A keszegfalvai nyerő párost, Laki Rékát és Dollyt, a kutyás frizbi kedvelőinek nem kell bemutatni. A kutya és szerető gazdája az elmúlt években szinte minden környező versenyt megnyerve, többszörös Európa-bajnoki résztvevőként képviselte a régiónkat, továbbá két alkalommal a világbajnokságra is kvalifikálták magukat. Rékával a kutyás frizbi örömeiről, a sikerekről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.
Mikor ismerkedtél meg ezzel a sporttal és mi vitt rá arra, hogy belekezdj?
Már egészen fiatalon kiállításokra jártam, amelyeken később kutyákat vezettem fel. Az egyik ilyen rendezvényen ismerkedtem meg a kutyás frizbivel, már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer lesz egy olyan kutyám, amellyel lehet űzni ezt a sportot, akkor belevágok.
És hát lett egy olyan kutyád … Vissza tudnál emlékezni a kezdetekre, az első frizbidobásra?
Néhány alkalommal elkísértem az unokatestvéreimet egy kutyasuliba, ahová ők hordták a németjuhászaikat. Ekkor nem volt olyan kutyám, akivel edzésekre járhattam volna, így csak megfigyelőként vettem részt a tréningeken. Az egyik nyáron szerveztek egy négynapos kutyás tábort, amin nagyon szerettem volna részt venni. Szerencsémre az egyik gazdi, akinek két labradolja is volt, kölcsönadta nekem az egyiket, Dolly-t. A tábor alatt annyira összeszoktunk az új barátommal, hogy azután már az edzésekre is én jártam vele. Dolly egy éves korában a gazdája úgy döntött, hogy komolyabban akar foglalkozni a másik kutyával, így nekem ajándékozta őt. Miután hazavittem, otthon kipróbáltuk a frizbizést, ami nagyon tetszett neki, így elkezdtem böngészni a különböző kutyás frizbis videókat a YouTube-on és elkezdtünk gyakorolni. Ez volt 2013 novemberében, az első versenyünkre pedig 2014 áprilisában nevezünk, amelyet Tatán meg is nyertünk. Ez a győzelem egyértelművé tette számomra, hogy van jövőnk ebben a sportágban, így még komolyabban elkezdtünk vele foglalkozni.
Röviden bemutatnád az olvasóink számára, a kutyás frizbi rendszerét és az egyes versenyek menetét?
A versenyeken két fő kategóriát különböztetünk meg. Az első a távolsági, amelynek több verziója is van, mint például az, ahol három próbálkozásból kell minél messzebbre dobni a frizbit, a dobás csak akkor érvényes, hogyha a kutya sikeresen elkapja.
Ebben a számban jelenleg mi tartjuk a szlovák rekordot, egy 67,3 méteres dobással, amit 2018-ban dobtam Csehországban. A világranglistán pedig a 27. helyen állunk.
Továbbá a távolsági kategória versenyszámai közé tartozik az a megmérettetés is, amelyben fel van osztva szakaszokra a pálya és minél távolabbi szakaszon kapja el a kutya a frizbit annál több pont jár a dobásért. Ennél a számnál extra pontok járnak az elkapás módjáért is. A legtöbb pontot úgy lehet szerezni, ha a kutya 4 lábbal a levegőben kapja el a frizbit. Az esetek többségében 2 perc áll a párosok rendelkezésére ennél a versenyszámnál. A második fő kategória pedig nem más mint a freestyle, amely során zenére, 2 percig különféle trükkös dobásokat kell végrehajtani a gazdinak, a kutyának pedig el kell kapnia a játékszert. Ez a sportág leglátványosabb része, a pontozás pedig a mutatványok számától és milyenségétől függ. Minden versenyen meg vannak adva a kötelező kombinációk, amelyek mellett saját trükköket is be lehet vetni. Természetesen itt is számít a dobások és a sikeres elkapások száma, valamint a páros összhang is.
Mely kutyafajták számára a legtesthezállóbb ez a sportág?
Talán a leggyakoribb és a legeredményesebb kutyafajta az a Border Collie, de keverékek mellett számos ausztrál juhász és ausztrál kelpie is megfordul a versenyeken. Többnyire a különféle juhászkutya fajták bukkannak fel ezeken a megmérettetéseken. Sokáig Dolly volt az egyetlen európai labrador versenyző, egész pontosan először a 2019-as az Olaszországi Európa-bajnokságon találkoztunk egy másik labradorral. Ezért is külön öröm a számomra, hogy egy labradorral értem el sikereket.
Apropó sikerek. Összefoglalnád kérlek az elmúlt évek eredményeit?
Az első egy-két évben csak kisebb versenyekre jártunk Magyarországra és Ausztriába. Ezeken a megmérettetéseken a legtöbbször dobogón végeztük. Dolly 3 éves volt, amikor elindultunk a 2016-os Európa-bajnokságon Csehországban, ahol harmadik helyezést értünk el freestyle kategóriában. Majd 2017-ben a Magyarországi Eb-n fél ponttal lecsúszva a dobogóról a negyedikek lettünk. Nagy örömünkre kétszer szereztünk kvalifikációt (2017, 2019) a rendszerint Amerikában megrendezett világbajnokságra, ahova sajnos nagyobb szponzorok híján, nem tudtunk kiutazni. A 2018-as Szlovákiai Eb-n egy sérülés következtében a középmezőnyben végeztünk. Az utolsó nagyobb versenyünk a 2019-es Olaszországi Európa-bajnokság volt, ahol szintén valahol a középmezőnybe végeztünk, de ennek ellenére is egy életre szóló élmény volt a bolognai megmérettetés.
Mennyire elterjedt ez a sport napjainkban Szlovákiában és a környező országokban?
Sajnos Szlovákiában és azon belül is a környéken nem sokan űzik versenyszerűen, ezt a tevékenységet, így nagyon versenyek sincsenek. Az országban legközelebb Kassán laknak olyan emberek, akik komolyabban foglalkoznak ezzel a sportággal. Magyarországon jóval nagyobb a kutyás frizbis közösség, ezáltal több a versenyzési lehetőség is, ugyanakkor manapság ott sem szerveznek gyakran versenyeket. Ennek az oka pedig nem más, mint hogy sajnos nincs aki megszervezze őket. A környékünkön a legtöbb megmérettetés Csehországban és Ausztriában kerül megrendezésre.
Említetted, hogy a 2019-es Eb volt az utolsó komolyabb tornátok Dollyval. Miért hagytátok abba?
Igen a 2019-es kontinenstorna után úgy döntöttem, hogy nyugdíjazom Dollyt. Nagytestű labrador mivoltából adódóan, nem szerettem volna azt. hogy az esetenként előforduló kisebb sérülések mellett jobban is lesérüljön, így felhagytunk a versenyzéssel. Egy Border Collie esetében akár 10-12 éves korig is lehet aktívan űzni ezt a sportot, viszont Dolly esetében nem akartam kockáztatni. Természetesen azóta is frizbizünk, hiszen ő is és én is igénylem a tevékenységet, azonban ma már csak hobbi szinten játszogatunk.
Felidéznéd a legszebb emlékedet az elmúlt aktív versenyzős évekből?
Teljesen egyértelmű számomra, hogy a legszebb és legnagyobb élmény a 2019-es Olaszországi Európa-bajnokság volt. A három napos bolognai megmérettetés életem egyik legszebb emléke. Több mint 300 nevező, gyönyörű környezet és remek hangulat, bármikor visszamennék.
Mik a jövőbeli terveid? Esetleg szeretnél majd újra visszatérni a profi versenyzéshez?
Az elmúlt években 3 alkalommal szerveztem kutyás frizbi szemináriumot. Ezeket az eseményeket azok számára rendeztem, akik megszerettek volna ismerkedni a sport alapjaival és pár egyszerű trükkel a kutyusok lemozgatása érdekében. A környékünkön nagyon elterjedtek a juhászkutyák, ugyanakkor az emberek nem igazán tudják, hogy hogyan kell őket lemozgatni, így sok esetben az ebek visszakerülnek a menhelyekre. Ez egy nagyon szomorú jelenség, így többek között ezért is szerveztem ezeket az eseményeket. Az elején nagyon nagy volt az érdeklődés, azonban az utolsóra sajnos nagyon kevesen jöttek el, így most szüneteltetem a dolgot. Ugyanakkor, a mai nap is nagyon szívesen segítenék és foglalkoznék olyan párosokkal, akik szeretnék elsajátítani ennek a nagyszerű sportágnak az alapjait. A közösségi oldalakon elérhető vagyok, így aki szeretne komolyabban megismerkedni a kutyás frizbivel az nyugodtan írjon rám. A saját karrierem tekintetében, pedig szeretnék a közeljövőben egy Border Collie kiskutyát. Már le is van beszélve a kutyus érkezése Olaszországból, díjnyertes szülőktől, azonban a jelenlegi helyzetre való tekintettel, kicsit félre kellett tennem az új jószágról dédelgetett álmaimat. De ami késik nem múlik.
Cikkünk rövidebb formában a Duna24 2021. januári nyomtatott lapszámában jelent meg.
