„Az élet rohan és aki annak forgatagába kerül, nem veszi észre, hogy vele együtt rohan ha térben nem is, de időben igen. Az az idő, amely a Jókai Egyesület alapításától kezdve elsuhant felettünk, maga a történelem …. „

Alapy Gyula, a Jókai Egyesület megálmodója, alapító főtitkára majd 100 évvel ezelőtt  ezekkel a sorokkal  vezeti be a Jókai Egyesület 15 évéről szóló könyvét,  s ma, amikor az újraindulás 20. évfordulójára emlékezünk, újra igazak és újra tartalmat nyernek az akkor leírtak.

A némaság hosszú évei, több évtizedes kényszerszünet után az ezredforduló hozta el a változást. Jókai Mór születésének 175. évfordulójára emlékezve elérkezettnek láttuk az időt. Feléledt a Jókai Egyesület, az alapító tagoknak, de legfőképpen egyesületünk örökös tiszteletbeli elnökének, dr. Szénássy Zoltánnak köszönhetően. 2000 tavaszán több komáromi polgár kezdeményezése nyomán elindult az újraindulás szervezése. 1989 után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy ez megtörténjen.  A 17 alapító tag 2000. június 9-én tett nyilatkozatával elfogadta az „Alapítólevelet“. Fontos volt, hogy megismerjük az 1911. március 5-én alapított és az 1947. január 14-én kelt végzéssel feloszlatott egyesület alapszabályzatát és tevékenységét. A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületet 2000. július 25-én jegyezte be a Belügyminisztérium illetékes osztálya.  Az alakuló közgyűlésre 2000. szeptember 2-án került sor a Jókai Színházban. 

Ismételten Alapy Gyulát idézem, aki 1931-ben, az akkori húszéves évfordulón azt hangsúlyozta ki, hogy a Jókai Egyesület nem a jelennek, hanem a jövőnek dolgozott. És milyen igaza volt akkor és igaza lenne ma is.  Még most, 2021-ben is meríthetünk az elődök munkájából, eredményeikből és bízom benne, hogy a felnövekvő nemzedék is merít majd abból, amit az elmúlt 20 év során megalkottunk, létrehoztunk. A Jókai Egyesület 20 éve újra él, újra szolgálja Komárom város kultúrát szerető közönségét a jelenben, hogy itt lehessünk a jövőben is.

Komárom történelme kiapadhatatlan forrás, melynek megismerése, megismertetése fontos küldetésünk. Minden évben, akár hónapban találunk olyan évfordulót, eseményt, amire emlékezni megtisztelő kötelességünk, olyan személyiséget, akinek emléke előtt méltón tisztelegni számunkra öröm.

A  Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület 20 éves munkájáról a krónikák, több tucat megjelent cikk, hanghordozó, felvétel és fénykép tanúskodik. 2000-től, az eltelt 20 év alatt több száz szereplő közreműködött az egyesület rendezvényein, s több száz érdeklődő tekintette meg az ünnepi műsorokat, előadásokat, megemlékezéseket. A 2020-as évre tervezett rendezvényekből az jubileumi ünnepséget nem tudtuk megtartani, pedig nagyon készültünk. Reményeink szerint a 2021-es évben pótolni tudjuk és lehetőségünk lesz megünnepelni a jubileumot.

 A húsz év alatt több emlékkel gazdagítottuk városunkat.

Az újraalakulást követően elsőként Egressy Béninek állítottun emléket és 2001. június 22-én felavattuk emléktábláját. Táblaavatót Szénássy Zoltán tartott, azóta minden év áprilisában megemlékezünk róla. 

Kossuth Lajos születésének bicentenáriuma alkalmával és komáromi látogatásának emlékére 2002. december 8-án emléktábla került elhelyezésre a Klapka téren a volt Takarékpénztár épületén.  A márvány emléktáblát Kossuth Lajos arcmása díszíti.

Szinnyei József emléktábláját szülőháza falán 2003. június 26-án lepleztük le, halálának 90. évfordulója előtt tisztelegve.

Az aradi vértanúk emlékoszlopa alapkövét az Anglia parkban 2003. október 6-án helyeztük el, az emlékmű alapzatának avatására 2004. augusztus 20-én került sor, az obeliszk felavatása 2004. október 6-án volt. A két vértanú tábornokot, Török Ignácot és Lenkey Jánost ábrázoló dombormű, Nagy János, szobrászművész alkotása 2005. október 6-án került leleplezésre.

Alapy Gyula  tiszteletére a Kultúrpalota falán elhelyezett domborművel ékesített emléktáblát avattunk 2006. augusztus 20-án.

2007. augusztus 20-án emlékoszlopot helyeztünk el a Lúdpiac téren emlékezve honalapító királyunkra s tisztelegve városunk első írásos megemlítésének 970. évfordulója előtt. Az emlékoszlopot Nagy Géza csicsói fafaragó mester készített. Remélve bíztunk abban, hogy  a megjelölt helyen egykor majd ott fog állni  Szent István szobra.

Beöthy Zsolt, a Jókai Egyesület megalapítója születésének 160. évfordulója tiszteletére  2008. szeptember 4-én emléktáblát helyeztünk el a Kultúrpalota falán.

2009. április 27-én emléktáblát lepleztünk le a Beöthy utca 2-es számú házának falán Damjanich János honvédtábornok tiszteletére, halálának 160. évfordulójára emlékezve.

A 2007-ben megálmodott terv, hogy egyesületünk kezdeményezése nyomán szobor álljon az általunk az emlékoszloppal megjelölt helyen, a Lúdpiac téren, Komárom Városa, a Palatinus Polgári Társulás és a nagy számú adakozó közreműködése, támogatása révén 2009-ben valóra vált és  leleplezésre került Győrfi Lajos Szent Istvánt ábrázoló lovas szobra.

2011-ben, dr. Szénássy Zoltán kezdeményezésére elhatároztuk, hogy szobrot emelünk Egressy Béni tiszteletére a városi művelődési központ bejáratánál, kezdeményezve, hogy az intézmény vegye fel Egressy nevét. 2011-ben pénzgyűjtés indult mellszobor állítására. 2017. áprilisában a szoborállításra rendelkezésre álló összeget az elnökség döntése alapján aláírt megállapodás értelmében átutaltuk A Komáromi Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre számlájára. A további pénzadományoknak köszönhetően végül a városi művelődési központ szomszédságában, a várhoz vezető út mellett 2019-ben felavatásra került Nagy János szobrászművész alkotása, Egressy Béni egészalakos szobra.

A sort az Erzsébet szigetben található Jókai-filagória felújítása zárja. Az egyesület jubileuma tiszteletére Komárom Városa elkészíttette Jókai Mór bronz mellszobrát és 2020. november 28-án átadásra került a felújított filagória.

Egyesületünk tervei között szerepelt, hogy a városi művelődési központ felvegye Egressy Béni nevét. Ezt a javaslatot először 2014-ben terjesztettük a városi képviselőtestület elé, de ekkor még nem született döntés. Dr. Keszegh Margit, az egyesület elnöke és egyben városi képviselő ismételten 2019. november 28-án, a testület 12. ülésén terjesztette be  javaslatát. A képviselőtestület ezt a javaslatot az 534/2019 számú határozatával elfogadta és a Városi művelődési központ 2020. január 1-től Egressy Béni nevét viseli.        

Az eltelt 20 év alatt több nagysikerű rendezvényt sikerült megvalósítanunk.

Az indulás évét követően az első ünnepi megemlékezésre 2001. február 24-én, az egyesület megalakulásának 90. évfordulója kapcsán került sor. Ünnepi beszédet Szabó Iván elnök mondott, az egyesület múltjáról Szénássy Zoltán tartott előadást.

Egressy Béni halálának 150. évfordulója tiszteletére 2001. október 27-én emlékestet tartottunk. Ebből az alkalomból jelent meg Szénássy Zoltán könyve, „A komáromi induló hőse“ címmel.        

2007. március 30-án “Arany János emlékezete” címmel emlékestet tartottunk a költő születésének 190. évfordulója tiszteletére.

2007. november 28-án „Ércbe öntött emlékezet” címmel tartottuk meg azt a nagyszabású emlékestet, mellyel a Jókai-szobor felállításának 70. évfordulójára emlékeztünk. Komáromban már Jókai halálakor, temetésének napján szoborállítást terveztek. A komáromiak nevében az írót búcsúztató Tuba János 1904-ben a temetésen ezt mondta: „Addig, míg ércbe öltözötten hazahívhatnánk, a viszontlátásra!” Harminchárom év terve és reménye vált valósággá 1937. november 28-án, amikor leleplezték a Berecz Gyula alkotta Jókai-szobrot.

2008. október 6-án, nemzeti gyásznapunkon az ünnepélyes koszorúzásokat követően a Tiszti pavilon dísztermében az összegyűlteket dr. Keszegh Margit köszöntötte. A Teátrum Társulat itt mutatta be dr. Pruzsinszky Sándor Marczibányi ház c. alkotását, mellyel 2007-ben elnyerte a Jókai-díjat.

Egyesületünk 2009. szeptember 26-án nagysikerű Petőfi Sándor – emlékestet rendezett a költő halálának 160. évfordulója tiszteletére.

2009. november 28-án a Radnóti-év keretén belül emlékeztünk meg a költő születésének 100. évfordulójáról.

A 2011-es év nagysikerű rendezvénye volt  Liszt Ferenc születésének 200. és Erkel Ferenc születésének 201. évfordulója tiszteletére 2011. november 5-én megrendezett PÁRHUZAMOK című zenei és irodalmi műsorunk, melyet az Egressy Béni-szoborra való gyűjtés jegyében szerveztünk a Kultúrpalota dísztermében. 

A 2012-es év kiemelkedő rendezvénye az Illyés Gyula születésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi verses-zenés emlékest volt, melyre 2012. november 10-én került sor a Kultúrpalota dísztermében.

A 2013-as év kiemelkedő rendezvényeként közösen a Duna Menti Múzeummal  november 15-én nagyszabású ünnepséget rendeztünk a Kultúrpalota centenáriuma tiszteletére. „A Csallóköz keleti csúcsán, magát hiú hölgyként kettős tükörben a Duna s a Vágduna tükrében nézegetve áll a mi városunk: Komárom.”  – olvasható az egykori Komáromi Kalendárium 1909-ben kiadott számában.  „Ha a város hiú hölgy, akkor az épület, ahol ma összejöttünk, lehetne talán a hölgy egyik legszebb ékszere. Olyan ékszer, amire büszkék vagyunk, s ami néma tanúként kíséri végig életünket, városunk történelmét egész 1913-tól“ – hangzott el az ünnepi köszöntőben.

Egressy Béni születésének 200. évfordulójáról  2014. május 23-án nagyszabású műsorral emlékeztünk meg. „Hazám, hazám, te mindenem” címmel a Kultúrpalota dísztermében.

Csík János  Komáromban és környékén elismert és közkedvelt hirdetője volt a kultúrának. Már fiatalon a Csemadok komáromi szervezetének és a hajógyár kulturális egyesületének a színjátszója lett. Az ötvenes, hatvanas években népszerűségének tetőpontján népszínműveket, egyfelvonásos darabokat, drámákat vittek színre nagy sikerrel. Később Csehszlovákia- és Magyarország – szerte közkedvelt énekes lett. A Supraphon lemezkiadó majdnem 100 dalt játszott fel vele hanglemezre. Egyesületünk közösen a  Gaudium Polgári Társulással Csík János 95. születésnapja előtt tisztelegve ünnepi emlékestet tartott a Kultúrpalota dísztermében 2016. június 19-én „Piros betűs ünnep a te neved” címmel.

A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a Gaudium Polgári Társulás 2017. május 14-én a Kultúrpalota dísztermében telt ház előtt emlékestet tartott a Komáromban élt és alkotott zenetanár, hegedűművész, zeneszerző, a Pro Urbe – díjas Dobi Géza emlékére. Gazdag életműve, munkássága példaértékű. Tartalmat és értelmet adott Kodály Zoltán azon gondolatának, miszerint „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.”

2017. november 28-án a Duna Menti Múzeum és a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület szervezésében koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor a Jókai-szobor felavatásának 80. évfordulója tiszteletére a Kultúrpalotában.

Szénássy Árpád, aki a 2005. december 4-én bekövetkezett  halála előtt vállalt tisztséget egyesületünk elnökségében. 2018. március 10-én születésének meg nem élt 65. évfordulóján emlékeztünk rá.  Az emlékest azt is eredményezte, hogy Szénássy Árpád halála után 12 évvel megjelent a Berecz Gyula szobrászművész életét, munkásságát bemutató könyve,  melyet ő kéziratban ugyan elkészített, de kiadására nem került sor.  Szénássy Árpád  gazdag munkásságáról tanúskodott az a rendkívül tartalmas és szép kiállítás „VILÁGAIM” címmel  a Duna Menti Múzeum Zichy-palota kiállítótermében. Itt került sor Szénássy Árpád : „Az elfelejtett szobrászművész, Berecz Gyula” című könyvének bemutatására is.

Minden év februárjában tisztelettel emlékezünk meg névadónk, Jókai Mór születésnapjáról a Kultúrpalotában tartott ünnepségen, ahol előadás hangzik el életéről, a szülővárosához köthető emlékekről és munkásságáról.

A budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány Jókai Emlékbizottságával 2006-ban közösen bocsátottuk útjára a Jókai-díjat, melyet első alkalommal 2007 februárjában adtunk át. A díjalapítás gondolata néhai Szénássy  Árpádnak és Végh Józsefnek, a Magyar Kultúra Lovagjainak köszönhető. A díj tárgyiasult formája Jókai Mór kezének másolata, melynek eredetijét még Jókai életében Donáth Gyula szobrászművész készítette. A pályaművekből összeállított antologiából 2020-ban jelent meg a 11. kötet.

A Magyar Írószövetség Választmánya 2017. novemberében kezdeményezte, hogy Jókai Mór születésnapján, minden év február 18-án kerüljön megrendezésre a Magyar széppróza napja. 2018-ban egyesületünk a Pozsonyi Magyar Intézettel társrendezője volt a hagyomány komáromi elindításának és a Kultúrpalota dísztermében nagy sikerű gálaestre került sor.

A 2019-ben megrendezett ünnepségen Grendel Lajos Kossuth-díjas íróra emlékeztünk. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója bevezetője után levetítettük a Magyar Művészeti Akadémia Grendel Lajossal készült portréfilmjének egy részletét, majd „Abszurdisztán polgára” címmel előadással emlékezett a kortárs, a barát,  Tóth László, József Attila-díjas költő, műfordító.

2020-ban ünnepségünk ünnepi szónoka Venyercsan Pál, a Pozsonyi Magyar Intézet újonnan kinevezett igazgatója volt és a magyar széppróza napját Gál Éva, Veresegyházán elő magyar tanár – aki kassai születésű, ám gyökereivel kötődik szűkebb pátriánkhoz, hiszen édesapja, Gál Sándor költő,  Búcs község szülötte – „A két világháború közötti felvidéki magyar regény áttekintése” című előadásával köszöntöttük. 

Jeles nap az egyesület életében  és újkori történetében 2007. augusztus 19-e. Ekkor került első alkalommal sor arra, hogy városi rendezvénnyel tisztelegtünk augusztus 20-a ünnepe előtt. A Lúdpiac téren Szent István emlékoszlopot helyeztünk el, ezzel is emlékezve honalapító királyunkra, s emléket állítva városunk első írásos megemlítésének 970. évfordulója tiszteletére. Az emlékoszlop elhelyezése, melyet Nagy Géza, csicsói fafaragó készített,  részünkről „térfoglalást” is jelentett. Az álom, hogy egyesületünk kezdeményezése nyomán szobor álljon a megjelölt helyen, Komárom Városa, a Palatinus Polgári Társulás és a nagy számú adakozó közreműködése, támogatása révén 2009-ben valóra vált és leleplezésre került Győrfi Lajos Szent Istvánt ábrázoló lovas szobra. Az eltelt években gazdagodott az ünnepi műsor. Hagyományt teremtettünk azzal, hogy az ünnep keretén belül a katolikus és a református egyház is megemlékezik ezen a napon Szent Istvánról és az egyházak részéről kenyérszentelésre, kenyéráldásra kerül sor.

Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a magyar népmese napját, az egész magyarság mesekincsét. Egyesületünk hagyományteremtő szándékkal először 2013. szeptember 30-án rendezte meg Révkomáromban a magyar népmese napját, s csatlakozott ezzel a Magyar Olvasótársaság 2005-ben kelt felhívásához. A város iskoláiban évek óta megemlékeznek a magyar népmesékről Benedek apó születésnapján, s ezt emelte egyesületünk 2013-ban városi rangra. A sikert látva úgy érezzük, jó, hogy csatlakoztunk ehhez az egész magyarságot összefogó kezdeményezéshez. A népmese ünnepe délután a Kossuth téren folytatódik, ahová szeretettel várjuk az érdeklődőket, gyereket, felnőttet egyaránt. A gyerekek felkérésünkre egy mesefiguráról készült, saját kezű rajzot hoznak magukkal A magyar népmese ünnepét gazdagítja a város egy-egy  magyar tannyelvű iskolája által összeállított műsor és a gyerekek nagy figyelemmel kísérik a meseolvasást. Az eltelt 8 évben mesélt a gyerekeknek Lőrincz Margit színművésznő, Varsányi Mari színművésznő, Petrécs Anna szíművésznő, Benes Ildikó színművésznő, Holocsy Katalin színművésznő és Szabó Csilla drámapedagógus. 2020-ban Écsi Gyöngyi előadásában Szőlőszem Kálmán történetét láthatta a közönség.

Elődeink munkájának nyomdokain haladva kitartóan, elszántan törekszünk arra, hogy Komárom értékeit megőrizzük, történelmi és kultúrális hagyományait ápoljuk és továbbörökítsük. Kötelességünk átadni az utódoknak mindazt, amit elődeinktől tanultunk, amit fontosnak tartunk, ami érték. Az, hogy dolgozzunk céljaink elérése érdekében erős hitet kíván és a kitűzött célok melletti erős elkötelezettséget vár el mindannyiunktól. Továbbra is a közösséget akarjuk szolgálni, jobbá tenni ezáltal a közösség életét, jelet hagyni az utókornak.

Dr. Keszegh Margit a Jókai Egyesület elnöke

The post Két évtized, 11 emléktábla és szobor, több tucat esemény, egy társaság… – a Jókai Egyesület gyümölcsöző krónikája appeared first on Duna24.

Ezek a jeles napok fontosak, hiszen emlékeztetnek az irodalom fontosságára, felhívják a figyelmet a magyar irodalom gyöngyszemeire. A mai rohanó világban szükség van arra, hogy emlékezzünk az irodalom és a próza szerepére, hiszen kisgyermek korunk óta a prózán – a meséken keresztül ismerjük meg kultúránkat, népünket, a mesén keresztül tanuljuk meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Felcseperedve pedig a próza tudja elkalauzolni elménket különböző történelmi eseményekhez, színes fantáziavilágokba vagy a távoli galaxisokba. A próza, a történetmesélés végigkíséri az embert és az emberiséget az útján. Amikor rég látott ismerőssel osztjuk meg életünk történéseit: próza, amikor a nagymama elmondja életét az unokáknak: próza, amikor egy félresikerült napunkat meséljük el a párunknak: próza. Épp csak szóban. De amikor papírra, vagy újabban monitorra kerül, akkor a történet színesebbé, izgalmasabbá, és főleg mindenki számára elérhetővé válik – hiszen a szó elszáll, az írás megmarad.

A nagy szellem nem azért nagy, hogy jutalmat várjon vagy az életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni. (Jókai Mór)

Keresve sem találhattak volna a szervezők megfelelőbb dátumot Jókai Mór születésnapjánál. Komárom városa büszke lehet arra, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb írója falai között született. Jókai több, mint kétszáz kötet szerzője volt, emellett egyike a márciusi ifjaknak, aki bátran harcolt a szabadságharcban, továbbá országgyűlési képviselő is volt, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy- és a Dugonics Társaság tagja, valamint a Petőfi Társaság alapító elnöke. Olyan népszerű regények szerzőjét tisztelhetjük benne, mint A kőszívű ember fiai, Az arany ember, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Szegény gazdagok vagy a Fekete gyémántok.

Jókai Móron kívül több prózaíró is született városunkban, mint például Alapy Gyula, Zsolt Béla, a Nyugat második nemzedékének tagja, de rajtuk kívül is rengeteg író köthető Komáromhoz, akik hosszabb-rövidebb ideig itt éltek, mint például Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Mikszáth Kálmán, de a kortárs szlovákiai magyar irodalom jeles képviselői is városunkhoz köthetők, például Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Z. Németh István.

Képek: pexels.com, wikipédia

The post Ünnepeljük meg a történeteinket appeared first on Duna24.

Gyerekévek

Jókai majdnem Lajos lett, azonban a keresztszülők tiltakozása miatt – a család pár év alatt két kis Lajost kísért a temetőbe – apja kedvenc hőséről, Benyovszky Móricról keresztelték el. Alig két éves volt, amikor a Vármegyeház utcából (ma Király püspök útja) a Szombathy (ma Jókai utca) és a Nagy Mihály utca (ma Határőr utca) sarkára. Sajnos szülőháza az 1848 őszi tűzvészben leégett, azonban később újjáépítették, 1881-ben pedig emléktáblát avattak a még élő író tiszteletére.

Jókai boldogan emlékezett vissza gyerekkorára. Nem írt róla másképp Lengyel Dénes irodalomtörténész sem: „A komáromi otthonban alakultak ki jellemének fő vonásai: a szelídség, a hazaszeretet és a humanizmus.”

Első publikációját is Komáromnak köszönheti. Kilenc éves volt, mikor első verse megjelent. „Történt akkor, hogy odafönn járt akkor Komáromban Tóth Lőrinc, a tudós kaéadmiától pályakoszorúzott költő (Komárom a poéták hazája), s meglátta az én versemet. Elhozta Pestre, és kiadatta… Ez volt a fátumom. Ezzel el volt döntve, hogy nem lesz belőlem se szolgabíró, se vicefiskális.”

A kollégiumban

1837-től Jókai a református kollégiumban tanult, és visszaemlékezéseiben is megemlékezik az iskoláról, mely épp a református templommal átellenben található. Megemlít egy érdekes szokást, ami akkoriban dívott, a „vándorló asztal” intézményét.

Egy hosszúkás, öblös, gyékényből fonott alkotmány a szatyor, a feneke deszkából jól kibélelve. […] Mindennap lehetett látni őket [a szatyorhordó legényeket] délben 12 órakor a kollégium felé czafolva, estenden pedig onnan kifelé loholva, a rúdra akasztott szatyorral. […] a legbőkezűbb patrónus, a legbiztosabb fundus, a legjobban hypothékált kapitális volt a szatyor. […] Az egész tanári kar (a logika professzorának kivételével) a „mensa ambulatorián” élt. A „vándorló asztal” a legrégibb ős intézményeink közé tartozott… Subrector, conrector, két rector, két leány tanító, mind együtt étkezett egy közös szobájában a kollégiumnak. Mindennap más háznál főztek a számukra. […] A megelőző napon egyházfi uram nagy elefántcsont fogantyús, rezes végű spanyolnád botjával megjelent a sorra következő háznál, bejelentve a háziasszonynak, hogy holnap ide jön a szatyor. Annak kifogás nélkül mindenki engedelmeskedett – írta Jókai.

Jókait az írás mellett a rajzolás, a festészet is vonzotta ezidőtájt. „Tizenöt éves koromban… aki csak híres ember volt Komáromban, azt mind lerajzoltam, tusban, punktírozva, aczélmetszés módra.”

A Duna-szigeti gyümölcsös

Pápán és Kecskeméten volt diák, aztán hazaindult azzal, hogy ügyvéd lesz, gyakornokoskodni is elkezdett, emellett pedig első regényét, a Hétköznapokat írta. A családi házban azonban nem lelt nyugalomra, így minden szabadidejét a szigeti kertben töltötte. “Az a kis fakunyhó ott a Duna-szigeti gyümölcsöskertben, az volt az én legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam. Ott írtam első regényemet.” Itt szövődött első szerelme is Asztalos Etelka iránt, az alakuló kapcsolatnak A tengerszemű hölgyben állít emléket. A szerelemből azonban nem lehetett semmi, mert a lány katolikus volt.

A sziget végigkísérte Jókai életét. Idős korában is kijárt, Beöthy Zsolt társaságában élvezte az írói összejöveteleket. Terjedelmi korlátok miatt nem tudunk belemenni a sziget történetébe (következő számunk valamelyikében teret adunk neki), azonban azt el kell mondani, hogy mikor katonai területből hirtelen a városé lett, egyenlő részekre osztották, és elárverezték a lakók között. A Jókai-család mindjárt két parcellát is szerzett.

És pontosan hol alkotott Jókai? A szigeten két helyről is azt hihetnénk, hogy ott, az egyik rögtön baloldalt a híd és az első keresztút között, ahol az egykori Beöthy-ligetben áll Jókai filagóriája, míg a második a sziget közepefelé jobboldalt. Utóbbi a tényleges Jókai-kert, ott nőtt fel és írta műveit. Előbbi helyet azonban nem méltatlanul emlegetik Jókai-kertként, hiszen itt tartották a Beöthy-féle íróösszejöveteleket.

Itt is állították tisztelői az első Jókai-szobrot, azonban ez 1919. május elsején a csehszlovák és a magyar Vörös Hadsereg összecsapásában megsemmisült.

Hjahj, de szép is volt az a mi kis szigetünk. Minden ember „szigetnek” hítta a maga kertjét. Soha olyan mosolygó almákat nem láttam azóta sem. Mintha most is előttem állnának még azok a nagy, terebélyes reine claude-fák, érettségtől repedező gyümölcsökkel rakva, amik a kis gunyhóz eltakarták. […] Amint a sigályos lombok között átszűrődött a meleg nyári verőfény, úgy tetszett, mintha zöld aranyból volna minden árnyék. Nagy távolból hallatszott a Dunán át a katonai zenekar hangicsálása, a közelben sárgarigó fütyült, meg egy-egy béke ümmögött az öntözőárokban.

Jókai műveiben emléket állít Komáromnak. Az Aranyember főszereplőjét egy komáromi gabonakereskedőről, Domonkos Jánosról mintázta. A műben a Senki szigetének leírása ráadásul konkrétan a komáromi sziget rajza. A tengerszemű hölgyben emléket állít Petőfi komáromi látogatásának. Az elátkozott családban az 1763-as nagy komáromi földrengésnek, és a protestánsok üldöztetésének állít emléket. A Szatyor és A jó öregasszony a komáromi diákéveket idézik fel, A három királyok csillaga cím regénye pedig a komáromi kaszinó és kávéházak világában látszódik. És még lehetne folytatni a sort.

Cikkünk a Duna24 első nyomtatott lapszámában jelent meg.

The post A komáromi Jókai appeared first on Duna24.

Sok kulturális intézményt negatívan érintett a koronavírus. A Duna Menti Múzeumnak hogyan sikerült megbirkóznia a veszélyhelyzettel?

Váratlanul ért a dolog. A múzeum a háború alatt is fogadta a látogatókat, ezért is volt furcsa, hogy nem lehettünk nyitva. A bezárás előtt installálták a vadászok a kiállításukat. Immár hagyomány, hogy február végén, március elején a Komáromi Vadászkamara az előző évi trófeákból készít kiállítást és itt értékelik a trófeákat. Installálás közben kellett bezárni. Gyorsan találtunk megoldást, videóra feljátszottuk a kiállítást, készítettünk egy virtuális sétát a kiállítótérben, hogy otthon mindenki meg tudja nézni. Később a fenntartónk, Nyitra Megye Önkormányzata is kiadott egy irányelvet, hogy hogyan kell folytatni a munkát. Csökkentették a munkaidőt, öt órát dolgoztunk, a fizetések viszont maradtak. A dolgozók nagy része – muzeológusok, szakdolgozók – otthoni munkát végzett. A legtöbb kolléga munkatervében szerepel a gyűjtemény szakszerű feldolgozása számítógépen keresztül, a rendszert pedig mindenki tudta otthon is használni. Múzeumpedagógusunk online versenyeket és kvízeket szervezett. Diákoknak szánták kezdetben, azonban kiderült, hogy a felnőtteket is érdekli, kortól függetlenül bekapcsolódtak a múzeumi vetélkedőkbe. A muzeológus kollégák érdekes műtárgyakat válogattak a gyűjteményeikből, melyeket rövid ismertetővel a múzeum FB-oldalán muttatunk be. Készítettünk egy 8-10 perces videófilmet is a múzeum állandó kiállításairól, mely a múzeum honlapján ma is megtekinthető .

Ha jön a második hullám, mennyi idő átállni?

Sajnos van tapasztaltunk, gyakorlatilag nulla percet venne igénybe.

Az állandó tárlatok nagy része a komáromi helytörténetre utal, illetve Komárom híres szülötteit veszi sorba, mint Lehár Ferenc vagy Jókai Mór. Hogy érzi, az itteniek tisztában vannak vele, hogy milyen jelentős hely volt a múltban Komárom?

A középkorúak és az idősebbek körében megfigyelhető a lokálpatriotizmus. Tisztelik a múltat, igénylik, hogy megemlékezzünk a fontosabb eseményekről. Mindezt legjobban bizonyítja, hogy gazdag a polgári társulások tevékenysége, amelyek egy része a múzeumi munkával is foglalkozik.

Négy ilyen szerveződés van Komáromban: az idén harmincéves Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, a Lehár PT, a Pro Museum polgári társulás, és Múzeumbarátok Köre, akik a beszélgetéssorozatot szervezik. Utóbbiak két éve vannak bejegyezve, viszont 1972 óta működnek.

Ha már polgári társulások – Komárom korábban polgári városként működött. Eltűnt ez a réteg az idők folyamán?

Attól függ, hogy értelmezzük az eltűnést. Szélesebb körben eltűnt a polgárság. A II. világháború utáni időszakban sok polgárt áttelepítettek vagy áttelepültek Magyarországra. Majd az ötvenes években a komáromi hajógyár fejlesztésével egyidejűleg számos szlovák munkavállaló, mérnök, szakember érkezett Komáromba, ez pedig jelentősen megváltoztatta az etnikai arányt a városban.  

A szocializmus eltűnésével megszűnt a társadalmi nyomás a polgárságra. Ön szerint miért nem tudott kialakulni azóta sem ez a társadalmi réteg?

Magyarországon máshogy működött a szocializmus mint Csehszlovákiában, a kádári éra alatt a polgárság bizonyos rétegei megmaradtak, és tapasztaltuk, hogy a kilencvenes évek elején szinte azonnal megalakultak a polgári pártok. Volt hagyománya, voltak vállalkozók. Nálunk a szocializmusban ’68 után a Husák-korszak igyekezett kiirtani a polgárságot. Sok fiatalnak gond volt elvégezni az egyetemet, vagy egyáltalán bekerülni, ha a szülők olyan helyen dolgoztak.

Én is jelentkeztem a pozsonyi Comenius Egyetemre, de ilyen névvel – Csütörtöky – nem vettek fel, pedig országos biológiaversenyt is nyertem. Káderproblémák nem voltak, édesapám szobafestő volt, csak a nevem nem tetszett nekik.

Mintha tabuként kezelnénk a Beneš-dekrétumokat. A múzeumoknak milyen szerepük lehet abban, hogy visszakerüljön a köztudatba?

2004-ben rendeztünk egy időszaki kiállítást a témában. Óriási visszhangja volt, ez a korszak a felvidéki magyarság történetében a legsötétebb fejezet. Nagymamám szokta emlegetni a kitelepítést, őt és a szüleimet cselédként dolgoztatták a csehek a földjeiken. Édesanyám Magyarországon született, a háború alatt került Komáromba, családott alapított, ’47-ben megszületett nővérem, és kitelepítették őket. Gottwaldék idején hazatérhettek, olyan volt nekik, mint egy újjászületés.

Mi vitte rá, hogy múzeumban dolgozzon?

Már gyerekkoromtól érdekeltek a lepkék, öt-hat évesen készítettem az első lepkehálómat. A természet és a rovarvilág iránti vonzalmam már ekkor megnyilvánult. Az alapiskolán biológiatanárom, Holczhei tanár úr a Marianumban, és a teljes tanári kar tovább erősítette a természetszeretetemet. Később visznt úgy éreztem, hogy a lepkegyűjtés csak hobbi, és elkezdett érdekelni az építészet. Jelentkeztem a losonci építészeti szakközépiskolába, papírmaketteket építettem otthon. Akkoriban ez a középiskola az egyetlen magyar építészeti szakközépiskola volt, így tízszeres túljelentkezés volt, nem vettek fel. Úgy éreztem, hogy az egyetemre nem lesz egyszerű bejutnom, az osztályfőnököm mondta is, hogy nem lehet, hogy az iskola egyik legjobb diákjaként nem tanulok tovább, úgyhogy behívtak a megyeházára az iskolaügyi osztályra, és kérdezték, hova akarok menni továbbtanulni.  Javasolták a gimit, de nem akartam oda menni, akkor mondták, hogy menjek Gadócra a mezőgazdasági szakközépbe, ott foglalkoznak biológiával is.

Gadócon volt Felvidék legrégebbi szakközépiskolája, azóta megszűnt, az épületét már le is bontották.

Hogy folytattam a kutatómunkát, az ottani biológiatanáromnak köszönhető, Dr. Klokner Lóránt  tanár úrnak, aki botanikus kutató volt. 1974-ben az Apáli rezervátum madárvilágát vizsgáltam, munkámmal a biológiaverseny kerületi fordulójában harmadik lettem, pedig magyarul írtam az értekezést. Ezután nekivágtam a rovarvilág alaposabb megismerésének. Lepkékkel bárki foglalkozhat, ezért én úgy döntöttem, hogy a légyfauna tanulmányozásával kezdek foglalkozni, melyet régiónkban kevesen kutattak. Tanár úrral megkerestük az érdekes kutatási területet, ő akkoriban a hetényi homokdombokon gyűjtötte a növényeket, és említette, hogy jó lenne a légyfaunát is feldolgozni. Egy évig kutattam, számos ritka fajt találtam. A nyitrai egyetem tudósaival is kapcsolatba kerültem, ők segítettek a legyek meghatározásával – 16 éves voltam ekkor, elkélt a segítség. A légyfaj meghatározásánál a legyek fején, lábán, testén található szőrszálakat kell megszámolni mikroszkóp alatt, vagy megnézni a szárny erezetét, és így tudjuk meghatározni a légy faját.

A homokdombokon egy új fajt is sikerült begyűjtenem, ezt a munkámat már szlovákul írtam meg. A kerületi olimpiászon első helyet szereztem meg, és hatalmas meglepetésemre az országos versenyen is első lettem. A Szlovák Tudományos Akadémia Zoológiai Társasága külön oklevelet adott, és egyúttal rendkívüli tagnak is felvettek.

Rendes tagnak nem vehettek fel, mert még nem volt diplomám, ekkortájt  17 éves voltam. 1982-ben amikor a múzeumba jöttem a rovargyűjtemény 4500 darabból állt, jelenleg több mint 70 000 példány dokumentálja a Dunamente rovarvilágát, ami a teljes műtárgyszám felét teszi ki.

A fiatalok körében népszerű a muzeológusi hivatás?

A kilencvenes években átalakult az egyetemi képzés, alig tudtuk pótolni az üresedéseket. Azóta sok új egyetemet alapítottak, több a jelentkező. Ami nem tetszik, hogy több egyetem indított muzeológiai képzéseket, ami „ koktélként” működik. A hallgató mindenből tanul egy keveset, de az ilyen muzeológus kollégát nehéz aztán elhelyezni, mert milyen gyűjteményhez soroljam be? A törvény előírja, hogy a gyűjteménykezelő muzeológusnak szakirányú egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie. Persze a mi múzeumunk a pályázatokat a konkrétan adott szakosodásra írja ki, tehát régész, néprajzos vagy történészt keresünk. A muzeológusokat leginkább múzeumpedagógusként vagy dokumentátorként tudom elképzelni, viszont oda meg nem kell egyetemi képzettség.

Mi várható a következő időszakban a múzeumban?

Öt évre szól a hónap elején érvénybe lépett kinevezésem, és azt kell mondanom, hogy ez lesz a legigényesebb időszak. Ősszel lesz ötven éve, hogy a múzeum főépületét, a Kultúrpalotát felújították, azóta pedig minden tönkrement. A fűtésrendszer, nyílászárók, az épület is süllyed, a villanyhálózat veszélyes, állandó kiállításunk pedig 1970 novemberében nyílt meg.

Az épület felújítása után lesz egy változtatás: növelnénk az állandó kiállítás alapterületét. A néprajzi kiállítást a földszinten helyezzük el, a helyére pedig  Harmos Károly festőművész kiállítását visszük át, akiről egyébként már készül egy kétnyelvű (szlovák-magyar) monográfia is. Emberközpontú korszerű kiállítást szeretnénk létrehozni, melyben korunk technikai vívmányai is helyet kapnának.

Komoly feladatkör még az izsai római kori tábor, a Leányvár, Celemantia kezelése, műemlékvédelmi felújítása. Az UNESCO-világörökség listájára készített javaslatot tavaly küldtük el. Ez négy ország közös projektje, mely a dunai Limes-szakaszt javasolja bejegyzésre: a csaknem 1000 km-es Duna-szakaszon mintegy  száz római lelőhely van – Németország, Ausztria, Szlovákia (innen két tábor: Oroszvár és Celemantia), Magyarországon pedig több mint nyolcvan lelőhely van. Tavaly foglalkoztak a témával, mert Magyarország megváltoztatta a kérvényét, kiszedték az Aquincumot belőle. A valószínű indoklás az, hogy meg kell erősíteni ott a Duna-töltést. Brigetiot is azért tárták fel az utóbbi időben, mert megkezdték az árvízvédelmi erősítéseket. A leányvári táborban a fürdőt, az északi és a keleti tornyot már felújítottuk, tervezzük az északi kapu felújítását is.

A középkorban az izsai tábor romjait kőbányaként használták, nagyon kevés épület maradt meg, elhordták a római köveket. Egy méter magasságig újra kell falazni a fontosabb épületeket. Egyrészt konzerváljuk a római köveket, másrészt látványossá válnak az épületek helyei.

Ki volt a legmeghatározóbb komáromi?

Egy nevet nehéz kiemelni a számos híres személyiség közül, talán  kettőt már könnyebb. Az egyik Jókai. Örülök, hogy a Magyar Írószövetség úgy döntött, hogy Jókai születésnapja legyen a Magyar Széppróza Napja. A másik személyiség Selye János. Selye itt töltötte gyermekkorát, a Nádor utcai katolikus fiúiskolába járt, majd a Bencés Gimnáziumban érettségizett  1924-ben. Édesapja sebész volt, kérvényt írt a fia nevében a városnak, hogy kóbor kutyákon kísérletezhessen. A válaszban nem javasolták a nagytestű állatokat, hanem inkább a patkányokat. A komáromi Deák utcai /ma Hatátőr utca/ bérház pincéjében kezdett kísérletezni gimnazista korában, D-vitamint adott be a patkányoknak, ennek hatásait vizsgálta. Majd a prágai Német Egyetemen lett a közepes diákból szuper tanuló, végül a Rockefeller-ösztöndíjjal a montreali McGill Egyetemre került. Sokan úgy tudják, hogy csak a stresszel foglalkozott, de ez nagy tévedés. Érthetetlen, hogy miért nem kapta meg a Nobel-díjat már csak a stresszelméletért, vagy a mellékvese-hormonjainak vizsgálatáért. A komáromi kötődésű tudóst tízszer terjesztették fel a díjra, nagyon bántotta, hogy végül nem kapta meg.

Borítókép: Leczo Bence

The post „Ez lesz a legigényesebb időszak” appeared first on Duna24.