2019. december 31-én mindenki a szokásos módon készülődött arra, hogy elbúcsúztassa az óévet, s nagy örömmel köszöntse az újat. Amikor aztán éjfélt ütött az óra, megjelentek az égen a színes, durrogó fények. Pezsgővel teli poharunkat az új évre emeltük. A legtöbben tele voltunk tervekkel, célokkal. Ezek közül azonban sok nem valósulhatott meg. 2020 minden várakozásunkat felülmúlta, csak sajnos nem jó értelemben.
Az első hetek még a megszokott kerékvágásban teltek. Mindenki tette a dolgát, élte az életét. Nem is sejtettük, mi vár ránk. Hirtelen, villámcsapásként ért bennünket a hír, miszerint országunkat is elérte a járvány. Egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott az életünk. A mindennapokba beszökött a bizonytalanság és a félelem. Folyamatosan új és új korlátozásokat vezettek be, szinte percről percre változott minden. Így esténként azzal a tudattal hajtottuk álomra a fejünket, hogy fogalmunk sem volt, vajon mit tartogat a holnap.
2020 elvette tőlünk a szabadságunkat. Elvette tőlünk azt a jogot, hogy akkor és azt csináljuk, amikor és amit szeretnénk. Elvette tőlünk a lehetőséget, hogy lássuk a messzebb élő rokonainkat. Megfosztott bennünket a szórakozási lehetőségektől. Nem engedte, hogy a barátainkkal töltsük szabadidőnket.
Elvette az egyszerű, hétköznapi kis dolgainkat: nem üldögélhettünk kedvenc kávézónkban egy csésze forró kapucsínóval a kezünkben, s az éttermek sem lehettek hangosak a duruzsolásunktól.
Sok szerelmes pártól ellopta azt a bizonyos nagy napot. Sokaktól pedig a munkahelyüket vette el, s ami a legborzasztóbb, többektől elvette valamely családtagját.
Megannyi kellemetlen pillanatot okozott nekünk 2020, de azért, ha igazán figyelmesek voltunk, észrevettük, hogy igyekezett adni is valamit.
Megajándékozott minket a hála érzésével, azzal, hogy képesek legyünk megbecsülni azt, amink van. Elérte, hogy ne vágyakozzunk mindig valami új, valami nagyobb iránt, hiszen a legtöbben bőven megelégedtünk volna azzal is, ha visszakaptuk volna a megszokott hétköznapjainkat. Megtanított bennünket arra, hogy értékeljük a családunkkal, a barátainkkal töltött időt. Felelősségteljes magatartásra sarkallt, s arra, hogy ne csupán magunkra gondoljunk. Időt adott, hogy mélyen magunkba nézhessünk, s átértékelhessük eddigi életünket. Megértésre és türelemre buzdított.
Összességében persze mindannyian vártuk, hogy vége legyen az évnek. Bizakodva, reménykedve kezdtünk bele az új évbe.
A kezdet most sem lesz könnyű, de ne adjuk fel! Harcoljunk együtt a jobb jövőért!
Szlávik Cyntia
Borítókép: pexels.com
