A gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában sosem áll meg az élet. Az intézmény elmúlt évéről és a jövőbeni terveikről beszélgettem Szokol Dezső alapító tulajdonossal, Hajtman Béla igazgatóval, Szokol Katalin és Spek Krisztina igazgatóhelyettesekkel.
Hogy sikerült átállniuk márciusban az online oktatásra? Hogyan értékelnék az előző tanévet?
Szokol Katalin: Nagyon ügyes kollektívával dolgozunk, mert amikor jött az átállás az online oktatásra, az egyik informatikus kolléga az utolsó napon továbbképzést tartott a tanároknak, hogy hogyan kell egy online órát lebonyolítani, használni ezeket az eszközöket. Ezt videóra rögzítettük, hogy a hiányzó kollégáknak is el tudjuk küldeni, vagy akár mi is újra tudjuk nézni, ha valahol elakadtunk. Ez egy óriási segítség volt. Így már az első nap kisebb-nagyobb kihívásokkal, de sikerült vennünk az akadályokat. Az iparművészeti szakoknál viszont nagy kihívás volt, hogy segédanyagok nélkül (üveg, kemence), hogyan fognak dolgozni otthon a tanulók. De ezt is sikerült megoldaniuk a kollégáknak. A tanév végén minden kolléga összegezte a tapasztalatait, átbeszéltük ezeket, így egymástól is tudtunk tanulni.
Hajtman Béla: Az idei évben pedig kértük a tanulókat, hogy értékeljék a tavalyi évben szerzett tapasztalataikat az online oktatással kapcsolatban. Ezek az ismeretek sokban segítenek a mostani átállásban is.
Képet kaphattunk például arról is, hogy megfelelő eszközeik vannak-e otthon, milyen problémákkal kell a mindennapokban megküzdeniük.
Szokol Katalin: Az online oktatás legnagyobb hátránya, hogy sem az állam, sem a pedagógus-társadalom nincs és nem is volt felkészülve arra, hogy az otthoni körülményeket, problémákat hogyan oldják meg. Ezek az akadályok sokszor hatással voltak arra, hogy hogyan tudja a diák abszolválni az oktatást. Mert nem egy olyan diákunk volt, akinek vigyáznia kellett a kisebb gyerekekre, ellátni a háztartást, vagy pedig nem volt megfelelő technikai felszereltségük, internetük, vagy több gyerekre csak egy számítógép jutott, és így osztozniuk kellett, hogy most éppen ki melyik órára tud bekapcsolódni. Erre nem voltunk felkészülve, de úgy látom, mostanra sikerült ilyen vagy olyan módon megoldani ezeket a problémákat.
Spek Krisztina: A szolgáltatói szakoknál rendkívül fontos, hogy megfelelő gyakorló helyeket találjunk a diákok számára. Ez az idei és a tavalyi évben is sikerült. Én úgy látom, hogy a kimaradt gyakorlatot a diákok próbálják pótolni, és hasonlóan az iparművészeti szakokhoz, itt is otthoni alternatív feladatokkal dolgoztak a diákok.
Ha jól tudom, idén történt egy átszervezés az iskolában, és ennek köszönhetően több diákot tudtak felvenni. Miről van szó konkrétan?
Hajtman Béla: Szeptember elsejétől nyitotta meg kapuit az Iparművészeti Magániskola. Harminc évvel ezelőtt, amikor az iskola elindult, szolgáltatói szakokat kínált a diákoknak, amelyek mellett folyamatosan megjelentek a művészeti szakok. Ezek végül elkezdték kinőni ezt az iskolát. Az Iparművészeti Magániskola helyileg is itt van a Magán Szakközépiskolában, csupán külön intézményként van vezetve, ugyanazon vezetőséggel.
Szokol Dezső: 1995-től vannak művészeti szakjaink, az akkori igazgató, Kopócs Tibor állt elő azzal az ötlettel, hogy tűzzománccal kezdjünk el foglalkozni. Aztán az évek alatt folyamatosan bővítettük a művészeti szakok számát.
Tavaly november elsejétől viszont életbe lépet egy olyan rendelet, mely szerint nem lehet egy általános szakközépiskolában művészeti szakokat nyitni. Mi így oldottuk meg ezt a problémát, mert semmiképpen sem szerettük volna megszüntetni ezeket a szakokat, mivel minden évben rengetegen jelentkeznek rájuk.
Milyen terveik vannak az idei évre? Lesz valami különleges lehetőség vagy rendezvény?
Szokol Katalin: Ebben a sajnálatos helyzetben nem igazán tudunk komolyan előre tervezni. De bármilyen lehetőség, projekt vagy verseny is kerül be a látókörünkbe, abban mi részt veszünk.
Hajtman Béla: A kötelező versenyeken, vetélkedőkön, vers- és prózamondó versenyeken kívül én nagyon fontosnak tartom, hogy a diákoknak otthonukká váljon ez az iskola. Eddig úgy oldottuk meg a távolabbról érkező diákjaink lakhatását, hogy albérletek listájával segítettük a szülőket. De én jelenleg úgy látom, hogy a jövőben egy nagyon fontos lépés lenne, hogy kialakítsunk egy saját kollégiumot a diákok számára.
Szokol Dezső: A legnagyobb gond, hogy az iskola területe betelt (ami egyben öröm is), nincs elég helyünk.
Jelenleg is építkezünk, a fotószakosak számára lesz kialakítva egy műterem. Ez egy jó gond. Az iskola területét maximálisan kihasználjuk. A kollégiumhoz már a tervek is elkészültek, a főépületre fogunk még egy emeletet felhúzni.
Hajtman Béla: Nagy a felelősségünk, folyamatosan fejlődnünk kell, hogy ne okozzunk csalódást sem a szülőknek, sem a diákoknak. Mivel az iskola egy szolgáltató intézmény, ehhez szükséges következő lépcsőfok, hogy a kollégium létrehozásával el tudjuk érni, hogy a diákoknak ne kelljen naponta órákat ingázniuk, vagy ne legyenek kiszolgáltatva a főbérlők kénye-kedvének.
Milyen hatással van a gyerekekre a koronavírus okozta helyzet, az online oktatás, a folyamatos bizonytalanság?
Szokol Dezső: Én azt figyeltem meg, hogy a diákok észlelik a veszélyt, és betartják a szabályokat, mondhatni alázatosak lettek. Alig fordul elő, hogy valakit figyelmeztetni kell a maszkviselésre. A kézfertőtlenítőt automatikusan használják a diákok.
Spek Krisztina: A saját osztályomban is azt tapasztalom, hogy megszokták azt, nem kell korán kelni, elkényelmesedtek, sokan ellustultak, próbálnak kihátrálni a kihívások elől.
A végzősök mintha még reménykednének benne, hogy nekik sem kell majd érettségizniük a hagyományos módon, és nem fektetnek kellő energiát a tanulásba. Viszont a szakgyakorlaton meg pont fordítva látom, hiányzott nekik.
Nagyon kétélű ez a dolog. Sokan még egy hónap után sem tudtak visszaszokni az iskolába, most meg újra át kellett állnunk az online oktatásra.
