Sokan veszélyesnek tartják az extrém sportokat, pedig akik ezeket űzik és ebben a közegben nőttek fel nagyon jól tudják, hogy ez több, mint egy sport. Ez számukra egy életérzés, amit nehéz szavakkal leírni. Nincs ez másként a dél-komáromi Street Generations csapatánál sem, akik bringásokból, rolleresekből, ritmikus gimnasztákból és parkouros fiatalokból állnak, és akik a közönséget extrém ugrásokkal fűszerezett zenés előadásaikkal szórakoztatják. De hogy miként is jött létre a csapat? Miből áll egy edzésük, és mik a legnagyobb sikereik? Ezekről, és még sok mindenről beszélgettünk Buzás ‘Tom’ Tamással, a Street Generations megalapítójával és elnökével.
Honnan jött az ötlet a csapat megalapítására és mi a fő célotok a formációval?
2005-ben felkértek kerékpáros szakosztály vezetőnek a Kassák Klubnál Dél-Komáromban. Mivel nagy bringás hírében álltam, engem tartottak alkalmasnak arra, hogy létrehozzak egy ilyen szakosztályt, amely főleg teljesítménytúrákat szervezett. Sokan csatlakoztak hozzám, így váltunk egyre ismertebbé. Aztán bekövetkezett a baj. Ellopták a közel egymillió forintot érő kerékpáromat és minden összeomlott, a túráinkat le kellett mondani stb. Ebben a nehéz időszakban ismertem meg az akkori BMX-es társadalmat, akiket mindenhonnan elüldöztek, és akiknek nem volt helyük, ahol nyugodtan űzhették volna a sportot. Úgy éreztem, segítenem kell. Egy sikeres területi pályázat során kaptunk az akkori városvezetéstől egy pályának való területet, amit egy helyi vállalkozóval elkezdtünk kiépíteni. De még mindig nehéz helyzetben voltak a fiataljaink és rájöttünk, hogy nem ismerik az emberek az abban az időben becsordogáló extrém és utcai sportokat, így nekik ők csak vandálok. Ezért az lett a célunk, hogy megismertessük a lakossággal e sportokat. Összeálltunk, bevittem őket is a szakosztályomba és eljártunk a helyi sulikba embereket átugrálni. Hihetetlen népszerű lett ez a bemutató és egyre többen hívtak meg minket.
Nem sokkal ezután Hóza Gábor kisbarátom 16 évesen elém állt és elmondta, hogy a győri középiskolájában lesz egy nagyszabású műsor és szeretné, ha segítenék neki összerakni egy színpadra való parkour műsort. Azt se tudtam akkoriban, mit is jelent ez a szó. Amikor megmutatta, leesett az állam, mégis nehezen tudtam őt elképzelni a csapatomban. Pár nappal később azonban meghallottam az akkori Eurovíziós dalfesztivál győztes dalát, Loreen Euphoriáját és beugrott egy koreográfia, amihez kerestem egy hip-hop csapatot. Beletettük a BMX-es srácaimat és Gábor parkouros barátait, majd a 700 emberrel telezsúfolt győri Richter János Hangverseny- és Konferenciateremben hatalmas sikert arattunk.
Ott, akkor dőlt el, hogy így fogunk eljutni az emberekhez, és így alkottuk meg az egyedülálló, zenére megkoreografált utcai sportműsorokat, aminek köszönhetően nem csak elfogadták, de példaképeknek tekintik őket.
Hogyan épül fel egy Street Generations műsor?
Az egyik legösszetettebb előadók lettünk idehaza. Műsorainkban ismert zenék kevésbé ismert átdolgozott, remix verziói szerepelnek. Hozzá merünk nyúlni más műfajokhoz is, mint a ritmikus sportgimnasztikai és néptáncelemek. Van egy bevonulós zenénk, ami alatt hat darab csapatzászlóval vonulnak be a társaim, majd egy stand-uppal kiegészített pörgős előadással lepjük meg a közönséget. Azt tudni kell, hogy az elmúlt 10 évünk alatt már Triál, BMX és a két feljebb említett ágazattal is bővült a csapat, ráadásul már saját egyesületünk van.
Hogy lehet hozzátok bekerülni?
Gábor Klárának köszönhető egyesületünk felépítése szerint vannak a parkour-osok, a BMX-sek, a triál-osok, és a ritmikus sportgimnaszták. Nagy öröm számunkra, hogy egyesületünk tagja lett a Magyar Kerékpáros Szövetségnek, így licenszesen szerződött versenyzőink is vannak, és 2020-ban két országos bajnokot adhattunk. Ajánlásokból kerülnek be közénk a fiatalok. Látnak élőben, vagy videón egy fellépést, és aki bátor, ránk ír, ezután meghívjuk egy edzésre, illetve elvisszük egy fellépésre, ahol eldönti, tudja-e vállalni. Sajnos, sokan csak a csillogást látják, a háttérben zajló kemény munkával csak akkor szembesülnek, mikor elkezdünk velük is komolyabban edzeni, és bizony sokan feladják. Szóval a tagfelvétel folyamatos, és mindenkit arra biztatok, hogy merjen velünk kapcsolatba lépni a Street Generations Facebook-oldalán található elérhetőségek egyikén.
A szülők hogy viszonyulnak ehhez az életvitelhez? Nem féltik a gyerekeiket?
Bármilyen hihetetlen, maguk a szülők hozzák el sokszor a gyerekeiket egy-egy edzésre. Óriási célt értünk el az üzenetekkel, hogy az utcai sportok, ha megfelelő keretek közé vannak fogva, csodálatos dolgok tudnak lenni. Már egyre több szülő látja be, hogy nem csak a foci meg a kézilabda létezik. Persze féltik őket, de ugyanúgy egy átlagos kosáredzés vagy meccs alatt is eltörhet a láb, szerezhetőek zúzódások.
Mi volt a legmeghatározóbb élmény megalakulásotok óta?
Számomra az összes fellépésünk ilyen, de ha ki kéne emelnem párat: a riport elején említett, Richter-termi fellépés mindenképp, hiszen itt kaptunk először ovációt és állva tapsolást azért, amiért addig csak büntetést, feljelentést és szitokszavakat.
Aztán az első balatoni előadás, ahol közel 3500-an néztek minket, vagy a VOLT Fesztivál, ahol a Brains együttes számára kértek tőlünk egy koreográfiát. 5 csapattársunk 40.000 ember előtt léphetett fel egy sztárcsapattal, hihetetlen élmény volt!
Továbbá ki kell még emelnem a Molnár Csaba felvidéki rendezővel való forgatást, ahol a Két ország, egy régió című turisztikai videóban lehettünk főszereplők, és így átélhettünk egy igazi filmes csapattal való forgatást. Az már csak egy jó poén, hogy ebben a stábban az egyik operatőr, Angyal Gábor egykor a mi BMX-esünk volt. Emellett nagyon büszke vagyok a Dél-Komárom polgármesterétől, Dr. Molnár Attilától kapott Polgármesteri díjra is.
Miként zajlik nálatok egy edzés, és milyen gyakran jártok össze?
A vírushelyzet előtt minden szombaton 11 órától egészen 17 óráig tartottak az edzések, nyáron hetente 2-3-szor, suli időben pedig csak szombaton – bár az elmúlt években nyáron nem igazán voltak már edzések, mert szinte minden szombaton fellépésekre jártunk. A veteránok foglalkoznak a junior és a szenior társainkkal, név szerint Hóza Gábor, Csete Dávid és Üllei-Kovács Gergő. Ők tartják az edzéseket, és próbálják átadni a tudásukat. Egy évvel ezelőtt pályázati pénzből sikerült megvennünk egy AirTrack nevű légszőnyeget, ennek a sporteszköznek köszönhetően pedig hihetetlenül izgalmassá váltak az edzéseink. Azt kevesen tudták eddig, hogy bár magyar egyesület vagyunk, az edzőtermünk 7 évig Észak-Komáromban volt a Spartacus Birkózó Klubban. A Triál kerékpárosoknak pedig a tatai Fényes fürdő belterületén volt a pályájuk.
Történt már komolyabb baleset egy-egy edzésen vagy fellépés során?
Igen, történtek mind edzésen, mind fellépésen is. De a srácok már hihetetlenül profin kezelik ezeket, a közönség sokszor észre sem veszi. Törés még nem, de súlyos boka-, csukló- és térdsérülés sajnos igen. Volt olyan évünk, amikor 3 gipszes tagunk volt. Ilyenkor mi magunk visszük őket azonnal ügyeletre, majd kontrollokra és megveszünk nekik minden olyan orvosi eszközt, merevítőket, rögzítőket, krémeket, ami a gyors és hatékony felépülésüket szolgálja. Akad pozitívum is ezekben a nehéz pillanatokba, hiszen amikor meglátogatjuk egymást, egy igazi aggódó kis családdá alakulunk, és ez nagyon jó érzés.
Hogy telt számotokra a 2020-as év?
Borzasztóan. Mindazt, amit felsoroltam (a szlovákiai edzőtermünket, a tatai Triál pályánkat, a fellépéseket, az edzési lehetőségeinket) sajnos elvesztettük. Az edzettségünk is egyre jobban elhalványult, hiszen társaimnak nincs lehetősége gyakorolni azt a tudást, amit hosszú évek, kemény munkájával értek el. Nem tudtunk új műsorokat készíteni, a régieket memorizálni, anyagi bevételeink a nullára estek és még sorolhatnám. Súlyos helyzetbe kerültünk, pedig rekordévet zárhattunk volna magunk mögött minden téren.
Mik a tervek a jövőre nézve, mondjuk az idei évre?
Hát ez az év valószínűleg még a túlélésről fog szólni. De a terveink között szerepel egy új edzőterem, újra elérni a régi formánkat, és némi fejlődést összehozni. Hiányzik a csapat, hiszen nem egy helyről valók vagyunk, hanem Győr, Pannonhalma, Dél-Komárom, Észak-Komárom, Csallóközaranyos, Oroszlány, stb. Így találkozni is rettentően nehéz, de megragadunk minden pillanatot, hogy ha kisebb létszámmal is, de elmegyünk egy Mekibe, egy plázába, vagy épp csak közösen lemossuk a kocsit. Tudjuk, hogy szükség van ránk, mert rengetegen fejezik ki irántunk aggódásukat. Tudjuk, hogy hiányzunk a rajongóinknak is és nekünk is hiányzik a közönség, az utazás, az adrenalin, a sikerélmény. Támogatókat keresünk, egy hangárt, egy termet, amit használhatnánk, akár Észak- vagy Dél-Komáromba és körzetében. Reméljük, hamarosan minden jobbra fordul.
És hogy mit jelent a tagok számára a csapat?
Csete Martin: Egy olyan közösségre találtam, ami nagyon ritka manapság. Mi nem csak sportolni járunk össze, hanem itt mindegyikünket elfogadják úgy, ahogy, miközben alkotunk, mozgunk, és jól érezzük magunkat. Ennek pedig elképesztően jó a tagja lenni. Éppen emiatt borzasztóan szomorú ez a jelenlegi helyzet. Olyan ez nekem, mintha valami káros szenvedéllyel küzdenék, nem láthatom a barátaimat, nem csinálhatom azt, amit imádok, és nem tudjuk levezetni a hétköznapokban vállunkra pakolt terheket, pedig ez fontos lenne. Látom a jövőnket, de addig ki tudja mennyi idő fog eltelni, és minél több idő telik el edzés nélkül, annál nehezebb lesz olyan szinten űzni a sportunkat, mint előtte.
Mozbauer Dominik: Személy szerint azért szeretek a csapatban lenni, mert megismerek új dolgokat, személyeket. Azt, hogy tartozom egy közösséghez, akik támogatnak és segítenek. A csapat számomra egy második családot biztosít.
Üllei-Kovács Gergő: A parkour iránti sportszenvedély kiteljesedik a csapattársak segítőkészségével és szakmai hozzáértésével. Mellesleg a társaság is nagyszerű. A jelenlegi helyzet kényszerszabadság és szobafitnesz, lustaság és más elfoglaltságokba való menekülés. De a Street Generations a járvány előtt is volt és utána is lesz. Hogy milyen, azt majd az első edzések döntik el, de szerintem vagyunk néhányan, akik elég lelkesen akarják ezt folytatni. Én szeretném átérezni a move congress-es vagy a Volt fesztivál fellépési körüli katarzist.
Cikkünk rövidebb formában a Duna24 2021. februári nyomtatott lapszámában jelent meg.
