A holokausztból visszatérő komáromi zsidóság nagy része alijázott, vagyis kivándorolt Izraelbe. Hányan maradtak végül a városban? Hogyan szervezi saját magát a komáromi zsidóság és mi a hanuka?
Pontos számokat nem ismerünk. Nagyjából ötszáz lélek tért vissza Komáromba és környékére. A háború előtt a Komárom-környéki falvakban mindenhol éltek zsidó családok. Volt ahol kevesebben, volt ahol többen, Bátorkeszin és Aranyoson egész nagy közösség élt. Izrael megalakulása után 300-350-en hagyták el Komáromot. Elsősorban Izraelbe mentek, de letelepedtek Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, világszerte. 150-200-an maradhattak itt a háború után. A következő alija 1968-ban volt. A korosztályom – akik a háború után születtünk – fele távozott Komáromból.
Hogyan élték meg ezeket az időket?
A hitközség 1950-ben és 1955-ben kénytelen volt eladni egy-egy zsinagógáját, mert nem tudta fönntartani. Komárom abban a speciális helyzetben van, hogy a mai napig két zsinagóga áll a városban, ami ritkaság. Dunaszedahelyen vagy Galántán még a hetvenes években is lebontották a zsinagógákat. Ma már az egyetlen működő a Menház épületében található kis ortodox zsinagóga, ez a komáromi zsidóság központja. A legnagyobb, a Hajnal (mai nevén Štúr) és Király püspök utca sarkán áll, neológ zsinagóga volt, 1863-ban épült, ma sportközpont. A nagy ortodox zsinagóga pedig a ma idősek otthonaként funkcionáló épület része, 1907-ben építették, ezt adták el 1955-ben. Ezen kívül áll egy épület az Európa-udvar közepén. A mai német ház átépítésekor fedezték fel, hogy ez volt az első épített zsinagóga Komáromban, amit 1827-ben építettek. 1863-ig működött, amíg nem épült fel a nagy zsinagóga. Mindegyiken tábla emlékeztet az épületek eredeti funkciójára.
Forrás: Magyarzsido.hu
Húsz éve lendült fel a komáromi hitélet, és ehhez az ön családjának kimondottan sok köze van.
A háború után nem működött rabbi Komáromban. A menház udvarán volt egy egyszobás lakás, abban lakott egy család, ahol a családfő előimádkozóként vett részt a hitéletben. Nem volt rabbi, inkább egy nagytudású ember, de 1963-ban a család kivándorolt Izraelbe, attól való félelmükben, hogy a három lányuknak nem találnak három zsidó vőt Komáromban. Ezután előimádkozó sem volt, a túlélők közül páran ismerték az imákat, ők töltötték be ezt a szerepet. Sajnos fokozatosan elmentek. A nagy változás a rendszerváltással köszöntött be. Akkoriban megnyíltak a határok. A zsidó istentiszteletekhez tíz felnőtt férfi szükséges – és bár van Komáromban tíz zsidó férfi, de vannak, akik még nem találtak el hozzánk. Komárom-Esztergom megye az egyetlen Magyarországon, ahol nincs zsidó hitközség. Élnek páran Tatán, Tatabányán, sőt Győrből is ellátogatnak hozzánk istentiszteletekre, ünnepek megülésére vagy, hogy halottainkra emlékezzünk, az úgynevezett kádist el tudjuk mondani. A kilencvenes évek elején többen is felkeresték a menházat, akik addig nem akartak vagy nem mertek jönni. Például pedagógusok, akik nyíltan nem gyakorolhatták vallásukat.
Aztán a mi két fiunk volt, akik 1996-tól 17 és 15 évesen a kezükbe vették a komáromi zsidó hitközség sorsát, és azóta is szervezik, mint koordinátorok a hitközség programjait, annak ellenére, hogy az érettségi után, tehát 1997-től és 1999-től Budapesten élnek. Manapság mindent meg lehet szervezni távolról, és az eseménykor jönnek haza. Ez az év más, mint a többi, a kisebbik fiam január óta nem járt itthon, a nagyobbik is csak kétszer tudott jönni. A fiaimon kívül a hitközséget egyébként az öttagú vezetőség irányítja, akik szintén kiveszik részüket a munkából.
Forrás: Muemlekem.com
A 18. század végétől működik a hitközség, és a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke azt mondta, hogy ez a legkisebb, de legaktívabb közösség Szlovákiában.
A hitközség 1791-ben alakult meg hivatalosan, jövőre fogjuk ünnepelni a 230. évfordulót. Két-három héttel ezelőtt keresett meg a Dunamenti Múzeum igazgatója, hogy szeretnének kiállítást rendezni ennek apropóján. Mi is szeretnénk megünnepelni, reméljük, hogy a körülmények megengedik. Tíz éve is rendeztünk egy nagy ünnepséget a 220. évfordulón. Emellett a Menház 1896-ban épült, annak 125. évfordulóját ünnepeljük jövőre. Kétnyelvű kiadványokat készítünk, van egy újságunk, a Hitközségi Híradó, amelyet 1996-ban kezdtek a fiaim szerkeszteni. Akkor májusban jött az ötlet, a nyáron a holokauszt-megemlékezésen osztottuk szét először a hitközség tagjainak és a megjelenteknek. A lap megjelenésének jövőre szintén huszonötödik évfordulója lesz. Először otthon nyomtatták, aztán nyomdába került, majd színes lett, az utóbbi tíz-tizenöt évben négyszáz példányban, elektronikusan is elérhető. Nemsokára megjelenik az idei utolsó szám. Havonta küldjük a világ mindent tájára a Komáromból elszármazottaknak és azoknak, akiket érdekel, Komáromban, Szlovákiában, Magyarországon, Csehországban.
Mit fed le a zsidó hitközség tevékenysége?
Sajnos arra nincs lehetőség, hogy hetente szombatfogadás legyen Komáromban, igény és lehetőség sincs rá. Rabbi nincs, általában Budapestről hívunk, kántort is. Szlovákiában három rabbi működik, Pöstyénből szoktuk hívni Zev Stiefelt a feleségével együtt, aki kóser étkezést is tud biztosítani. Elsősorban az ünnepeinket tartjuk meg, akkor az itteni és a magyarországi hittestvéreink segítségével meg tudjuk tartani az istentiszteleteket. Ezen kívül a legfontosabb a menház kapuinak a megnyitása valós és szimbolikus értelemben. Az emberek sokáig jártak a menház körül, soha nem jött be senki, de az elmúlt húsz-huszonöt évben sikerült olyan rendezvényeket szerveznünk, hogy vannak visszatérő látogatóink.
Nem beszélve az antiszemitizmus kérdéséről , ha az emberek megismerik, hogy egy nyitott közösségről van szó, akkor talán a gondolkodáson is lehet változtatni. Sok koncertet rendeztünk már, a klezmer zene nagyon népszerű, Budapestről, Szlovákiából és Csehországból is hívtunk előadókat, kiállításokat is rendeztünk. A menházat a kétezres évek elején kezdtük felújítani, a kis zsinagógán kívül az épület bal szárnyában kialakítottunk egy múzeumot, pár éve pedig összenyitottuk a mellette álló imateremmel, így téli időszakban – a zsinagóga nem fűthető – itt akár százhúszan is elférnek. Az elmúlt időszakban volt pedagóguskonferenciánk, szlovákiai magyar és szlovák pedagógusok is jártak nálunk, ifjúsági találkozót is szerveztünkk. Van egy szép udvarunk, amelyet a holokauszt hetvenedik évfordulójára alakítottunk át, azóta itt is tudunk jó időben koncertet szervezni.
A zsidó hitközösség fontos része a mikve, a rituális fürdő. Komáromban egy véletlen folyamán sikerült feltárni az ittenit.
Ha valahol egy zsidó közösség telepszik le, az első és legfontosabb feladata, hogy megalapítsa a temetkezési egyletet, és kialakítsa a temetőt. A második a mikve, a rituális fürdő, és csak harmadik a zsinagóga, mert összejönni és imádkozni lehet bárhol, de az előző kettő helyhez kötött. Feljegyzéseink szerint az első mikve az Eötvös utca nyolcas szám alatt volt egy családi házban, amely korábban a hitközségé volt. 1930-ban épült vele átellenben egy emeletes lakóház–máig a hitközség tulajdona –, itt laktak a hitközség alkalmazottai, az utcafronton egy üzlethelyiség van, amely kóser mészárszéknek épült, az udvar felől pedig volt egy kis helyiség, ahol maceszt lehetett sütni, ami a pészah egyik legfontosabb kelléke. Ennek az épületnek az udvari részében a sarokban volt egy rossz állapotban lévő ajtó, amely a mikvét rejtette. Ezek az intézmények 1944-ig működtek .A fürdő egy helyiségből áll, nagyon rossz állapotban volt, az utóbbi két-három évben sikerült felújítanunk. Használatára nincs igény, de úgy voltunk vele, hogy ha van, akkor felújítjuk. Nemrégen készült el két rollup-unk a mikvéről, amelyeken látható a korábbi állapot és a ház lakóiról fényképek. A harmadik rollup pedig a felújított mikvét mutatja.
Forrás: Kehreg.com/
Önök tartják rendben a zsidó temetőt is?
A legfontosabb a temető kialakítása és a rendben tartása. A zsidó temetkezési szokások szerint, akit eltemetnek egy helyre, az az idők végezetéig érinthetetlen, nem lehet bolygatni. Komáromban 1976-ban jött a terv, hogy a Pozsonyi utat a zsidó temetőn keresztül húzzák, ami akkoriban kétszer akkora volt, mint manapság. A felüljáró másik oldaláig, az egyes lakótelepi bérházakig terjedt. Az ezerötszáz sírból 858-at kellett áthelyezni. Vallási előírás szerint nem lehetett volna megcsinálni, de nem volt mit tenni, áthelyezték a sírokat a csontokkal együtt. Volt olyan ember, aki Amerikában élt akkor, és eljött ide, hogy személyesen felügyelje egy hozzátartozója exhumálását. Jó példa, hogy Pozsonyban található Chatam Sófer, egy nagyon híres rabbi sírja, több sír a föld alatt van, de nem mertek hozzányúlni. A villamos megy mellette, mindenféle átalakítást végeztek, de a kis temetőrészt érintetlenül meghagyták. Komáromban azonban nem voltak ilyen szempontok.
Ravatalozónkat 1923-ban építették, azóta is használjuk és igyekszünk betartani a zsidó temetkezési szokásokat. Sikerült felújítani, mellette egy szolgálati lakásban lakik a temetőőr, egy komáromi cég segítségével tartjuk rendben a temetőt. A hátsó részt korábban benőtte a gaz, sikerült kitisztíttatni. Ez a kötelességünk, az utóbbi években egyre többen jönnek, keresik a gyökereiket, eljönnek a komáromi temetőbe. Tavaly volt valaki Izraelből, aki az 1925-ben elhunyt dédmamája sírját találta meg, nagy örömére.
Most ünneplik a hanukát. Hogy élik meg?
Az elmúlt húsz évben sok rendezvényünk volt, az elsőt mindig januárban tartjuk, az auschwitzi haláltábor felszabadulásának évfordulóján, a nemzetközi holokauszt emléknapon. Tavaly rendezték Magyarországon a Maccabi Világjátékokat. A sportverseny képeit állítottuk ki, az anyag máig a menházban van, mert a járvány miatt nem tudták elvinni. Terveztünk purimi ünnepséget, az utolsó pillanatban mondtuk le, Budapestről jött volna zenekar, azóta pedig a járványhelyzet miatt a Menházban nem tudtunk tartani semmit.
Az év egyik legfontosabb eseménye számunkra, hogy a háború óta minden nyáron a temetőben megemlékezünk a holokauszt áldozatairól, egyszer az árvízhelyzet miatt nem tartottuk meg, de akkor szeptemberben pótoltuk. Idén ez is elmaradt. Szeptember hatodikán terveztük előzetesen a Zsidó kultúra európai napját – egésznapos program szokott lenni –, megtartottuk a temetői megemlékezést online. Az egyik budapesti rabbi beszélt, a kántor énekelt. A Kehila-díjat is ekkor adjuk át olyan embereknek, akik a zsidó kultúráért, a zsidóságért sokat tesznek, legyenek zsidók vagy nem zsidók. Végül virtuálisan tudtuk átadni, koncertet is szerveztünk a budapesti Bálint-házból. Ez volt az első online programunk, azóta több előadást hallgattunk. Legújabb rendezvényünk Ajvé, hétfő! címmel indult, minden hétfő este hatkor találkozunk Zoomon a komáromi hitközség tagjaival – múlt héten Izraelből ketten csatlakoztak, de megesett, hogy Ausztráliából is részt vett rajta egy elszármazott hittestvérünk. A mostani hanukát az online klubesteken belül tartjuk. Megemlékezünk, hogy őseink időszámításunk előtt 165-ben legyőzték a szír görögöket, és visszafoglalták a szentélyt, kitakarították, és újból felavatták. Találtak ott egy napra való kóser olajat, amely végül nyolc napig égett. Ennek a csodának az emlékére minden nap egy gyertyával többet gyújtunk. Egy gyertyatartót használunk, ami olyan, mint a menóra, de hat helyett nyolc ága van, plusz a szolgagyertya, amely segítségével meggyújtjuk a többit. Akik kérték, azoknak biztosítottunk hanukai gyertyákat. Most mindenki otthon ünnepel.
