Habár a címből egyszerű moralitásnak tűnhet a kérdés, mégsem ez a téma. Chonolky Viktor, a múlt század híres írója és publicistája egyszer az elfogyó országokról értekezett. Azt írja a tízévenkénti tükörbenézésről:
„az okos ember bizony mégiscsak el van készülve rá, hogy idő múltán nem a hajdani sima ábrázatunk (…) jelenik meg, hanem valami olyan embermás, amelyre minden egyes évet, minden egyes hibát, minden megcselekvést és minden elmulasztást egy-egy újabb ránc ró fel eltörülhetetlen, örökké megmaradó jel gyanánt.”
Bizony, ha tízévente nézzük meg, mik is vagyunk, hol is tartunk, mit várunk? Ilyenkor általában jön a pánik, azt is tudjuk, hogy húsz év alatt 110 000 magyarral lett kevesebb a Felvidéken. Jövőre megmérettetünk. Az biztos, hogy könnyebbek leszünk, mint tíz éve, pedig az sem volt semmi, átléptük a félmilliós lélektani határt.
Faramuci a helyzet: most nem csak egy, de két nemzetiséget is megjelölhetünk majd. Utólag biztosan ki lehet majd matekozni, hányan voltak azok, akik csak magyar, és hányan voltak azok, akik szlováknak és magyarnak is vallották magukat. Lehetünk többen félmilliónál? Simán. És ez győzelem lesz? Aligha.
Visszatérve a Cholnoky-idézetre: minden hibát és mulasztást látunk az arcunkon. Csakhogy ezek a jelek nem látható pluszban, hanem mérhető mínuszban jelentkeznek.
Az utóbbi évek elhibázott politikai döntései, a szlovákiai magyar pártok túlélésre játszása egy hatalmas hegként fog tátongani a jövőre esedékes tükörbenézéskor.
Hogy kevesebben, vagy épp hígabban leszünk: csak magunknak köszönhetjük. Kevés az, hogy tízévenként ránktör a depresszió a népszámlálási adatokkal, hüppögünk párat, hogy hejjj, mennyivel kevesebben lettünk, és ugyanazt csináljuk körbe és körbe. Fel kéne ébrednünk, és rájönnünk arra, hogy ha teszünk időközben, akkor annyira nem fog fájni az a számadat.
Azt meg, hogy ki a felelős, úgyis tudjuk. Az MKP parlamenten kívüli tízéve, a Híd nem túl hálás utóbbi időszaka, a már nem is tudom hány magyar párt tehet róla, és főként mi. De remélhetőleg ez lesz az utolsó pofon az ébredés előtt.
A legutóbbi választások változtattak valamin. Hogy ez a valami az etnikai alapú politizálás végét jelenti, vagy egy új, egységes és erős magyar érdekképviseletet, még kiderül. Viszont ha így folytatjuk, harminc év múlva alig lesz magyar, akit meg lehet számolni. Annyi szavazattal meg aztán nehéz parlamentbe kerülni.
