A minap 53 járási képviselőt nevezett ki Igor Matovič, ők fogják irányítani a járási hivatalokat. Eredetileg 70 jelölt nevét tették közé a Prednostovia.sk honlapon, és várták az észrevételeket a hivatalvezető-aspiránsokkal kapcsolatban. Amennyiben valaki nem bizonyult feddhetetlennek, nem nevezik ki. Ezzel a kormányfő szerint elérhető a politikai semlegesség, hiszen csak a vezetők kerülnek pozícióba politikai döntés alapján, a hivatalok munkatársai szakmailag képzett emberek. Lehetne erre pfújolni, hogy a saját embereit tolja oda, de a politika, és egyébként a világ így működik, Matovič szimplán felvállalja. Ezért le a kalappal előtte.
Azonban a kérdésnek van egy sokkal izgalmasabb oldala is: az MKP május végén javasolt személyeket a hivatalvezetői tisztségre. „Teljesen valószínűnek tartom, hogy MKP-s jelölt is végül járási hivatalvezető lesz” – mondta akkor Gyimesi György, a nagyobbik kormánypárt egyik magyar nemzetiségű parlamenti képviselője.
Aztán hogyhogynem jött a pozsonyi várban tartott Trianon-est, és az MKP a memorandumjával.
A politikai inkompetenciát és diplomáciát, vagy azt, hogy divatos szavakkal élve elvitték a show-t Matovič elől, most nem tisztem minősíteni, megtették ezt már sokan. Ami azonban fontosabb: végül nem, vagy részben nem az MKP jelöltjei kerültek a járási hivatalok élére.
De nézzük messzebbről a gondot:
az egy dolog, hogy tíz év alatt hetvenezerrel lettünk kevesebben. Az egy másik dolog, hogy jövőre megint népszámlálás lesz.
Szlovákia abban a szerencsés helyzetben van a járásátalakítások óta, hogy a félmilliós magyarság mindössze két járásban képez többséget: a dunaszerdahelyi járásban 77,27, míg a komáromiban 67,69 százalék a magyarok aránya. Megközelíti a szlovákok arányát még a Rimaszombati, a Galántai, a Vágsellyei, az Érsekújvári járásban, majd őket követi a Tőketerebesi, a Rozsnyói, a Losonci, a Nagykürtösi és a Lévai járás, aztán pedig Szenc, Rőce és Nagymihály következik. S hogy minek köszönhető ez a trend? A beavatott szem számára annyira nem meglepően észak-déli tájoltságú járásoknak. Valahogy csak a déli, magyarlakta országrészben vannak ennyire elnyújtott közigazgatási egységek, de bizonyára véletlenül alakult így.
Jómagam a Tőketerebesi járásban nőttem fel, de ki ne akarna egy órát autózni azért, hogy új személyit csináltasson?
Számomra a járásközpont fogalma összefonódott a nagyon messzi és nagyon szlovák várossal, nyugaton kellett rájönnöm, hogy vannak nálunk szerencsésebb emberek is.
Mi segítene rajtunk? A járási elnök a magyar többségű járásokban bizonyára jól jön, vagy jól jöhetett volna (a Komáromi járásban nincs még kinevezett személy), de ilyenekből kettő van az országban. Az ország keleti felében élő tömbmagyarság két járásra oszlott, az egyikben 28,42, a másikban 12 százalékos kisebbséget alkotva.
A mi szempontunkból világos, mire van szükség: ha magyar hivatalvezető is kerül egy olyan járás élére, ahol 28% a magyarság aránya, egyrészt a szlovákok részéről érthető felháborodást eredményez az eset, másrészt pedig kapunk egy gesztust, ismét. Azt pedig jól tudjuk, hogy ha emberszámba néznek bennünket, netalán kapunk egy békejobbot, nem szabad hasra esnünk. Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is – mondja Laokoón a faló láttán. Abban a kényelmetlen helyzetben vagyunk, hogy nincs parlamenti képviseletünk. És Isten ments’, hogy tippeket adjak a szlovák pártoknak,
de ha most valakinek sikerül megszólítani a magyarságot, akkor a nemzetiségi alapú politizálásnak vége a Felvidéken.
A PS sikeresen elcseszte ezt az esélyt – lásd Donáth Anna méltán híres komáromi felszólalása –, az MKP pedig megpuccsolta Matovičot a várban –, bár a kormányfő valószínűleg nem (csak) ilyen szándékkal hívta össze a felvidéki magyarság többé-kevésbé prominens vezetőit.
Summa summarum:
újrarajzolt, magyar többségű járásokra van szükségünk.
Ha valami, ez jelzésértékű lenne. Nem egy vacsora a pozsonyi várban, nem odatolt, politikai alapon kiválasztott csinovnyikok, nem az a látszólagos nagylelkűség, hogy ha én amúgyis Magyarországon élek, akkor felvehetem az állampolgárságot. A jelek szerint Matovič nem érti a magyarok problémáit. Ami politikai szempontból jó, hisz van rá esély, hogy egy meglévő, vagy még nem létező magyar politikai párt – vagy koalíció, vagy akármi – bejusson a parlamentbe. Abból a szempontból nem jó, hogy ez olyan, mintha minden évben hógömböt kapnánk karácsonyra. Szép-szép, de semmi haszna.
