A több mint tizenöt éves Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánjával, Horváth Kingával beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, koronavírusról és pedagógusképzésről.
Tizenöt éve ért véget az első tanév a Selye János Egyetemen. Mi az elmúlt időszak tanulsága?
Az idő minket igazol. Az egyetemnek van létjogosultsága. Az érdeklődés a tanulmányi programjaink, a Tanárképző Kar, és en bloc az egyetem iránt az az elmúlt időszakban töretlen. Alig változik a hallgatói létszám, más egyetemeken nem ilyen jó a helyzet. Erre az eredményre kellőképp büszkék vagyunk, reméljük, a trend folytatódik
Pozsonyban és Nyitrán is csökkenő tendenciát mutat a tanárképzésben résztvevők száma, míg Komáromban nem változik. Minek köszönhető, hogy jelenleg Komárom a felvidéki magyar tanárképzés központja?
Leginkább a tudományos munkánknak. Büszkék vagyunk oktatóinkra, az ő szakmaiságuk, tudásuk az, ami számít, ez az, amit továbbadnak a hallgatóknak. A felkészültség és a tudás az oka.
Tovább bővülnek a doktori iskolák. Milyen irányt követ a Tanárképző Kar ezekkel a bővítésekkel?
Tovább szeretnénk bővíteni a tanárképző szakok kínálatát. A történelem-didaktika doktoranduszi képzés egy éve indult, ezen felül szeretnénk az akkreditációs ügynökséghez beadni a pedagógia és köznevelés tanulmányi program mesterszintű fokozatát, és egy új tanulmányi programunk is van tervben. Ennek kiléte maradjon titok, de folynak az előkészületek, ha minden jól megy, 2021 szeptemberében indulhat.
Hogy mi a tanárképző kar küldetése, azt tudjuk, hisz az egyetem azért jött létre, hogy a szlovákiai magyarok körében növeljük és bővítsük a magyarul beszélő értelmiségiek számát. Leszűkítve: hogy a magyar tannyelvű iskolákba, óvodákba, bölcsődékbe képezzünk olyan szakembereket, akik továbbadják az egyetem és a kar szellemiségét. Feladatunk a pedagógia és a köznevelés terén erősödni, ebben segít majd bennünket a már említett pedagógiai mesterképzés, és a doktori iskola is.
Az újonnan beiratkozottak egy része külföldi hallgató. Lehetséges őket Szlovákiában tartani, vagy diplomával a kezükben inkább hazatérnek?
Nem tudjuk kivédeni, hogy az itt megszerzett diplomát máshol is kamatoztassák a végzett hallgatók. Addig nincs ezzel baj, míg képesek a szakmájukban elhelyezkedni, de persze integrációs próbálkozásaink vannak. Elvárt a szlovák nyelv bizonyos fokú ismerete – természetesen intenzív képzéseket is indítunk, hogy segítsük hallgatóinkat –, tanulmányi kirándulásaink, a tanulmányi programjaink terepgyakorlatai, és a szakmai gyakorlatok pedig Szlovákiában zajlanak.
Több tanárképzéssel is foglalkozó egyetemnek vannak saját gyakorlóiskolái. A Tanárképző Kar képes lefedni Szlovákia egészét?
Egyre bővül a hálózat. Török Tamás dékánhelyettes úrral fontolgattuk, hogy bővítjük az iskolák hálózatát kisiskolákkal, vagyis nem teljesen szervezett általános iskolákkal. A teljesen szervezett iskolák egyre ritkulnak, ahogy elindulunk Komáromból keletre. Egyrészt ezért, másrészt pedig azért van szükség a bővítésre, hogy a hallgatóink képet kapjanak arról, hol tart a szlovákiai magyar iskolaügy. Büszkén jelenthetem, hogy gyakorlóiskoláink mindegyike kapott az egyetemtől egy táblát, ami minden iskola bejáratánál jelzi, hogy az intézmény a Selye János Egyetem gyakorlóiskolája.
A szlovákiai magyarság fogyásában is akadályozó ereje lehet a magyar nyelvű tanárképzésnek?
Küldetésünk, hogy a magyarságért tegyünk, hiszen értük vagyunk. Biztosítjuk a képzéseinket, diplomákat adunk ki azért, hogy a végzett hallgatók a szülőföldjükön maradhassanak, és ők is küzdjenek a mindennapokban a magyar gyerekekért, biztosítsák a felnövekvő generációk anyanyelvi oktatását.
Mennyire ültethető át a gyakorlatközpontú tanárképzés online oktatásba? Nagyon megviselte a Tanárképző Kart a koronavírus miatti átállás?
A karanténnak köszönhetően rájöttünk arra, hogy ilyen helyzetben is ki tudjuk szolgálni a hallgatók igényeit. A modern eszközök – bár nem használtuk őket olyan gyakran – eddig is rendelkezésre álltak, és most már ki is próbáltuk őket. Szeretném kifejezni köszönetemet a hallgatók felé, rugalmasak voltak, emellett precízen és szorgalmasan végezték el a feladataikat. Senkire nem érkezett panasz. Az e-mailes kommunikáció felértékelődéséhez gyorsan alkalmazkodtak, naponta nézték a belső levelezőrendszerünket. Sok oktatónk most próbálta ki először a technika nyújtotta lehetőségeket, és valószínűsíthető, hogy a jövőben kiegészítő lehetőségként többször fogják használni őket.
Hol látja a TKK-t tizenöt év múlva?
Felmérésekből tudjuk, mire van szükség, új tanulmányi programokkal mindenképp számolok. Szeretném, ha tizenöt év múlva a Selye János Egyetem a szlovákiai magyarság elsőszámú egyeteme lehetne, ahová bizalommal fordulnak majd a közösség tagjai, és ahol olyan tudásra tesznek szert, amivel megállják a helyüket az életben, és továbbadják majd az intézmény szellemiségét.
