A továbbiakban Győri Attila elnök, Komjáti István parancsnok és Győri Barnabás titkár segítségével betekintést nyerhetünk egy ízig-vérig csallóközi település, Szilas önkéntes tűzoltó egylete mindennapjaiba.

Mikor alakult a testület és jelenleg hány tagot számlál?

Győri Attila: A testület 1885-ben alakult, tehát tavaly ünnepelte a 135. évfordulóját. Jelenleg 66 tagot tudhatunk a soraink között, erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen Szilas egy közel 500 főt számláló község. A testületen belül több kisebb csoportba vannak osztva a tagok, mint például a két felnőtt férfi csapat és a női csapat. A két férfi csapatból az egyik a golden team, amelyben az 50 évhez közeli és afeletti tagjaink tartoznak. Végül, de nem utolsósorban pedig van egy vegyes összetételű ifjúsági csapatunk is, amely 8-16 éves korig csoportosítja a tagjainkat.

Hogyan működik egy önkéntes tűzoltó szervezet és miben tér el a hivatásos egyletektől?

Győri Barnabás: Elsősorban azt emelném ki, hogy ugyebár mi ezt a tevékenységet a civil munkánk mellett a szabadidőnkben végezzük, bármilyen anyagi juttatás nélkül, ellenben a hivatásos tűzoltókkal, akiknek ez a fő munkájuk. Szerencsére az utóbbi évek támogatásainak és fejlesztéseinek hála, technikai felszerelések tekintetében egyre kisebb az eltérés. A jelenleg is tartó fejlesztési hullám kezdete egészen a 2013-as nagy dunai árvízig vezethető vissza, amikor is az árvízvédelem szerves részét képezték az önkéntes tűzoltók. A regnáló országvezetés ekkor eszmélt rá arra, hogy milyen felszereléshiány uralkodik a szektor túlnyomó többségében. A probléma megoldása érdekében különféle támogatási csomagokat hoztak létre és többek között tűzoltó autókat is ajándékoztak az önkormányzatnak. A támogatásoknak köszönhetően az önkéntes tűzoltók és a hivatásos tűzoltók közötti technikai deficit a napjainkra minimálisra csökkent.

Mi kell ahhoz, hogy valaki önkéntes tűzoltó legyen?

Győri Barnabás: Első körben jelentkezni kell az adott tűzoltó szervezetnél. Miután a helyi szervezet elfogadja a jelentkezést, bejelentik az új tagot járási szinten is. Ezután igényelnek egy tagsági könyvet a számára, amely birtokában minden évben tagsági illeték fizetésére lesz köteles.  Ez a folyamat az alap tagokra vonatkozik, azonban, ha valaki vonulós tűzoltó szeretne lenni, akkor neki el kell végeznie egy 40 órás extra iskolázást, amely vizsgával végződik. Emellett az éles bevetéseken való részvételhez egy átfogó orvosi kivizsgálásra is szükség van. Az alap képzések mellett vannak extra tanfolyamok is, amelyek a különféle munkafolyamatokhoz és a speciális felszerelések használatához szükségesek. Ezeket az extra képzéseket kétévente meg kell ismételnie a bevetésekre járó tagoknak.

Milyen eszközökre van szükség egy önkéntes tűzoltó testületnek ahhoz, hogy biztosítani tudják a község védelmét?

Komjáti István: A legfontosabb eszköz természetesen a szivattyúval felszerelt tűzoltóautó. A mi autónk egy mozgatható szivattyúval van ellátva, amit a szükség esetén kilehet szerelni. Talán a legnagyobb különbség az általunk használt autó és egy nagy tűzoltó autó között az, hogy a mi eszközünk csak 750 liter vizet tud szállítani ellenben a hivatásossal, amelyek között akad olyan is, ami akár 9000 liter vízszállításra is alkalmas. A kisebb autó és a jóval kevesebb víztömeg okán, mi sok esetben gyorsabbak és mobilisabbak vagyunk. Ezen kívül szükség van tömlőkre, sugárcsövekre, mentőmellényekre és egészségügyi táskákra is. Természetesen a mentési felszerelés mellett nagyon fontos a tűzoltók védelme is. A munkavédelmi öltözet, sisakból, tűzálló kesztyűből, kabátból, nadrágból és bakancsból áll. Egyes szervezeteknek légzőkészülékük is van. Jelenleg ezzel mi még nem rendelkezünk mivel a mi kategóriánkban ez nem előírás.

Definiálnák az egyes kategóriákat?

Komjáti István: Alapjában véve négy kategóriát különböztetünk meg, azonban a legtöbb esetben csak a három fő csoportról esik szó, így én is ezeket ismertetném.  Az A kategória A és A1 részre oszlik. Az A1-be tartoznak azon önkéntes szervezetek, akik speciális járművekkel és felszerelésekkel rendelkeznek, ezek mellett pedig magas létrás mentésekre is specifikálódnak. Nagyon kevés önkéntes szervezet tartozik ebbe a kategóriába. Az A kategóriába tartozó egységeknek a riasztás beérkezésétől számolva, 10 percen belül el kell indítaniuk a vonulást. Továbbá nekik kötelező abszolválniuk egy hosszúhétvégét a belügyminisztériumi kiképzőközpontba, ahol különféle gyakorlatokat végeznek el, amelyeket a hivatásos tűzoltók ellenőriznek.

Ezután jön a B kategória, amibe mi is tartozunk. Ebben a kategóriában mi is rendelkezünk néhány speciális felszereléssel, azonban a járművek tekintetében csak egy tűzoltóautó van a birtokunkban és a magaslétrás mentésre sincs lehetőségünk. Hivatalosan mi a riasztás után két órán belül vagyunk kötelesek megindítani a vonulást. Természetesen ez nem szokott két óra lenni. A legtöbb esetben 15-20 perces reakcióidőt produkálunk. Végül pedig jön a C kategória, ahol szintén két óra a megengedett reakció idő, azonban itt már nem előírás a speciális eszközök és járművek birtoklása. Ezek mellett még a támogatásokban vannak különbségek. Minél magasabb kategóriába tartozik egy egység annál nagyobb állami támogatásban részesülnek.

Halva a szükséges eszközök széles skáláját, elég nagy költségekkel jár egy önkéntes tűzoltó egylet fenntartása és működtetése. Milyen forrásokból tudnak táplálkozni?

Győri Attila: Elsősorban a már említett 2013-ban elindult belügyminisztériumi támogatási hullámból táplálkozunk. Az évi egyszeri anyagi juttatás mellett egy árvízvédelmi utánfutóval felszerelt tűzoltóautót is kaptunk és nem mellesleg hosszú évek után, 2019-ben felújíthattuk a tűzoltószertárunkat is. Természetesen szükség esetén a helyi önkormányzathoz is fordulhatunk támogatásért. Többek között nekik köszönhetjük azt is, hogy a belügyminisztériumi támogatásból elkezdett felújításokat be tudtuk fejezni.

Nemrég elintéztük, hogy az adó 2%-át is fogadni tudjuk, így ebből is származik egy kis támogatásunk. Továbbá a helyi szövetkezet és néhány környékbeli vállalkozó is támogat minket, mint például a szomszédos Don Julio cukrászda. Az tudni kell, hogy igen költséges önkéntes munka a miénk. Egy olyan felszerelés, amiben biztonságban kilehet vonulni egy tűzesethez, legalább 1 000 euró értékű és itt csak a középkategóriás felszerelésről beszélünk.

Milyen jellegű bevetéseken szoktak részt venni?

Győri Barnabás: Elsősorban technikai bevetéseink vannak, ide tartoznak a vízszivattyúzások, belvíz és árvíz esetén. Legtöbbször az őszi nagy esőzések idején riasztanak minket, de egyre gyakoribbak a természeti csapások is, amelyekből minden évben 2-3 is jelentkezik a környéken. A másik bevetési fajta pedig a tűzoltás. Éves szinten átlagban 6-7 bevetésünk van és nagyjából 50-50%-ban oszlik el a kétfajta riasztási forma. Szerencsére az elmúlt években háztűz jellegű riasztásunk nem volt. Volt azonban pincetűz és istállótűz is, de a leggyakoribb riasztások az aljnövényzet és az árokpartok kigyulladása kapcsán szokott beérkezni. A tavalyi évet kivéve a helyi szövetkezet betakarítását szoktuk biztosítani a tűzoltóautónkkal, ahol minden évben elő szokott fordulni egy-két kisebb-nagyobb eset, mint például a bálázó gép, vagy a száraz fű kigyulladása. Ezekben az esetekben nagyon jó volt, hogy ott voltunk a helyszínen, hiszen gyorsan betudtunk avatkozni és nagy összegű vagyont tudtunk megmenteni.

Hogyan zajlik egy éles bevetés?

Győri Barnabás: A legtöbbször az elnököt, vagy a parancsnokot szokták riasztani. A jelzés jöhet a nyitrai központból, a polgármestertől, vagy akár egyenesen az esetet felfedező polgártól is. Ha a riasztás egy fizikai személytől érkezett be, akkor azt először lejelentjük a központba, majd ezután összehívjuk a mentőcsapatot és megkezdjük a vonulást. A legtöbb esetben a minimális csapatlétszám, amellyel a mentésekre szoktunk indulni négy főt jelent. Az összetételt tekintve ez egy parancsnokot és három tűzoltót jelent. A tűzoltóautónk egyébiránt hatszemélyes. Miután kiérkezünk a helyszínre újra jelentést adunk arról, hogy megérkeztünk és felderítjük a helyszínt, ezután pedig megkezdjük a beavatkozást. Az adott probléma milyenségétől függően, ha szükséges a nyitrai központon keresztül a hivatásos kollégák segítségét is kérhetjük. A probléma megoldása után újfent jelentünk a központnak és visszaindulunk a szertárba. Minden esetben egy részletes jegyzőkönyv írásával zárul az akció.

Ha egy komolyabb akciót kellene kiemelniük a testület múltjából, akkor melyik lenne az?

Győri Barnabás: Szerencsére az elmúlt években elkerültek minket a nagyobb káresetek. Talán a már említett 2013-as nagy árvizet emelném ki, amikor öt napig éjjel-nappal a komáromi Erzsébet-szigeten szivattyúztuk a vizet, de Bősön is besegítettünk az árvízvédelembe.

Így a komolyabb hangvételű bevetés után, jöjjön egy vicces történet. Melyik volt a legmeghökkentőbb kivonulásuk?

Győri Barnabás: Talán a legfurább eset 2018-ban történt, amikor is a községi halastónál egy kismacska felmászott a fára. Mivel az állat olyan magasra mászott, hogy mi már nem fértünk hozzá, ezért a nagymegyeri hivatásos tűzoltók egy létrás autóval siettek a macska megmentésére. A cica azonban nem akart lejönni, így elkezdődött a macska-egér játék. Az egyik ágról a másikra szaladt, az őt elkapni kívánó tűzoltók elől, akiknek hosszú percekbe telt az átállás az egyes ágak között. Végül a kétórás procedúra után az áldozat megunta a játékot és magától leszaladt a fáról. Szerencsére nemsok ilyen és ehhez hasonló eset van, hiszen ezekkel az a probléma, hogy amíg kivonul egy raj egy macskamentésre, addig egy komolyabb riasztás esetén csökken a reakció ideje az egységnek, mivel ők éppen bevetésen vannak.

A bevetések mellett, milyen egyéb tevékenységeket végeznek a faluban?

Győri Barnabás: Minden évben ellenőrizzük a község tűzcsapjait, ötévente pedig a kazánházakat. Továbbá negyedévente megjelenik egy krónika a faluban, amelyben az elmúlt időszak fontosabb történései vannak összefoglalva. Ebben a kiadványban mi is felhívjuk a figyelmet a hatályban lévő fontosabb tűzvédelmi előírásokra. Ezek mellett a falu kisebb-nagyobb rendezvényein is részt veszünk és sok esetben szervezők is vagyunk. A januári disznótort és a februári tűzoltóbált minden évben megrendezzük. Az önkormányzat minden évben megrendezi a „Tiszta falu, tiszta porta“ elnevezésű faluszépítő akciót, amibe a szervezetünk is becsatlakozik. A rendezvények mellett tűzoltóversenyeket is szervezünk a faluban.

A testület tagjai számos megmérettetésen vettek részt a múltban. Melyek voltak ezek és milyen eredményekkel büszkélkedhetnek?

Győri Attila: Idén lesz negyedik éve, hogy megrendezésre kerül a Dunamenti Tűzoltó Liga, ami lényegében a járási bajnokság az önkéntes tűzoltók számára. Az első két évben bronzérmesek voltunk, a harmadik évben pedig az hetedik helyezést sikerült megszereznünk. Ebben a kiírásban a koronavírus következtében sok más liga elmarad, így számos bajnokság nélkül maradt szlovákiai csapat csatlakozott hozzánk, a dunamenti ligába. 2003 után 2019-ben jutottunk ki újra a férfi felnőtt csapattal a kerületi önkéntes tűzoltóversenyre, ahova a járási győztesek kapnak meghívást. Ezen a megmérettetésen az előkelő negyedik helyig jutottunk.

2019-ben beneveztünk a Magyarországi Kismotorfecskendő Szerelési Bajnokságba. Ennek kapcsán az a megtiszteltetés ért minket, hogy a verseny első felvidéki fordulója nálunk volt megrendezve a faluban. A hét fordulós versenysorozat végén a modern kategóriát sikeresen megnyertük, még a retro kategóriában ezüstérmesek lettünk. A retro kategóriában régi szivattyúkkal a modern kategóriában pedig az újonnan gyártott szivattyúkkal zajlik a versengés. Testvérfalunknak, Zalagyömörőnek köszönhetően, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a magyarországi tűzoltószövetséggel, így számos kisebb-nagyobb versenyen veszünk részt az anyaországban. Amit így hirtelen kiemelnék az a budapesti rendezésű Visegrádi Négyek Hagyományőrző Tűzoltó Versenye, ahol lovasfecskendős kocsival versenyeznek a megjelent csapatok. Ezen a versenyen rendszerint a Golden Team szokta képviselni a szervezetet. A Szlovák köztársaság Önkéntes Tűzoltó Szervezetének versenytáblázata alapján két versenyszámban mérettetik meg magukat a tűzoltórajok. Az egyik kategória a stafétafutás, ahol a váltófutás közben időre kell különböző feladatokat ellátni. A másik pedig a tűztámadás, ahol egy bizonyos időintervallum alatt sikeresen kell összeszerelni a szívó és támadóvezetéket, végül pedig pontosan kell célba lőni.

Most pedig tekintsük a jövőbe. Mik a jövőbeli terveik és céljaik?

Győri Attila, elnök: Természetesen szeretnénk minél tovább fejleszteni a jövőben a technikai felszerelésünket, az akcióképességünket és egyre több vonulós tüzoltót képezni. Az ifjúságnevelés és a hagyományőrzés a továbbiakban is prioritásként fogjuk kezelni. Szeretnénk egyre több fiatalt bevonni a szervezet munkájába. A jövőben mindenképpen szeretnénk részt venni a lehető legtöbb hivatásos tűzoltók által rendezett tűzoltógyakorlaton, ahol különféle krízishelyzetekben próbálhatjuk majd ki magunkat és fejlődhetünk. Végül pedig várjuk vissza a vírus előtti versenyekkel és rendezvényekkel teli időszakot.

Cikkünk a Duna24 2021. májusi nyomtatott lapszámában jelent meg.

The post Húsz perc alatt készek az életmentésre appeared first on Duna24.

A város felől sétálva a harmadik tizenkétemeletes lakóház, vagyis az Eötvös 47. melletti kukatárolóban gyulladt ki az egyik konténer. A tűzoltók háromnegyed négy előtt érkeztek a helyszínre és pillanatok alatt eloltották a lángokat.

A tűzesetben az egyik szemetes konténer teljesen megsemmisült, de a mellette lévő oldala is eltűnt.

The post Szemetes lángolt éjszaka Komáromban appeared first on Duna24.

Komárom (és az összes többi város) szabad lakosai három rendhez tartoztak a múltban: a nemességhez, a katonasághoz vagy a polgársághoz. A polgárságot általában vagyonos emberek alkották, a kézművesek, gazdák vagy kereskedők. A legegyszerűbb módszer a születés volt, ugyanis a polgári rang öröklődött. Aki polgárrá akart válni, díjat kellett befizetnie (kezdetben egy forintot, később hetet), és két esküdt polgár támogatását elnyernie. Aki polgár lett, három évig nem költözhetett el Komáromból, ha mégis, 36 forintra büntették.

A polgárság április 24-én, Szent György napján választotta a városi tanácsot és a bírót, akik aztán a várost igazgatták. A sorozatunkban feldolgozott szakmák képviselői általában nagyobb számban képviseltették magukat a város irányításában is.

„Komárom városának polgárai… esküdjenek meg arra, hogy késznek és köteleseknek érzik magukat a várat és erősséget minden eszközzel, minden erejükkel utolsó csepp vérig ótalmazni” – olvasható Mária Terézia szabadságlevelében.

A városi polgárőrség tagja volt minden polgár, aki hadra fogható volt. Parancsnokuk a város hadnagya volt. Riadó esetén minden városban működő céhnek megvolt a területe, amit védenie kellett, például a várfal egy szakaszát. A polgárőrségnek magyar és német alegységei voltak, mindegyik saját zászlóval és egyenruhával rendelkezett. Kecskés László Komáromi mesterségek című könyve alapján könnyen meghatározható volt, hogy milyen nemzetiségű polgárőr-csapatot látunk:

A magyar polgárőrök zömét gazdák, csizmadiák, szűrszabók, magyarvargák, magyar szabók képezték. Egyenruhájuk: szürke atilla, sűrűn zsinórozva és kipitykézve, magyar nadrág, magyar csizma és csákó forgóval. A német polgárőrök főleg a kereskedők, német vargák, német szabók sorából kerültek ki. Egyenruhájuk: sötétzöld frakk világoszöld hajtókával, szürke nadrág kétoldalt zöld betéttel, háromszegletű kalap, nagy fityegő tollbokrétával.

A polgárőrség erősen hierarchikus szervezet volt, a mulasztásokat megtorolták. Aki mulasztott, azt a „büdös tóba” vetették. 1848-ban a polgárőrség nemzetőrséggé alakult, akik Komárom védelmében – és abban, hogy a szabadságharc végét jelentő fegyverletétel után még másfél hónapig magyar zászló lobogott az erődön – elvitathatatlan szerepet játszottak.

A rend fenntartása mellett a tűz oltásában is részt kellett vennie minden polgárnak. Érthető, akkoriban a házakat rendszerint náddal, zsúppal vagy zsindellyel fedték, amik rendkívül gyúlékonyak voltak. A Komáromot sem elkerülő tűzvészek akkoriban gyakoriak voltak, gyakran egész negyedek égtek le a tűz gyors terjedése miatt. Két feladatuk volt: a tűzvédelmi szabályok betartása, és a tűzoltás.

A város védelme mellett a tűzoltásnál is megfigyelhetőek voltak a szakmák szerinti beosztások, attól függően, melyik szakma mihez adott kompetenciát.

A lakatosok, órakészítők, puskaművesek a tömlőt kezelték, a gazdák, sörfőzők, és mindenki, akinek volt lova, a vizet hordták az oltás helyszínére. A molnárok, fazekasok és szabók kannákkal oltották a tüzet, a kéménytisztítók, ácsok és hajóépítők a házakon tevékenykedtek baltáikkal, az asztalosok és esztergályosok pedig a szobák berendezéseit mentették, a mészárosok, csizmadiák, kovácsok és a bognárok rombolták le az épületet, ha erre szükség volt. A többi polgár fegyveresen jelentkezett a városházánál, és mindenkit a tűz helyszínére irányított, valamint segítettek a rendbontások megakadályozásában.

A rend fenntartásából nem csak fegyverrel, hanem büntetésekkel is kivették a részüket a polgárok. A már említett szabadságlevél Komáromnak pallosjogot is adományozott, ami azt jelentette, hogy kivégzéseket is végrehajthattak, azonban csak két megyei nemes és katona jelenlétében. A bírák szerdánként gyűltek össze, és ítélkeztek a bűnösökről. A büntetés kétféle lehetett: pénzbeli, vagy testi. Utóbbiakat péntekenként hajtották végre a város piacán – rendszerint nagy érdeklődés közepette –, a büntetetteket pedig péntökösöknek nevezték ezután. A megtorlás mértéke mai szemmel durvának tűnhet, hisz az anyjukat szidalmazó lányokat halálrakövezéssel vagy kézlevágással büntették.

Péntekenként a bűnösöket megkötözve a piactérre vitték, ahol így kellett megvárniuk az istentisztelet végét. A hóhér a bírák, esküdtek és a tömeg jelenlétében hajtotta végre a büntetéseket.

A halálbüntetés egyik fajtája az akasztás volt.

A város akasztófáját 1761. július 10-én avatták fel a közeli Akasztófasori dűlőn.

A városi elöljáróság minden polgár számára kiadta, hogy vegyen részt az ünnepélyen, majd a város központjából indult a díszmenet az alapkőletételhez, majd ugyanilyen díszesen indultak is vissza a városba, miután kiadták a céheknek a teendőket.

Összességében látható, hogy a polgárság és a város viszonya közel sem volt annyira steril, mint manapság. Részt vettek a város mindennapi életében, emiatt közelebbi viszony is kialakulhatott. Ennek tudható be az a fajta nosztalgia, amit sokan éreznek a polgárság iránt. Hogy milyen lett volna ez a rend, ha nem törik le szándékosan – már sosem fog kiderülni.

The post Milyen volt az „eltűnt” polgárság? appeared first on Duna24.

Egy olvasónk tájékoztatott minket arról, hogy a tömbház pincéjében az egyik lakó egy akkumulátort töltött, amely reggelre begyulladt. A házban sűrű füst terjedt szét a folyosókon, amely az alsóbb szinteken a lakásokba is bejutott. Többen is elhagyták lakásukat és az utcára vonultak. A tűzoltók háromnegyed hét előtt már a helyszínen tartózkodtak és elhárították a veszélyt. Információnk szerint személyi sérülés nem történt.

The post Tűzoltók ébresztették a lakosokat a hetesen appeared first on Duna24.