A Facebookos véleménybuborékomba néha beszüremkedik egy-egy komfortzónámon kívül eső poszt. Az egyik egy vita volt, mely a Grasshill Park néven meghirdetett lakópark hirdetése alatt bontakozott ki. Az egyik érvelő szerint ugyan miért ne használnánk magyar neveket, mondjuk Füvesdomb Lakóparkként, vitapartnere szerint pedig úgy hülyén hangzana, maradjunk csak az angolnál.
Egy másik jelenség, amivel gyakrabban találkozom, az újszülöttek megkeresztelése/elnevezése. Azon, hogy Brian, Kevin, Benett az ember már csak sóhajt egyet, és továbbgörget, de vannak ennél extrémebb névválasztások is.
A magyar (mondjuk több esetben nem) anyakönyveztethető nevek listáját az MTA Nyelvtudományi intézete állítja össze minden évben, és bizony minden évben egyre furcsább és kínosabb nevek kerülnek be. Újonnan anyakönyveztethető név lett az Akhilleusz, a Bájron, a Skolasztika, a Nurszultán (köszönjük török sorozatok), az Oszama, a Szkott, a Lex, a Kálvínó, a Lizabella, a Tűzvirág, a Zöldike, a Vulkán, az Erdő, a Hannibál, az Ajándék, vagy a Dzsindzser is. Persze érdemes végigböngészni a teljes listát, egészen szórakoztató nevekbe lehet belefutni. És felvet néhány kérdést is. Az intézet ugyanis nem csak engedélyez, de tilt is: a nyelvvédelem áldozatául esett a Bendegúz, a Vackor, de még a Szöcske, a Vicián és a Betyár is. Persze a nevek közül néhányat az évek során engedélyeztek. Bizonyára van tudományos metódusa az engedélyezés és a betiltás folyamatának, azonban nem látom, miért lenne károsabb a Vackor nevet adni, mint a Brájent, a Szkottot vagy a Kálvínót.
Forrás: Fortepan / Móra András
Néha olyan benyomásunk támad, hogy ezt az egészet el kellene felejteni: ha az ember angol nevet akar adni a gyerekének, tegye: de Angliában, Amerikában, vagy ahol a név éppen divatos és menő. Mert hát ugye ez az egyetlen mozgatóereje a dolognak, a menőség. Kétlem, hogy bárki érzelmileg tudna kötődni a Dzsindzser, a Szkott vagy a Bájron nevekhez (utóbbi leghíresebb viselője az angol költő volt, bár ő fordítva, vezetéknévként viselte).
Egyesek szerint az angol cégnevek is menőbbek, mert az olyan nemzetközi meg vagányul hangzik. Na igen, de amikor az ember belegondol, hogy az egyik nagy céget hóviharnak hívják, de nem feledkezhetünk meg a kagylóként ismeretes olajipari vállalatról, vagy az alma nevű techcégről sem. Ugye hogy hülyén hangzik? Blődség azt gondolni, hogy azért, mert épp nem magyarul van, és nem gondolunk bele a jelentésébe, attól még menőn, vagányul, de legfőképp eladhatóan hangzik, mert nem.
A divat sok dolgot meghatároz életünkben – amennyiben ez a megfelelési kényszerrel társul, mondhatjuk, hogy sajnos. De hogy a Trónok harca bemutatása után megnőtt azok száma, akik lányukat az Arya névvel bélyegezték meg, az enyhén szólva röhejes. Ahogy egyébként röhejes az idegenhez való ilyen szintű vonzódás is, persze ebben a globalizált világban aztán mindegy. Ha pedig a szégyenérzet nélkül létezni képes, ám közben arcpirító dolgokat művelő amerikaiak népszerű nevei közül válogatunk, akkor már az identitásukat is átvettük: ha arra vetemedünk, hogy a gyerekünk Dzsindzser legyen, nem fogunk elpirulni, mikor az anyakönyvvezető harmadszor is visszakérdez. És akkor már úgyis mindegy.
Címlapkép forrása: Fortepan / adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán
