Andruskó Imre a Selye János Gimnázium 2019/2020-as tanévét értékelte
Az elmúlt időszakban a koronavírus mindannyiunk terveit átírta. Így vannak ezzel az intézmények, iskolák is. Andruskó Imrével a Selye János Gimnázium igazgatójával beszélgettem az idei tanévről.
A Selye János Gimnázium a Nyitrai kerület legeredményesebb gimnáziuma az elmúlt három évben a tanulmányi versenyek alapján. Ön szerint ez minek köszönhető?
Amikor megválasztottak igazgatónak, négy pillért fogalmaztam meg, amire épülnie kell egy jól működő magyar iskolának Felvidéken. Az első, hogy magas szintű szellemi tudás legyen falai között, ehhez kell egy jó minőségű tanári kar, és ügyes, tanulni akaró diákok. Ez adott. A második, hogy egészséges magyar öntudatra neveljünk. Célunk, hogy kineveljük a szlovákiai magyar értelmiség egy jelentős részét. A harmadik pillér a tolerancia, a másság kérdése és annak elfogadása. Kisebbségben élünk, meg kell tanulnunk alkalmazkodni úgy, hogy együttműködjünk, de közben ne adjuk fel kultúránkat, értékeinket. A negyedik pedig, hogy ápoljuk gyökereinket, iskolánk hagyatékát. Ezért is alakult meg 2004-ben a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre.
Mind a négy pillér hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt tizenöt évben mindig dobogósok voltunk a rangsorban. Az elmúlt három évben viszont már az első helyen végeztünk a tanulmányi versenyeken elért eredmények alapján, továbbá másodikok lettünk a sportversenyek rangsorában is. Ez egy komoly pozitív visszajelzés számunkra.
Hogy sikerült lebonyolítani a versenyeket a koronavírus-járvány alatt?
Elsősorban márciustól vannak a versenyek, így a bezárás pont előtte történt meg. Először bíztunk benne, hogy csak két hétről lesz szó. Nagy fájdalmunk, hogy végül csak két napra nyithattuk meg az iskolát a diákok számára. Rengeteg verseny elmaradt, néhányat online formában tartottak meg, például a fizika olimpiát vagy a matematika olimpia országos fordulóját. A sportversenyeket természetesen nem lehet online megtartani, így azok teljesen elmaradtak az idei évben.
Milyen tapasztalatokat tudtak levonni az online oktatásból?
A kollégákkal és a diákokkal is tartottam a kapcsolatot ezen időszak alatt. Nem volt először egy konkrét elképzelés, különböző felületeket próbáltunk ki. Szlovákiában sajnos még nincs kidolgozva egy egységes platform, mint például Magyarországon a Kréta. Reméljük lassan ez is elkészül.
A diákönkormányzat képviselte a diákokat, az ő kérésükre végül úgy döntöttünk, hogy minden tantárgy egy felületen lesz oktatva, a Google Classroom-ban. A nyelvészek gyakran tartottak élő órákat. Úgy láttam, hogy a kollégák 90%-a nagyon jól alkalmazkodott. Ez az új helyzet sok esetben a tanároktól több munkát igényelt. Országos szinten nem voltak online magyar anyagok, mindent a tanároknak kellett kidolgozniuk. Nagyon nehéz ilyen formában elmagyarázni az új tananyagot. A vége felé már lehetett érezni a feszültséget mind a tanárok, mind a diákok oldaláról. A diáknak az iskolában nem csak tanulnia kell, hanem nevelődni is, a közösségi élet a rengeteg plusz rendezvény, amit szervezni szoktunk, hiányzik nem csak a diákoknak, hanem a kollégáknak is.
Őszintén szólva, én nem voltam elragadtatva az egész online oktatástól, de elfogadtam, hogy nincs más megoldás.
Hány diák élt azzal a lehetőséggel, hogy az átlaga alapján határozzák meg az érettségi osztályzatukat? Összességében hogy sikerültek az idei érettségi vizsgák?
Nálunk 65-en érettségiztek. Ez abból is adódik, hogy 4 tantárgyból kötelező érettségizni nálunk. Szlovák iskolák esetében viszont csak négyből. Így ha valaki például orvosira megy, annak van szlovák, idegen nyelv, kémia, biológia érettségije, addig nálunk kötelező a magyar nyelv és irodalom is. A miniszteri rendelet alapján 4 tantárgyból lehetett érettségi jegyet megajánlani az átlag alapján, az ötödik vagy hatodik tantárgyból kötelező érettségizni. Nálunk majdnem minden diák – 129-en a 136-ból – választott ötödik tárgyat. Az egész országban négyszázan-ötszázan érettségiztek, addig nálunk hatvanöten. Összeségében gond nélkül lezajlottak a vizsgák, az előírások maximálisan be lettek tartva, és mindenki sikeresen leérettségizett.
Tizenkilenc éve az intézmény igazgatója, ez alapján milyen különbséget lát a húsz évvel ezelőtt érettségizett és a mostani évfolyam között? Miben mások a mai fiatalok?
Ezen néha el szoktam gondolkodni. Amikor 2001-ben igazgató lettem, az internet még gyerekcipőben járt, az élet a valós térben zajlott. Tavaly arról vitatkoztunk még, hogy be kellene tiltani az okostelefonokat az iskolában, most meg az online oktatás miatt mi bíztattunk a használatára. Úgy láttom, tizenkilenc éve erősebb közösségek voltak. Az is sokat változtatott a diákok helyzetén és tudásán, hogy a 2008-as tanügyi reform keretben lebutították a tananyagokat, sokkal kevesebbet tudnak a mai gyerekek. De sorolhatnám tovább a különbségeket.
Viszont ha megnézzük a 1909/1910-es évkönyvben a szülők által megfogalmazott negatív észrevételeket a gimnáziummal kapcsolatban, mindegyik ismerősen cseng. Az első érv az iskola ellen az volt, hogy az iskola nem nevel az életre. Ugyanezt mondjuk ma is. A második vádpont a túlterhelés. Ez is visszaköszön ma. Harmadik pont a klasszikus nyelvek ellen volt, ma ez úgy jelenik meg, hogy rossz a tantárgy szerkezete. A negyedik pedig, hogy a mai fiatalok erkölcstelenek. Ez is aktuális még ma is. Száztíz év távlatából is ugyanezt ismételjük. Nincs új a nap alatt. Nehéz megfogalmazni, mi volt húsz évvel ezelőtt, mert minden kor úgy látja, hogy a fiatalok régen erkölcsösebbek, okosabbak voltak, viszont a világ azóta is megy tovább, szóval lehet, hogy ez nem is gond.
Összességében hogyan értékelné a 2019/2020-as tanévet?
Egyrész gazdasági-fejlesztési szempontból a tanév sikeres volt. Sikerült elérnünk, hogy a megye megszavazza a támogatást. Szeptemberben le is zárul az első szakasz. Ez egy egymillió hétszázezres beruházás, amivel célunk az energia felhasználásának csökkentése volt. Az ablakokat és a külső díszítő elemeket lecseréltük, a fűtésrendszer és a világítás is megújult. Ami a gond, hogy lett volna egy második fázisa is az építkezésnek, melynek keretében lift került volna a lépcsőházba, és akadálymentesítettük volna az iskolát. Ez most sajnos elmarad a járvány miatt, a megyében minden új beruházást leállították, de bízunk benne, hogy egy év múlva ez is megvalósulhat.
Fájó pont, hogy rengeteg nagy rendezvényt szerveztünk volna tavasszal. Van két testvériskolánk, most lett volna nálunk nagytalálkozó, negyven kolléga érkezett volna Budapestről és negyven kolléga Erdélyből. Ennek lett volna egy szakmai része, de például tervben volt az alsóbodoki Esterházy zarándokközpont meglátogatása is, ezt kétévente rendezzük, és mindig más iskola a házigazda. Ez sajnos elmarad, pedig már minden elő volt készítve.
Fonód Tibor szervezésében lett volna egy nagy matematikaversenyünk, az egész Kárpát-medencéből érkeztek volna diákok és felkészítő tanárok. Minden évben szervezünk egy találkozót az öregdiákoknak, ahol átadjuk az arany- és gyémánt maturátokat. Ezt próbáljuk pótolni szeptember 12-én. Idén olyan öregdiák is jelentkezett, aki 80 éve érettségizett. Sok sportrendezvényünk is lett volna, például a generációk találkozója. Ezek mind-mind elmaradtak.
Eddig nem volt olyan, hogy ne adtunk volna ki évkönyvet, idén ezt „évkoronggal” helyettesítjük, ami egy cd vagy dvd lesz. A szülők szövetsége segíti a megjelenést. De jövőre szeretnénk visszatérni az évkönyv formátumhoz. Ezek nagyon jó kordokumentumok, én is gyakran lapozok bele a régiekbe, sokat tanulhatunk belőlük.
A diáklétszám országos szinten nagy probléma. A megye szigorúan szabályozza, hány diákot vehetünk fel. Idén sajnos csak 100 elsősünk lesz, ami 20-25-tel kevesebb mint a megszokott. 150 jelentkező volt, ebből 97 már be is iratkozott. Jövőre tehát 30 diákkal kevesebb lesz, mint idén. A fejkvóták miatt így jövőre kevesebb pénzből kell gazdálkodnunk. Ez egyelőre nem okoz gondot, mivel most van egy generációváltás, többen nyugdíjba mennek, így nem kell elbocsátanunk senkit.
Ezek a legfájóbb pontok, de a legfontosabb az egészség.
