A kápolnát 1851-ben, 170 éve anyósa halálakor építtette Konkoly-Thege Elek. Nyilatkozatot is kiadott róla: „(…)ezennel ünnepélyesen nyilvánítom és tudatom mindenekkel, kiket illet vagy jövöben illethet, azon határozat akaratomat, hogy mihelyt az ógyallai határban saját birtokom területén általam emelt kápolna a rom. kath egyház szertartásai szerint beszenteltetik, azontúl az alatta lévő sírboltba családomnak egyedül a rom. kath vallást követő tagjai temetkezhessenek.” A felszentelés 1859-ben történt, ekkor Szent Tamás ereklyéit helyezték el itt.

Hogy felújításra szorul, nem kérdés, a kápolnát ugyanúgy nem kímélte az idő, ahogy sok más régi épületet sem. Bár már 2007-ben is újítottak rajta, ekkor avatták fel Nagy János Konkoly-Thege Miklóst formázó szobrát. Már 1934-ben arról számoltak be, hogy a „kápolna gondozatlan”. A helyzeten nem sokat segített, hogy a szovjet katonák 1945-ben feldúlták a kápolnát, feltúrták a csontokat aranyat keresve. A szocializmus idején gazdátlanul állt, szabadon széthordhatták az ott talált dolgokat, legyen az értékes vagy értéktelen. Szerencsére néhány helyi lakos képeket, oltárszekrényt, szobrokat egy közeli ház padlásán tárolták.

Bár volt, amit nem sikerült megmenteni, a kápolna padjaiból állítólag nyúlólat készítettek. Hát eddig a kálvária.

Eredetileg a Konkoly-Thege sírkápolnáról akartam írni, azonban belefutottam Konkoly-Thege Miklós alakjába. Sokoldalú ember volt, ahogy az a cikkből kiviláglik. Alakja lassan kezd beleveszni a múltba, ahogy majd szembesülünk vele, méltatlanul.

Hogy eddig hányszor hallottam a nevét, egy kezemen meg tudnám számolni, és gondolom sokan vagyunk így ezzel.

Konkoly-Thege Elek fia, Miklós 1842. január 20-án született Budapesten. Először jogot, aztán fizikát tanult többek között Jedlik Ányostól is. És habár Herman Ottóhoz hasonlóan polihisztorként is beszélhetnénk Konkoly-Thegéről, mégis leggyakrabban csillagászként emlegetik. 1860-ban Berlinben ismerkedett meg a csillagászattal, egy évvel később doktori oklevelet szerzett. Kémiát és fizikát tanult Wittenbergben, Heidelbergben, majd Párizsban, meglátogatta az akkori szóval élve asztrofizikával foglalkozó központokat, és az ezek felszerelését gyártó műhelyeket. Járt Greenwhichben és Londonban is. Később letette a hajóépítészeti, hajóskapitányi, végül pedig a mozdonyvezetői szakvizsgát is.

Országgyűlési képviselő korában – miniszteri engedéllyel – mindig maga vezette a gyorsvonatot Budapestre.

Passzióból hajót is vezetett a Dunán, a Duna Gőzhajózási Társaság még néhány Bécs-Budapest útra akarta késztetni, azonban Konkoly-Thege nem vállalta, és annyira felhúzta magát, hogy egy uszálynak vezette a hajót, majd becsapta maga után a kapitányi kabin ajtaját. Hajójával Bécs és Pozsony között versenyt is nyert.

1863-ban megnősült és az ógyallai birtokra költözött. Már ekkoriban vizsgálgatta az eget, puszta kedvtelésből. 1871-ben létesítette a ma is működő,

akkoriban Közép-Európa első ilyen intézményének számító obszervatóriumot.

Állítólag a döntésben az is szerepet játszott, hogy korábban csak a kúria teraszáról figyelhette távcsövével a csillagokat.

„…igy tehát az ógyallai csillagda kezdetének egy szerény forgódob is megfelelt lakóházam északnyugati sarkán, ahol az első négy hüvelykes refraktorom a sarokfalakat összekötő boltíven állt. Mellette volt egy kis passage-szoba, amelyben egy második kézből szerzett, kisebb meridiánkör időmeghatározásokra szolgált… Mindkét műszer mellett volt egy közepes ingaóra, az egyiknek sajátkezűleg készítettem rácsingát, mellyel kiváló óra vált belőle… A refraktor szerelése eleinte igen szerény volt, még csak óragép sem volt rajta, azt csak később kapott” – írta.

Úttörője volt a „napfoltfényképezésnek”, vagyis a csillagászati fényképezésnek. Kiterjedt gyakorlati és elméleti tudása lehetővé tette, hogy maga tervezze meg a szükséges eszközöket.

1887-ben írt egy 900 oldalas könyvet a témában, emellett 16 kötetben jelentek meg asztrofizikai tanulmányai.

Meglepő annak tükrében, hogy nem igazán érdekelte az elméleti tudás: főként a gyakorlatért volt oda, műhelye akkora volt, hogy a Zeiss-üveggyár meghívta, legyen a csillagászati műszereket gyártó részlegének a vezetője, Konkoly-Thege azonban maradt. Ne feledjük, az obszervatóriumot, és az azzal szükséges munkákat saját zsebből, birtokai bevételéből fizette ki.

A munka két évvel később kezdődhetett. Közbenjárásával létesülhettek a Kárpát-medence csillagdái: 1878-ban Kalocsán, 1881-ben Herényben, öt évvel később pedig Kiskartalon. 1890-ben a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatója lett, megszervezte az időjárás-előrejelzések távirati terjesztését.

A meteorológiai megfigyelések nagy szakkönyvtárát alapította Ógyallán, azonban az az 1944-es bombázások miatt megsemmisült.

1899-ben az államnak ajándékozta az obszervatóriumot azzal, hogy Ógyallán maradhat és haláláig ő vezetheti a kutatásokat.

A csillagászat mellett foglalkozott zeneszerzéssel is, Jókai Mór Milton című drámájához is komponált egy nyitányt.

Saját yachtot tervezett, fényképészettel is foglalkozott. Németül, olaszul, angolul és franciául folyékonyan beszélt. 500 hold területen gazdaságot létesített, ahol a háború éveiben 110 hadifogoly dolgozott. Innen szállították Bécsbe az ételt.

Nyugdíjba vonulása sem akasztotta meg munkálataiban, élete végéig kutatta az eget. Halálakor, 1916-ban már 1400 időjárásmegfigyelő működött Magyarországon. A csillagda Trianonkor csehszlovák kézre került – és jól tudjuk –, ez nem változott. A visszacsatoláskor azonban a polihisztor születésének századik évfordulóján „művészi kivitelű” emléktáblát avattak. A Konkoly-Thege által összegyűjtött könyvek elkallódtak, a kéziratok elvesztek. Reméljük, Konkoly-Thege Miklós alakja nem fog hasonlóképp eltűnni a köztudatból az évek során. 

Cikkünk a Duna24 2021. áprilisi nyomtatott lapszámában jelent meg.

The post A Konkoly-Thege család és ami mögötte van appeared first on Duna24.