Kiderült, hogy senkit nem vált le a parlament. Úgy jöttek a plágiumbotrányok, mintha muszáj lenne. Először Boris Kollárt vádolták meg – bár a szakolcai főiskola kapcsán keményebb vádak is elhangzottak –, majd jött az oktatásügyi miniszter, Branislav Gröhling. Persze, ez így ciki, de nála ugye az volt a vád, hogy az alapképzéses szakdolgozatából emelt át a mesterképzéses diplomamunkájába, ráadásul Gröhling hivatkozott az akkori jogszabályokra, amik megengedték az ötven százalékos egyezést, a hivatkozások pedig nem voltak beszabályozva. Aztán jött az atombombának szánt hír: Igor Matovič is plagizált. Ilyenkor mind elmerengünk, hogy milyen ország ez, de a három plágiumgyanú talán nem akkora jogállamtépés, mint mondjuk egy újságírógyilkosság, vagy az állami szintre emelt korrupció.
Nyár van persze, semmi nem történik, a sajtóban az utolsó állatkertes hírnek úgy örülnek, mint a mannának a sivatagban. Végre történik valami – itthon is, és Magyarországon is, eljött a demokrácia fokmérője, most mindenki megmutathatja, mennyire következetes.
Bár volna oly’ egyszerű.
Arról inkább ne is beszéljünk, hogy a felsőoktatás eltömegesedése oda vezet, hogy mindenkinek el kell vernie öt évet az egyetemen, az esetek nagy részében teljesen feleslegesen, gyakorlatilag elvárás a diploma.
És egyre kevésbé, sokkal inkább vizsgálják a kompetenciákat egy állásinterjút, diplomája ugyanis mindenkinek van.
A politikus tisztes családapa, aki nem plagizál diplomamunka közben, nem maga felé hajlik a keze, és csak az országot szolgálja. Mérhetetlenül naiv gondolatok ezek. A politikus nem ilyen, vagyis csak részben ilyen. Hogy miért, annak egyszerű oka van: mert mind csak részben vagyunk ilyenek. A politikus pedig egy közülünk, csak bizalmat kapott. Felelőssége jóval nagyobb, emiatt a fizetése is, de alapvetően ember. És ha a saját szakterületén felsül, akkor távoznia kell, a világ így működik – néha a kormányok kihúzzák a ciklus végéig, de akkor majd jön a fülkeforradalom.
Különben az ember néha úgy érzi magát, hogy ez afféle metoo-mozgalom. Bár míg az bőven szedte áldozatait, és teljesen jogos igényeket formált az elején, egy idő után bemondásos alapon lehetetlenítettek el bárkit. Közmegegyezés, hogy Szlovákia a következmények nélküliség országa. Itt legalább nem mennek tönkre karrierek bemondott plágiumgyanú után, legyen az jogos, vagy nem.
Gyakran hangoztatott mantra, hogy ezek a politikusok azzal, hogy plagizálnak, gyakorlatilag leköpik a tudást és a művelődést. Persze demagóg, de ha véletlenül igaz lenne, van egy sokkal rosszabb szereplője a képletnek: az egyetem. És míg a politikus nem hangoztatja a tudás hatalmát, nem folytat tudományos tevékenységet, addig az egyetem és munkatársai igen. Ha valahol meg kell kezdeni a gyomlálást, az az egyetemek környéke.
És persze lehetővé kell tenni, hogy valós indokkal megvonják a csalással szerzett titulust bárkitől – legyen politikus, felsővezető, vagy tanár.
De ezzel támadni bárkit is – röhejes. Annyi mindent fel lehet hozni ennek az embernek, aki a legrosszabb időben lett miniszterelnök egy fércfrakcióval. De hogy pont a diplomájával támadják? Gyenge ez így.
