A mai nap híre, hogy 2024-től megváltozik az Oscar-díj „legjobb film” kategóriájának feltételrendszere. Az új szabályzattal az a célja a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának, hogy segítse az etnikai és egyéb kisebbségek elfogadását. Tehát a filmakadémia nyílt harcot indít a rasszizmus ellen.
Ez a lépés valamilyen szinten nem meglepő, hiszen az elmúlt évek „botrányait” és sztrájkjait követően várható volt, hogy valami válaszreakció születik az akadémia oldaláról. 2016-tól kezdődően sorra kaptak lángra az újabb és újabb ügyek, az egyik évben azt nehezményezték, hogy a női rendezők filmjei nem kerülnek jelölésre, máskor meg azt, hogy nincs afroamerikai jelölt a legjobb színész kategóriában. Félő volt, hogy egy kvóta-rendszer lesz a megoldás a problémára. Mára meg is érkeztek az új feltételek.
Meghatározták, hogy a stáb hány százalékának kell etnikai vagy egyéb kisebbségi csoportba tartoznia, továbbá, hogy legalább egy főszereplőnek, hogy a stáb két vezetői státuszt betöltő tagjának is. De természetesen erősen ajánlott, hogy a filmben megjelenjenek ezen közösségek problémái és mindennapjai. És hogy ki számít faji, etnikai és egyéb kisebbséginek? A nők, a színesbőrűek, fogyatékossággal élők és az LMBTQ közösség tagjai.
Két komoly problémát láttok ebben az új feltételrendszerben. Az első a magánélet teljes felszámolása. Tehát ha szeretnék viszonylag stabilan a filmiparban elhelyezkedni, (ebben a gondolatkísérletben tételezzük fel, hogy férfi vagyok, és nem szeretnék transzneműként érvényesülni), fehér vagyok (elnézést, nem tartozom a színesbőrűek csoportjába) nem élek semmilyen fogyatékossággal, és ne adj Isten, heteroszexuális is vagyok, akkor egy út van: azt kell állítom magamról, hogy pánszexuális vagyok vagy biszexuális (nem összekeverendő!), aki most éppen egy másik nemű személlyel él intim kapcsolatban. Sajnos ezzel is gond adódik, mert előbb-utóbb gyanút fog a publikum, és elvárja, hogy beszámoljak eddigi homoszexuális kalandjaimról, amikről majd hazudhatok, tehát előbb utóbb lebukok. Az egyetlen remény, hogy addigra annyira befutok, hogy a rendezők vállalják, hogy számomra biztosítják azt a helyet, ami a fehér heteróknak van fenntartva. Ha nem, így jártam, vár a Starbucks.
Ha végül is tényleg az LMBTQ közösség tagja vagyok, kénytelen vagyok, de egyébként akkor is, ha nem, a film nevezésekor hivatalosan számot adni róla, hogy milyen a szexuális orientációm (hogy elkészülhessen a „sokszínűségi jelentés”). Szóval, ha mondjuk meleg vagyok, az jó, de ha másneművel élek együtt, akkor akár a film nevezési lehetőségétől is megfoszthatom a stábot. Várhatóan a hazugságok és az átverés elkerülése érdeképen a stábtagokat meg kell majd figyelni, jelentést kell róluk írni, vagy hazugságvizsgálóval kell vallomást tenniük nemi beállítottságukról. Meglepő, ugye? Pedig az új feltételeknek köszönhetően csupán egy lépésre vagyunk ettől.
A másik jelentős probléma ezzel a kvótarendszerrel az, hogy annyira harcol a rasszizmus ellen, hogy közben maga is rasszistává válik. Nézzünk meg egy újabb szituációt, maradjunk a réginél (fehér, heteroszexuális férfi), azzal a különbséggel, hogy nem tartozik az LMBTQ közösségbe. Zajlik a szereplőválogatás egy új produkcióhoz, természetesen a cél az Oscar-díj elnyerése, figyelni kell a kvótákra. Adott a két jelölt az egyik mellékszerepre, a másik jelölt egy afroamerikai homoszexuális férfi. Ha a tehetséget és a képességeket nézzük, nekem kellene megkapni a szerepet, de ott van a stáb dilemmája: ha engem választanak, akkor rontják a statisztikát, és egy mellékszereplőről van szó, mi lesz, ha mondjuk jövőhéten a főszereplő személyében is hasonló dilemma áll majd fenn, akkor ott kénytelenek lesznek a gyengébb képességűt választani. Tehát a kisebb vagy a nagyobb szerepre válasszanak gyengébb színészt? Természetesen nem hülyék, így én munka nélkül maradok. Az pedig, hogy azért nem kapok meg egy szerepet, annak ellenére, hogy képességeim szerint én felelnék meg leginkább rá, mert nem megfelelő a bőrszínem vagy a szexuális beállítottságom, nettó rasszizmus.
Tehát összességében egy olyan feltételrendszer született meg és lép érvénybe 2024-től, ami a szándékkal ellentétben nem csökkenti, hanem generálja a rasszizmust, és az egyént kényszeríti, vagy legalábbis egyelőre ajánlja, hogy kivel bújjon ágyba és kivel nem. Ráadásul egy olyan szakmában, ahol a tehetségnek és a képességeknek kellene döntőnek lennie. Félő, hogy ezen intézkedésék miatt kevesebb jó film fog a mozikba kerülni, vagy maga az Oscar-díj fogja elveszteni jelentőségét a filmiparban. Miért is ne? Dönthet úgy egy stúdió, hogy nem jelentkezik be a „legjobb film” kategóriába, nem tartja be a kvótákat, és csupán azt a célt tűzi ki, hogy egy remek filmet adjon a közösségnek. A döntés nagy eséllyel a stúdióknál fog eldőlni. Mi csak abban reménykedhetünk, hogy lesznek még jó filmek, ha mást nem, majd újra megnézzük a régi kedvenceket.
Képek: Google
