Nem kis fába vágta fejszéjét legújabb filmjével az európai, azon beül is a dán filmesek egyik meghatározó rendezőalakja, Thomas Vinterberg, hiszen egy olyan kényes, természetét tekintve pedig alattomos témát választott bemutatni, mint az alkoholizmus. És hogy mit sikerült ebből kihozni? Nos, az elmúlt évek egyik legjobb, és legfontosabb alkotását, amely nem csak hivatkozási alap lesz a témában, de egyben az európai filmgyártás egyik megkerülhetetlen pontja.
A történet négy középiskolai tanárról, Martinról (Mads Mikkelsen) Nikolajról, Peterről és Tommy szól, akik nem csak a hivatásukba, de már a saját magánéletükbe is teljesen belefáradtak. Minden iránt elvesztették motivációjukat, és kiégve, fittyet hányva mindenre tengetik mindennapjaikat. Ebből próbálnak meg kiutat találni, amikor egy szülinapi iszogatás közben megvitatják Finn Skårderud norvég pszichiáter rendhagyó elméletét, ami azt állítja, hogy ha az emberek a véralkohol szintjüket folyamatosan 0,5 ezrelék körül tartanák, az alapvetően feljavítaná teljesítményüket és jótékony hatással lenne az életükre. Kísérletként megállapodnak abban, hogy mind a négyen megpróbálják a véralkohol szintjüket stabilan ezen az értéken tartani, amit szigorúan betartanának, és folyamatos kontroll mellett végig dokumentálják az eredményt, ezzel is bizonyítva, vagy megcáfolva az elméletet. A kísérlet pedig működni látszik, legalábbis elsőre. A meghatározott időnként bevitt alkoholmennyiségnek köszönhetően ugyanis nem csak a tanári teljesítményük, de magánéletük is azonnal javulásnak indul, hiszen gátlásaik feloldódnak, elengedik magukat, könnyedebbnek és bátrabbnak érzik magukat minden téren. Csakhogy nem is sejtik, hogy egy olyan útra léptek, amiről nagyon könnyű letérni, ami akár végzetes is lehet…
Sokan sokféleképpen próbálkoztak már bemutatni az alkohol és az alkoholizmus veszélyeit, Vinterberg azonban úgy gondolta, hogy lehet ebben is újat mutatni, és legalább annyira őszintén és kendőzetlenül beszél az ivás pozitív oldaláról, mint a sokkal hangsúlyosabb negatívról. Mert valóban nem könnyű, sőt, eddig talán lehetetlennek is tűnt bemutatni egy oly sokakat érintő tabutémát úgy, hogy az ne menjen át se öncélú vádaskodásba, se az ivás népszerűsítésébe, ugyanakkor mégis alaposan járja körbe az egész jelenséget. Vinterbergnek azonban mégis sikerült a lehetetlen.
A rendező olyan nyersen és élethűen ábrázolja Martin és a többiek tapasztalatain keresztül az emberi lét drámáját, valamint az alkoholizmussal vívott küzdelmet, hogy az tanítani való. Mert bár sokáig tényleg úgy tűnik, hogy az ivás megoldás lehet minden problémára, ám a pillanatnyi sikereket, felszabadító órákat követően egyik pillanatról a másikra már nem is az időnkénti ivásról van szó, hanem magáról az alkoholtól való függésről. Csak úgy, ahogyan az a való életben is történik. Ennek a felismerése pedig egyszerre letaglózó, és zseniális.
Ezen a ponton említést kell tenni a színészek alakításokról is, mert semmit sem érne a pazarul megírt és erős kézzel végigvitt történet, ha azt a karakterek nem adják át hitelesen a nézőnek. De szerencsére szó sincs ilyesmiről, sőt, a film egyik legerősebb pontja is ebben keresendő. Mads Mikkelsentől ugyan már megszokhattuk, hogy az ellenállhatatlan karizmájával és a vásznat uraló jelenlétével bármit képes eljátszani. Szerencsére most sem adja alább, aki ezzel az alakítással véglegesen is a színészóriások közé emelkedett. Viszont ezúttal a három társa (név szerint Magnus Millang, Lars Ranthe és Thomas Bo Larse) is ugyanannyira egyenrangúak mellette, ami nem kicsit elismerésre méltó. Egyikük sem lóg ki lefelé, mindannyian fájdalmasan őszintén és hihetően mutatják be a karakterek különböző drámáját és az alkoholizmus egyes fokozatait annak minden hatásaival.
Egyszerre szórakoztat, tanít, nevettet meg és szembesít a szörnyű valósággal a Még egy kört mindenkinek, ami teljesen jogosan nyerte el 2021-ben a Legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat. Ne hagyjátok ki!
A film egész Szlovákiában kizárólag a Tatra Moziban lesz látható magyar szinkronnal, a Vertigo forgalmazónak köszönhetően.
