„Édesapám háromszor adott vért életében. Gyerekkoromban sokat hallottam a véradós történeteket, és elhatároztam, hogy én is legalább a 3 véradásig eljutok. Azóta sokszorosát adtam, a feleségem is, és a sok önkéntes véradó akiket igyekeztem meggyőzni az évek során. Fantasztikus. Egyre jobb a köridőm is.
Az új cél, hogy 2022-re meglegyen a 40!
Aki nem tudja rólam, hogy véradó vagyok meglepődik, de azon méginkább, ha ilyen fiatalon eljut ide valaki.
Nem az a bátor aki nem fél, hanem az, aki annak dacára tesz meg valamit. Kiskorom óta futok a tű elől. Ordítva menekültem az oltások elöl is, mai napig se szeretem nézni, de ez az egyetlen megoldás, szóval össze szedem magam és megteszem. Remélem majd a gyerekeim is követik a példámat.”
Cikkünk rövidebb formában a Duna24 2020. decemberi nyomtatott lapszámában jelent meg.
💉 A komáromi kórház hematológiai és transzfúziós osztályának vezetőjét, MUDr. Radi Enikőt kérdeztük a véradásról és az aktuális helyzetről 🌡
Közzétette: Duna24 – 2020. december 31., csütörtök
