Jött, látott, és konkrétan győzött John Krasinski 2018-ban bemutatott szörnyfilmje, a Hang nélkül, amiben egy teljesen egyszerű alapötletet sikerült megspékelnie egy addig talán még sosem látott, de mindenképp újnak ható narratívával, amikor egy olyan világba kalauzolt el minket, amelyben vak, ám a legkisebb zajra is hiperérzékeny szörnyek hozták el az apokalipszist, a megmaradt túlélőknek pedig minden lépésükre és levegővételükre oda kell figyelniük, ha életben akarnak maradni.
Az elejétől a végéig feszült és izgalmas mozi hatalmas siker lett, nem csoda hát, hogy a stúdió azonnal bejelentette hozzá a folytatást, amit normális körülmények között már 2020 márciusában nézhettünk volna. Csak hogy hőseink világához hasonlóan a való életben sem alakultak úgy a dolgok, ahogyan azt elképzeltük, hiszen beütött a koronavírus-járvány, ezért a film több mint egy évvel az eredeti bemutató után érkezhetett csak meg az újranyitott mozik termeibe. De vajon megérte-e a várakozás?
A folytatás története pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt: Evelyn (Emily Blunt) és gyerekei ugyan megtalálták a sokáig megölhetetlennek hitt lények gyenge pontját, a szörnyek inváziója továbbra is tart, sőt, eddig biztosnak hitt otthonuk is lakhatatlan állapotba kerül – kénytelenek tehát új menedéket keresni. Egy gyártelep felé indulnak, ahol belefutnak a magányosan élő Emmettbe (Cillian Murphy), miközben a siket-néma Regannek (Millicent Simmonds) már van is egy ötlete arra, miként vessék be több helyen is azt a hangfrekvenciát, amit nem bírnak a lények.
A Hang nélkül 2 sok szempontból egy tipikus folytatás, de a szó lehető legjobb értelmében: az egész nagyobb és látványosabb. Ezt a rendező már a film első perceiben a tudtunkra adja egy lélegzetelállítóan izgalmas nyitószekvencia formájában, amikor bepillantást nyerünk az apokalipszis első napjába, hogy miként érkeznek meg a lények a Földünkre. Ám hiába érződik a film világához képest monumentálisnak az egész (ez az egyetlen jelenet, ahol ennyi embert mozgatnak egyszerre), a rendező végig hiteles marad a koncepcióhoz: minimális dialógusok, a hangok rettentő tudatos használata és a feszültség lassú, ám annál hatásosabb felvezetése.
Mert hogy feszültségteremtésben, és a hangokkal, pontosabban a hangok hiányával való játszadozásban továbbra is mesteri munkát végez Krasinski, csakhogy megújulnia ezúttal nem sikerül, és az újdonság varázsa miatt az egész már csak rutin munkának hat. Ami persze még mindig piszkosul működik, hiszen az alig 90 perces játékidő egésze alatt végig izgatottan fogunk figyelni arra, hogy a mozi székébe süppedve (mert hogy ez a film moziért kiállt, otthon nézve közel sem adja majd azt az élményt) nehogy hangosan szürcsöljük a kólát, vagy rágcsáljuk a nachost, egyes jelenetekben pedig még levegőt venni is félni fogunk, annyira magával ragadó a film atmoszférája.
Ezt pedig még az sem tudja elrontani, hogy Hang nélkül 2 története faék egyszerű, és kimerül annyiban, hogy ide kell menni, onnan el kell hozni valamit stb. A cselekmény ilyen szempontból meglehetősen esetleges, habár arra azért odafigyeltek a készítők, hogy ezt feldobják időben való ugrással és a sztori több szálon futtatásával. De mégis, még egy ilyen alkotásnál, ahol minden a feszültségnek és a drámának van alárendelve, eltudtunk volna viselni egy fokkal mélyebb és érdekesebb történetet. De ezt (valamint azt a pár közhelyes, és a film világában olcsónak ható ijesztgetést, ami itt is megtalálható) leszámítva egy rettentően hatásos moziélmény a Hang nélkül 2, amelyet az első film kedvelői bizonyosan ugyanúgy fognak élvezni. Akiknek viszont már az sem tetszett, azoknak valószínűleg nem ez lesz életük moziélménye.
A film már megtekinthető a Tatra Moziban.
