A megfelelő ruhadarab kiválasztása sosem egyszerű feladat. Alaposan át kell gondolni, hova készülünk, milyen társaságban, s hogy éppen mit vagy kit képviselünk. Szinte az összes nő szereti a ruhákat, így vagyok ezzel én is. A mai kínálat viszont sokszor okoz fejfájást a számomra…
Hogy mire is gondolok? A Facebooknak mostanában mániája különféle ruhaboltokat az orrom alá nyomni. Nyilván azért, mert egyszer rákattintottam egyre, így hát potenciális vásárlónak minősülök. Először figyelmen kívül hagytam őket, hiszen úgysem szokásom az internetről rendelgetni. Egyszer próbálkoztam ezzel, hát nem jött össze. A kapott darab cseppet sem hasonlított a képen szereplőre, de olyan is volt, ami meg sem érkezett hozzám. Szóval az első kudarcnál be is fejeztem ezt a történetet. Igen, tudom, vannak megbízható oldalak is, de azoktól ugyanúgy tartok. Még úgy is nehezen találok magamra ruhát, ha személyesen megyek be egy boltba, s úgy veszem szemügyre a kínálatot, mégis hogyan mernék egy tökéletesen beállított fotóra támaszkodni?
Szóval, bár az online vásárlás nem az én asztalom, egy-egy szép ruhadarab odavonzotta a tekintetemet az aktuálisan felugró reklámra. Egye fene, rákattintottam!
Ahogy elkezdtem nézelődni, egyre inkább arra lettem figyelmes, hogy a ma divatjának megfelelő ruhadarabok túlságosan is sokat mutatnak meg. Kivillanó bőrfelület itt, kivillanó bőrfelület ott…
Szó se róla, a tökéletes alakú modell-lányok nagyon szexin mutatnak bennük. Viszont kérdés, hogy egy hús-vér, retusálatlan, valós testen hogyan mutatnak azok a ruhák. Ez az egyik, amin elméláztam kicsit. Ez azonban abszolút mellékvágánya annak a gondolatmenetnek, ami lejátszódott a fejemben.
Gondoljuk csak át egy kicsit! A nők megbecsülésre és tiszteletre vágytak, amióta csak világ a világ.
Persze, voltak idők, amikor ezt még maguknak sem merték bevallani, de a szívük mélyén már akkor is így éreztek. Ma pedig már hangot sem vagyunk rest adni eme kívánalmunknak. Elvárjuk a férfiaktól, hogy ne csupán egy darab húsként tekintsenek ránk, hanem egyenesen hordozzanak a tenyerükön. Ugyanakkor mégis falatka kis ruhácskákba bújva flangálunk a nagyvilág előtt.
Kivételként a most nagyon divatos maxi ruhákat akartam felhozni, de rá kellett jönnöm, hogy ha jobban megnézzük azokat, nem képeznek kivételt. Igaz, hogy hosszú, olykor egészen földig érő darabokról van szó, ugyanakkor a kebleinket alig takarja, és a hosszú szoknya része kábé derékig fel van vágva. Nehogy már a comb ne villanjon ki belőle! A számomra teljesen értelmezhetetlen kategória az egészen rövidke nadrág vagy szoknya, hosszú ujjú haspólóval kombinálva. Ez mégis milyen időjárásnak felel meg? Hidegben megfagynék benne, melegben pedig nem értem a hosszú ujj funkcióját.
De ott vannak például a köldökig kivágott ruhák, illetve azok a miniszoknyák, amik annyira minik, hogy egy hevesebb mozdulat közben már nem is takarja, amit takarnia kellene.
További nagy kedvencem az a melltartó, amit topnak neveznek. Azokra a nyári felsőkre gondolok, amik tényleg csak egy csipkés melltartónak felelnek meg. Viszont, és itt a lényeg, a gyártó fehérnemű helyett nyári topnak nevezte el azokat, így teljesen természetes a nyilvános viselésük. Oké, persze, mindennek megvan a maga helye. Egy ilyen darabnak mondjuk egy fesztiválon abszolút létjogosultsága van, viszont úgy gondolom, a fesztivál határait átlépve azért magunkra ölthetnénk valami „melegebbet”…
Nem vagyok én prűd, becsszó! Ennek ékes példája, hogy az én ruhatáramban is vannak merészebb darabok, amik itt-ott egész sokat mutatnak. Ezeket egy-egy bátor pillanatomban szereztem be. Na, találjatok ki, hányszor voltak rajtam? A legtöbbet viselt darab is csupán kétszer. (Uh, azt hiszem ezzel most kicsit magam ellen beszéltem, pedig pont azt akartam alátámasztani, hogy nem is vagyok túlzottan szemérmes. 😃) Néhány évvel ezelőtt még sokkal bátrabban öltöttem magamra kicsit kihívóbb ruhadarabokat, most viszont sok esetben egyenesen rosszul érzem magam bennük.
Azt is megjegyezném, hogy számtalan olyan ruha van, ami máson abszolút elvarázsol, én mégis képtelen lennék úgy tündökölni benne, mint az a személy, akin megpillantottam azt. Persze személyiség kérdése is, hogy ki miben tud magabiztosan megjelenni.
Szóval mindent összevetve úgy érzem, olykor túlzásba esünk, és túl sokat mutatunk meg magunkból. Mindennek megvan a maga helye és ideje. A szexi, kihívó ruháknak is. Nem akarom én máglyára küldeni őket. Csak azt mondom, tanácsos lenne megválogatnunk, hogy mikor mit viselünk, s nem ártana szem előtt tartani azt sem, hogy a kevesebb bizony néha több! Azt hiszem a szexit és a kifinomultat kellene valahogy ötvözni.
Fontos megjegyzés: Azért a ló másik (túl)oldalára sem kell átesni! 🙂
Szlávik Cyntia
