A Selye János Egyetem Gazdaságtudományi és Informatikai Karának dékánját, Csiba Pétert kérdeztük a kar elmúlt tizenöt tanévéről, a következőkről, közgazdászképzésről és a koronavírusról.
A Gazdaságtudományi és Informatikai Kar (GIK) nemrégiben változtatta meg megnevezését, és elfogadta új logóját. Formai megújulás, vagy a felszín alatt is történt valami?
A kar nevét az egyetemet létrehozó törvény rögzítette, tehát eredetileg Gazdaságtudományi Kar volt, azonban az élet és az elért fejlődés úgy hozta, hogy a profil bővült. Már 2011 óta működik a karon az alkalmazott informatika alapképzés, tavaly pedig sikerült akkreditáltatni a mesterképzést, és egy doktoranduszi programot is matematika és informatika oktatása címmel. Mivel nemcsak gazdaságtudományi képzések vannak itt, a felsőoktatási törvény pedig kimondja, hogy a kar megnevezésének az azon megvalósuló képzések szakjait kell tükröznie. A névváltoztatás után a belső előírásokat is meg kellett változtatnunk, közben pedig lehetőségünk nyílt arra, hogy tekintettel legyünk a legiszlatív környezetre a szlovákiai és nemzetközi trendekre is. Így a kar Alapszabályzatában saját kari logót is meghatároztunk, vagy meghatároztuk, hogy az akadémiai ünnepségeken a kar jogarját használhatjuk.
Tizenöt éve ért véget az első tanév a Selyén. Milyen tanulságokat lehet levonni ebből az időszakból?
A komplex akkreditációs eljárások megmutatták, hogy az egyes tudományterületen végzett tudományos, publikációs tevékenységek nélkül nagyon nehéz megtartani a tanulmányi programokat.
Ahhoz, hogy megmaradjanak a már akkreditált szakok, vagy bővülhessen a képzési kínálat, megfelelő, szlovákiai és nemzetközi szinten elismert szakemberekre és tudományos teljesítményre van szükség.
Hogyan tudott alkalmazkodni a GIK az egyetem szlovákiai magyar monopolhelyzetéhez?
Mondhatjuk azt is, hogy monopolhelyzetben vagyunk, hiszen magyar nyelven csak nálunk van egyetemi szintű közgazdászképzés, de azt látnunk kell, hogy Szlovákiában rengeteg helyen van ilyen szak. Gyakorlatilag a művészetekkel foglalkozó felsőoktatási intézményeket leszámítva szinte minden egyetem foglalkozik ilyen képzéssel. Van, ahol ez a fő profil –
Közgazdasági Egyetem Pozsonyban –, másutt gazdaságtudományi karok vannak, vagy más profilú karokba beágyazva, de jelen van a közgazdaságtani képzés. Nagyon erős a verseny Szlovákiában.
Ahhoz, hogy elismerjenek kell az, hogy ismerjenek, emellett pedig olyan tudományos tevékenységet kell is folytatnunk, ami releváns a szakma szempontjából.
Évente hatvan közgazdász végez az egyetemen. Szükség van ennyi szakemberre?
Egyelőre Szlovákiában olyan liberális oktatáspolitikai szemlélet van, hogy majd megmutatja a piac, mire van szükség. Ennek következtében a kormányzat nem szól bele, hova mennyi hallgatót vesznek fel. Az látható egy tavalyi, az Oktatásügyi Minisztérium által kidolgozott és közzétett elemzés alapján, hogy a legnagyobb diplomásokra vonatkozó piaci igény az informatika és a gazdaságtudományok terén mutatkozik. Ráadásul végzett hallgatóink nagy része a szakmában helyezkedik el, szép számmal vannak köztük sikeres vállalkozók, a közszféra és cégek közép- és akár felsővezetői is.
A gazdaságtudományi doktorandusz-képzés indításával a szakma frissítése volt a cél?
Is. Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk végezni a munkánkat, szakemberekre van szükségünk. Szlovákiában ezen a szakterületen nem sok magyarul beszélő oktatót ismerünk. Korábban is problémát jelentett olyan megfelelő, magyarul beszélő szakembert találni, aki rendelkezik megfelelő tudományos fokozattal, ha pedig találtunk is, nagy részük már itt dolgozik a karon.
Azért volt szükség erre a képzésre, mert máshol nem biztos, hogy prioritásként kezelik, hogy a kollégáink képesítést szerezzenek.
Bebiztosítottuk, hogy fiatal kollégáink fejlődhessenek. Ugyanez a célunk az informatika és matematika oktatásának doktoranduszi képzésünkkel.
Fiatal az egyetem. Ennek is köszönhető, hogy a Selye megítélése nem a legjobb?
Hogy az emberek mit gondolnak rólunk, az egyrészt a személyes kapcsolataiknak köszönhető – tehát mit hallanak barátoktól, családtagoktól -, másrészt pedig a médiának. Főként az idősebb generáció az alapján alkot képet a képzéseinkről, az intézményről, hogy milyen hallgatókat veszünk fel,végzik el képzéseinket és ilyen szubjektív impulzusok alapján mondanak rólunk véleményt. Ráadásul úgy is érezhetik, hogy ők anno sokkal komolyabb feltételek, követelmények között szereztek annak idején diplomát. Látható, hogy ezelőtt húsz évvel a felsőoktatásba a lakosság tíz százaléka került be. Kevesebben jelentkeztek, előzetesen is szűrték a jelentkezőket, és a képzés alatt is rostálódtak a hallgatók. Manapság a lakosság jóval nagyobb része kerül be a felsőoktatásba,
és nem csak nálunk, a karon nincs felvételi, hanem alig van olyan egyetem Szlovákiában, ahol van – ott is jobbára valamilyen kompetenciákat vizsgálnak, hogy az ember orvos, vagy művész lehessen.
Kimondhatjuk: a felsőoktatás eltömegesedett. Ennek az okai kereshetők abban, hogy annak idején az egyetemi képzés elitképzésnek számított. Nyugat-Európában a lakosság 30%-a diplomával rendelkezett már akkoriban, mi pedig bekerültünk az európai rendszerbe, mára a PhD-képzés lett az elitképzés. A hangsúlyeltolódásból alkothatnak egyesek olyan képet, hogy most már más lett az egyetem – de igazából az egész felsőoktatás megváltozott.
A médiának is komoly szerepe van abban, hogy milyen képet alkotunk dolgokról. Az a sajnálatos tény, hogy a szlovákiai magyar média – de általában a média is – a jó dolgokról kevésbé számol be, és a negatív dolgoknak van inkább hírértékük. Sajnos gyakran mi is így jártunk ezzel.
A tömeges diplomaszerzéseknek milyen hosszútávú hatásai lehetnek?
Már láthatóak a következmények. Korábban például egészségügyi középiskolákban képezték az ápolókat, akik sok időt töltöttek gyakorlaton. Ma már vannak nővérképzések egyetemi szinten – PhD fokozatot is lehet ápolástanból szerezni. Bizonyos kórházi ápolói feladatok ellátásához megkövetelik a diplomát. A diplomás nővér sokkal alaposabb elméleti ismeretekkel rendelkezik, viszont képzése során kevesebb gyakorlati jártasságot szerez. Korábban középiskolákban is indultak gazdasági képzések, és a négy év alatt megtanították a diákokat könyvelni. Mára ezen képzések is egyetemi szintre emelkedtek. A piac pedig alkalmazkodott: húsz-huszonöt évvel ezelőtt az álláshirdetések döntő többsége érettségit jelölt meg követelményként. Manapság egy állás betöltéséhez inkább diplomát várnak el.
Hogy betöltsünk például egy könyvelői állást, nem biztos, hogy okvetlen szükség volna diplomára, de mivel a piacon vannak ilyen munkavállalók, ezért őket részesítik előnyben.
A koronavírus hogyan érintette a kar oktatását?
Nem kevés feladatot adott. Pár nap alatt bevezették a szükségállapotot, gyorsan kellett intézkednünk, és olyan feltételeket biztosítanunk, hogy működhessen az oktatás. Erősen elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy hogyan lehet egyáltalán effektíven online oktatni. Sok videókonferencia-rendszert teszteltünk, megosztottuk a tapasztalatainkat, és kértük az egyetem informatikai részlegét, hogy belső, saját üzemeltetésűrendszereket használjunk inkább. A személyiségi jogok és az adattárolás szempontjából alighanem szerencsésebb, ha nem külső cég tárolja a bejelentkezései adatainkat, a hang- és videófelvételeinket. Az egyetem e-learninges keretrendszerét eddig is sokan használták oktatóink közül, hogy kibővítsék a kontaktórás oktatást, viszont a karantén miatt olyan oktatóink is elkezdtek ezzel dolgozni, akik korábban nem. Visszajelzéseik alapjánájöttek, hogy ebben is van potenciál, és az értékelés és az oktatás bizonyos területeire a későbbiekben is használni fogják az e-learninget. Három éve a kari vezetésben megállapodtunk abban, hogy a kötelező tantárgyakhoz készítünk online tananyagot, főként az a levelezős hallgatókra tekintettel. Nem csak akkor, hanem most is nagyon jól jöttek ezek az anyagok.
Az államvizsgáknál is kerestük a konszenzuális megoldásokat, a technikai problémákkal, vagy internethiánnyal küzdő hallgatóinknak biztosítottuk, hogy a kar épületéből jelentkezhessenek be, de a bizottság tagjai online vettek részt a gazdaságtudományi mesterszintű államvizsgákon. Nagyobb problémák nélkül zajlottak le ezek, sőt disszertációs vizsgákat is tartottunk online. Egy fő kivételével mindenki sikeresen befejezte mesterszintű tanulmányait.
A jelenlegi járványügyi helyzet alapján igyekszünk az alapszintű államvizsgákat jelenléti formában megoldani, de fel vagyunk készülve a korlátozó intézkedések esetleges újbóli bevezetésére is.
Kiválthatja a jövőben az online oktatás a jelenlétit?
Az akkreditációs irat része, hogy milyen formában zajlik a képzés. A jelenlegi szlovákiai szabályozás erre nem ad lehetőséget teljesen online egyetemi képzésekre, viszont a nemzetközi szinten egyetemek – pl. a MIT, a Berkeley, a Harvard – is tartanak masszív online kurzusokat. Egy kérdés az, hogy meg lehetne-e csinálni, a másik az, hogy vajon meg kellene-e csinálni. A technikai feltételeket is biztosítani kell, a tananyagokat elő kell készíteni, ez egy nagyon hosszú folyamat. Az online kurzusok eredményesen kiegészíthetik a jelenlegi oktatási rendet, de véleményem szerint teljesen nem tudják kiváltani.
Kívülről úgy tűnik, hogy az online oktatás könnyebb, ugyanakkor sokkal komolyabb felkészülést igényel az oktatók részéről.
Azok a feltételek, amik egy tanteremben vannak – például egy matekpélda megoldása a táblán – meglehetősen egyszerűek. Online ugyanezt megcsinálni nem ennyire könnyű: kell egy felület, meg kell oldani a kézírás problémáját is a levezetés során. Ez sokkal lassabb. Vagy a feladat lépéseit előre el kell készíteni, és aztán ezt demonstrálni – de ez időben többszöröse a tantermi prezentálásnak.
Rohamos léptékben fejlődnek a mesterséges intelligenciák, viszont egyelőre – sajnos vagy hál` istennek ? – még nem elképzelhető, hogy az oktatás szerepét átvegye a számítógép. Több kolléga is jelezte, hogy hiányzott neki a tantermi légkör, hogy legyen szemkontaktus, lássák a hallgatók arcán, hogy értik-e, vagy mennyire homályosul el hallgatók tekintete egy idő után. Ezek a nonverbális gesztusok nagyon fontosak. Igyekeztünk a jelenlegi helyzetben az online oktatásból a lehető legtöbbet kihozni, de nem ugyanaz a kettő. Ha azt mondom, hogy van egy feladat, amit kiosztok, sokkal egyszerűbb kiértékelni az órán előttük, akár egy mintamegoldás felírásával. Papíron javítani idő, de online mindezt megcsinálni, és egyesével kiértékelni – féloldalnyi szövegekkel, magyarázatokkal – a többszöröse ennek. Lehet effektívebbé tenni, érdemes nyitott szemmel járni. Az egyetemi Moodle keretrendszeren kívül van például egy Webwork elnevezésű rendszerünk is, ami a feladatokat automatikusan értékeli, a hallgatókat nem ugyanazokat a feladatokat kapják, csak hasonlókat. Igyekszünk kihasználni ezeket a rendszereket, de a tanár személyes jelenlétére, kiállására mindenképp szükség van.
Hol látja 15 év múlva a GIK-et?
Nagyon sok változás és kihívás előtt állunk, nagy kérdés, hogy milyenek lesznek a jövőben az akkreditációk. Megváltozott a felsőoktatási törvény, kiadtak egy minőségbiztosításról szóló törvényt is, hogy ez alapján hagyják jóvá az akkreditációkat. Van egy legiszlatív alap, de még nem készültek el a konkrét követelmények. (Interjúnk készültekor még nem, azóta viszont megjelentek az akkreditációs standardok, augusztus végéig pedig megjelenhetnek a kiértékelésre vonatkozó módszertanok is – szerk.) Nem lehet pontosan tudni, hogy milyen irányt vesz majd az oktatáspolitika. Megmérettetések biztos, hogy lesznek, nem csak a közeljövőben, de hosszabb távlatokban is, és valószínűsíthetően nagy szerepet játszik majd benne a kar tudományos teljesítménye. Egy kollégám régi megjegyzését kissé módosítva idézem – szeretném remélni, hogy tizenöt év múlva lesz itt egyetem, meglesznek legalább ezek a szakok, és működni fog az intézmény. Bízzunk benne, hogy a megkezdett munka sikeresen folytatva lesz és ez a szlovákiai magyarság fennmaradásának és fejlődésének zálogát képző kar még sok, a közösségünk számára értékes szakember képzését tudja majd biztosítani.
Képek forrása: Selye János Egyetem
