Szombat reggel hét óra körül Komáromban, a Vág-parti csónakháznál sorakoztunk, mikor előttünk nem sokkal egy férfi a rendőrnek magyarázta hogyan kéne végeznie a munkáját, mögöttünk egy család a sokadik cigit szívta és zsörtölődött, okoskodott.
Közvetlen előttünk egy idősebb hölgy és egy úr várt csendesen, mikor a férfi csak ennyit mondott: emlékszel, mikor banánért álltunk így sorba?
A velem várakozó sorstársam szerint egyben volt szomorú ez a pillanat, de mosolyt is csalt az arcára: “Akik már rosszabbat is megéltek, kibírják panasz nélkül.”
Mikor este elmeséltem anyukámnak a történetet, csak ennyit tett hozzá: “és még nem is volt biztos, hogy ha sorra kerülök egyáltalán, akkor kapok is egy kiló banánt.”
