Új sorozatunk első részében arra voltunk kíváncsiak, hogy a régió tanárai hogyan élték meg a járványhelyzetet, az így előtérbe kerülő online oktatást és mi történt, mikor újra kinyitották az iskolák kapuit. Körkérdésünkre az alábbi válaszok érkeztek:
Laboda Róbert – Eötvös Utcai Alapiskola, Komárom
„Laza embernek tartom magam, nem vagyok egy hipochonder, de azért ez a járványhelyzet… A karantén alatt éreztem, hogy egyre szűkül a szoba, egyre fojtóbbak a falak. Egyszerűen haszontalannak éreztem magam. Zene-, testnevelés- és drámatanárként az online oktatás engem nem érintett, így kerestem a fizikai munkalehetőséget és például sokat kertészkedtem. Az érdekesebb része számomra a június volt, a gyereknapi visszatérés, és amit a gyerekek arcán láttam. Riadtak voltak. Ahogy leteszteltük őket reggelente, ahogy végigvonultak a folyosókon, ahogy elfelejtették, hogy hol van az osztályuk, vagy hol kell pontosan bejönni. Fontos a tudás, a ráció, de az érzelmek még inkább.
Ahogy a kishalakat akváriumtisztítás után visszaengeded a vízbe és elkezdenek lubickolni, úgy kezdenek feloldódni a kisdiákok is. Minden gyerek szeret valahova tartozni, és nem csak a családra gondolok, hanem az osztályközösségre is.
Megérni azt, hogy 200 gyerek halkan, nem rosszalkodva van jelen… mintha eltűnt volna belőlük a csibészség.
Érdekes volt látni a szülőket is, ahogy bennük volt a félelem, de szerencsére levetkőzték idővel. A nyári iskola ötletével kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy kevés iskola tudna 32 fokot játszva kivédeni, úgyhogy szerencsére elvetették az ötletet. És itt szeretnék a pedagógus társadalom mellett szólni, mert gyakran sújtja őket a média, a kommentek. Se a gyerek se a tanár nem pihent az elmúlt időszakban! A nyári vakációt sem mi kértük, az elsősorban a gyerekeké. A karantén alatt számukra is deviáns volt a helyzet, úgyhogy most kell kibolondulniuk magukat, hogy aztán szeptembertől lehiggadva jöhessenek – HA lesz rá mód. Mindenki el akarja felejteni a pandémiát, így a felejtésnek ez legyen az ára, hogy jön az egészség.”
Major Eleonóra – Lakszakállasi Alapiskola
„Kezdő pedagógus vagyok, így hát nem csak a picik tanultak sokat az elmúlt év alatt, hanem én is. Osztályfőnök is lettem, elsős osztályt kaptam. A válsághelyzettel kapcsolatban csak egy kérdés pörgött a fejemben: hogyan tanítom meg online olvasni, írni, számolni a gyerekeket? Csináltunk Facebook csoportot – Messengeren is, ahol próbáltam minden szülővel felvenni a kapcsolatot és privátban is segíteni nekik. Egy nappal hamarabb elküldtem a leckét Word-ben, részletesen, és videót is készítettem, ahol magyaráztam. A feleltetések videón keresztül mentek. Ennek ellenére nagyon hiányzott a személyes kontaktus, hiszen úgymond “vakon” tanítani ilyen pici gyerkőcöket hihetetlenül nehéz.
Ráadásul pont ott kellett teljesíteniük, ahol ilyen téren nem szoktak – otthon.
Nem igazán értették, hogy miért. A szülők sokat segítettek nekik, ami miatt viszont nagyon elönállótlanodtak, a magabiztosság, amit felépítettünk, eltűnt. Amikor visszatérhettem az iskolába összesen 7 diákom volt, majd később jött még 3. Így legalább fel tudtam újra húzni őket a kis létszám miatt, majd délután az aznapi anyagot folyattam az otthon maradtaknak online. Minden gyerekkel úgy érzem nagyon megszerettük egymást, nap mint nap megleptek valamivel. Például a karantén alatt az anyukájukkal küldettek videót arról, hogy hiányzom nekik és alig várják, hogy lássanak, de volt olyan is, aki rengeteget rajzolt nekem. Az iskolában rendszeresen elbújtak, majd ahogy beléptem az osztályba elkiáltották magukat, hogy „nagyon szeretjük magát“ és megöleltek. Ugyanúgy én is sok közös képet csináltam az osztályban, amit elküldtem a szülőknek, hogy lássák: boldogok a gyerekek és jól vannak. Év végén volt egy kislány, aki a közös képünket bekereteztette és odaadta utolsó nap, hogy: Tanító néni bárhova megy, ezt vigye magával és tegye ki, én ott leszek mindig. Bármilyen nehézséggel egy hangos szó nélkül küzdöttünk meg. Nagyon megszerettem a kicsiket és imádtam az egész évet, akármilyen is volt.“
Elek József – Selye János Gimnázium, Komárom
„Legtöbb esetben reggel 8 előtt már a gép előtt ültem, gyorsan átfutottam az általános üzeneteket, majd az órai anyagokkal foglalkoztam. Sokszor a munka nem fejeződött be délután, voltak esetek, hogy estig javítottam a beadandó munkákat. Eleinte a technikai oldal okozott nehézséget, hiszen az Edupage-oldalon eddig nem foglalkoztunk például tesztek összeállításával, így ezt szinte autodidakta módon sajátítottam el és adtam tovább néhány kollégámnak. Később az egyoldalú kommunikáció volt zavaró, majd a sokféle probléma, amely a diákok részéről jelentkezett.
Lassítottam a tananyaggal, ami persze a tanterv rovására is ment egy kicsit, de azt jövőre bepótoljuk. Aki ráérzett, hogy a feladatokkal érdemes önállóan foglalkozni, annak meg is lett a gyümölcse.
Amit élveztem, az a személyes munka minden egyes diákkal, akik sokszor többet mutattak meg ez idő alatt magukból.
Egy kisebb hányada a diákoknak viszont nem vette komolyan a lapok beküldését. Akik sokáig nem dolgoztak, nem kaptak a végén javítási lehetőséget, mert így azokkal lettem volna igazságtalan, akik becsülettel készültek. A közel 30 diákból csupán hárman tettek szóbeli érettségit – ezek a felelések semmiképpen sem idézték fel a korábbi érettségik hangulatát. Hogy hiányzik-e a katedra? Őszintén, most nem. Nyári szünidő van, kell ez az időszak, hogy leülepedjenek a múlt hónapok tapasztalatai. Hogy mit lehet a home office-ból hasznosítani az oktatásban, az függ a kommunikációtól, a hozzáállástól és a technikai feltételektől is. Mindenesetre, amennyiben újra hasonló helyzetbe kényszerülnénk, egy B-tervet is előkészítünk… Remélem, teljesen feleslegesen.“
Zsíros Viktória – Corvin Mátyás Alapiskola, Gúta
“Kezdő pedagógusként nap, mint nap sokat készülök a tanítási óráimra, de a távúton történő online oktatás még nagyobb odafigyelést és alternatív technikai megoldásokat igényelt. Ami leginkább hiányzott, az a tanulókkal való közvetlen kommunikáció és a reakciójuk az általam elmondottakra. A tananyagot az iskola Edupage-oldalán, Facebook-csoportokban és általam leckékre létrehozott e-mailen közvetítettem, amelyekhez többnyire videókat, képeket és magyarázatot is csatoltam.
Próbáltam a kreativitást is beépíteni az online oktatásba, így készítettünk pl. időkapszulát és rendeztünk egy Isolation Art Challenge versenyt az iskola keretein belül.
Mivel alapiskolás tanulókról van szó, sokat jelentett a szülők pozitív hozzáállása és segítőkészsége is. Remélem a következő tanév a megszokott keretek között fog folytatódni, mert a diákok számára ez garantálja a biztos és alapos tudás megszerzését.“
