Az utóbbi hetekben egyre többen kapták meg a COVID-19 elleni oltást és május-június folyamán a hírek szerint jelentős mennyiségű vakcina érkezik Szlovákiába. Éppen ezért már beoltott olvasóinkat kérdeztük tapasztalataikról.
Maitz Virág – ingázó
Mivel egy fővárosban élek és rendszeresen ingázom két ország között, valamint gyakran utazom is, nem volt kérdés számomra, hogy beoltatom-e magam. Amint lehetőség nyílt rá, még tavaly decemberben, regisztráltam a vakcinára Magyarországon, de figyelemmel kísértem Szlovákiában is a lehetőségeket. Szerencsésnek tartom magam, mivel már Húsvét hétfőn megkaptam az első adagot. Nem válogattam a vakcinák között, de örülök, hogy végül olyan oltóanyagra hívtak be, amit az EU is elfogad (AstraZeneca). Mind a baráti köröm, mind a családom oltáspárti, néhány kivétellel már meg is kapták legalább az első dózist, aminek én is nagyon örülök, mivel így biztonságban tudhatom őket. Persze mindannyiunknál előfordult némi mellékhatás, de biztos vagyok benne, hogy ezek semmiségek voltak ahhoz képest, amit a vírus okozhatott volna a szervezetünkben.
Lehotkai Ákos – műszaki menedzser
Én AstraZeneca vakcinát kaptam meg pár héttel ezelőtt Dunaszerdahelyen. Rögtön az első alkalommal beregisztráltam, amint a 45+os korosztály előtt megnyílt a lehetőség. A jelentkezés után azonnal kaptam két smst. Az elsőben a regisztrálás visszaigazolása szerepelt, a másodikban pedig már az időpontot és a helyszínt is megírták. Az oltást vasárnap délután kaptam meg, ezután hétfő délig enyhébb láz érzetem volt, de ekkor még a láz nem jelentkezett. Déltől lefekvésig a hőemelkedéstől indulva egészen 38.8 fokig emelkedett a lázam, ami reggelre teljes mértékben elmúlt és az egyéb tünetek is megszűntek.
Szerintem aki teheti mindenképpen és minél előbb oltassa be magát akár az Astra Zenecával is. Az oltás után négy héttel már megszűnik az egyén tesztelési kötelezettsége és nem mellesleg kialakul a védettség is. Az vírus kirobbanásának az elején a nagy média zavar következtében bennem is voltak kételyek, azonban ezek mára már eloszlottak és a lehető legjobb döntést hoztam annak érdekében, hogy megóvjam a saját és a szeretteim egészségét.
Szinek Judit – a Selye János Gimnázium volt tanára
AstraZenecát kaptam. Sikerült regisztrálnom mindjárt az első körben, amikor még versenyfutás volt az időpontokért. Enyhe fejfájással, fáradtsággal megúsztam az oltás utáni tüneteket. Akkor már javában tartott a vakcína körüli botrány, a lehető legtöbb írást elolvastam és úgy döntöttem, hogy számomra a szakemberek véleménye a mérvadó, ezért különösebben nem aggódtam. Szerintem mindenkinek a kizárólagos és felelősségteljes döntése, hogy beoltatje-e magát vagy sem, kényszeríteni erre senkit sem lehet. Akik még vacillálnak, ajánlom, hogy beszéljék meg a kérdést az orvosukkal.
Janik Péter – Raktárfőnök
A regisztráció nagyon egyszerű volt, ahogy a nemzeti várótermi rendszer lehetővé tette, azonnal jelentkeztem az oltásra. Sajnos csak mint várakozó lehetett regisztrálni, de bíztam a rendszerben. Hiába. Pár hét után átjelentkeztem egy másik városba, ami megoldotta a problémát. Pár napon belül jött az SMS, hogy mehetek Dunaszerdahelyre oltatni. A helyszínre 5 perccel az időpontom előtt érkeztem és meglepően sok ember várakozott előttem. A legtöbben ugyanarra az időpontra voltak behívva. Ekkor megijedtem, hogy itt baj lesz, de végül kellemesen meglepődtem, hiszen nagyon szervezetten ment minden. Körülbelül 10-15 ember várakozott előttem, ugyanakkor a várakozás csak 3 percet vett igénybe, így nagyon gyorsan a fecskendő közelében találtam magam. Nekem egy kicsit több időre lett volna szükségem a lelki felkészülésre, mivel nem vagyok nagy barátságban a fecskendőkkel, ám a tű ekkor már a kezemben is volt.
Az ijedtségtől befeszítettem az izmaimat, ami nem bizonyult jó megoldásnak, mert a kezem e miatt 2 napig fájt. Az oltás helyének kis fájdalmát leszámítva, semmilyen negatív mellékhatást nem észleltem magamon, ellenben a feleségemmel, akinél a napokon át tartó mellékhatások nagyon intenzívek voltak. Én inkább pozitív hatást észleltem magamon, rövidtávon több energiám lett, felpörögtem. Sokan meg is kérdezték tőlem, hogy biztos Astra Zenecát kaptam-e. Hát igen, engem is meglepett a hatás.
Másrészt még hozzáteszem, nem vagyok oltáspárti (az utolsó oltást több mint 20 éve kaptam, azt is kötelezően a katonai szolgálat alatt) és ezt is csak azért vállaltam be, mert szeretném minimalizálni a rám és családomra vonatkozókorlátozásokat, főleg a külföldi utazásaink alatt. Tehát kényszer az újra szocializáció felé.
Benčíková Mária – egészségügyi dolgozó
Az elsők között kaptam meg az oltást (Pfizert) januárban. Aznap rajtam kívül még kb. 70 ember kapott vakcinát /munkatársak és az idősotthon lakói/, pár hőemelkedésen kívül /2-3 eset/ azonban nem jelentkezett senkinél semmilyen mellékhatás. A második adagot 4 hétre rá kaptuk meg, azután sem panaszkodott senki. Az én véleményem, hogy egy fontos eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy védjük magunkat és másokat is. A vakcina egy találmány a betegségek ellen. Tudom, ezt mostanában sokan hangoztatják, de ez is így van. Rengeteg ember oltatja be magát különböző trópusi betegségek ellen szabadság előtt, holott ezeknek sokkal több lehet a mellékhatása. Hogy a Covid elleni oltás kényszer-e vagy sem, döntse el mindenki saját maga. Számomra, mivel sok emberrel dolgozok, akik betegek és hajlamosak megbetegedni, megnyugtató, hogy védem őket és magamat is. Nem utolsó érv pedig, ami engem oltatni ösztönzött, hogy a munkám miatt a határátkelést megkönnyítette.
(MK, KM)
