Hosszan tartó súlyos betegség után péntek reggel, 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari, a magyar film és színháztörténet egyik legnagyobb alakja, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas és háromszoros Kossuth-díjas színművész, a legtöbbet díjazott magyar színész. Ebben a cikkben rá emlékezünk.
Törőcsik Marián 1935. november 23-án látta meg a napvilágot, a Heves megyei Pély községben, pedagógus szülők gyermekeként. Nagypapája révén, akik egy kis mozit üzemeltetett, már egészen fiatalon elhatározta, hogy színésznő szeretne lenni, ezért a középiskola elvégzése után 1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára iratkozott be, operett szakra, ahol 1958-ig tanult. Nevének megváltoztatását is ekkorra tehetjük, aki ebben az időben már a Törőcsik Mariann nevet használta. Ezt azonban Fábri Zoltán kérésére aztán ismét megváltoztatta, és így lett belőle Mari, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét.
A főiskola elvégzése után 1979-ig a budapesti Nemzeti Színházban játszott, színházi kiugrására azonban egészen 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház Zorin Varsói melódia című darabját. Ezt követően, az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színház (ma: Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetőjeként dolgozott, majd 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között pedig a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke, 1993–94-ben pedig a Thália Színház igazgatója volt.
Az évek során a színház mellett a magyar filmjátszás egyik kiemelkedő és meghatározó alakjává is vált.
Első főszerepét egészen fiatalon, 1956-ban kapta meg Fábri Zoltán: Körhinta című filmjében, amelyet ugyanebben az évben Arany Pálma-díjra is jelöltek, 1976-ban a Déryné hol van? című filmjében nyújtott alakításáért pedig elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon.
2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. A szívműködését sikerült újraindítani, majd azonnal átszállították a Kútvölgyi úti kórházba, ahol az orvosok napokig küzdöttek az életéért. Sokan már le is mondtak róla, ám a színésznő csodával határos módon magához tért, és gyógyulni kezdett. A 2009-es Filmszemle megnyitóján ekként nyilatkozott:
„Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!”.
2018 januárjában térhetett haza velemi otthonába, ahol haláláig lakott. 2020 novemberében – hosszan tartó betegségére hivatkozva – hagyott fel végleg a színészettel, és jelentette ki, hogy többé nem áll színpadra. Utolsó filmes szerepe így a 2017-es Aurora Borealis – Északi fény című alkotásban volt.
Hogy mennyire gazdag és elismert életet tudhat a háta mögött jól mutatja, hogy a mai napig ő magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze. 1964-ben és 1969-ben is megkapta a Jászai Mari-díjat, 1973-ban és 1999-ben Kossuth-díjjal, 2019-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki. 1971-ben érdemes művésszé, 1977-ben kiváló művésszé választották, emellett magáénak tudhatja a Balázs Béla-díjat (1959), a Farkas–Ratkó-díjat (1960), a Karlovy Vary: Legjobb női alakítás díját (1972), a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díját (1976), a Pro arte-díjat (1981), a Magyar Művészetért díjat (1989), a Déryné-díjat (1993), a Salernói 50. Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díját (1997), a Madridi Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díját (1997) és még sorolhatnánk.
1995-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1997-ben a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjává vált, 2000-ben a Nemzet Színészévé választották, 2014-ben a Nemzet Művésze lett. 1971-ben Sorrentóban, 1978-ban a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, 1994-ben a Magyar Filmszemlén, 1998-ban a Trencsén-Tepplitzi Nemzetközi Art Filmfesztiválon, 2011-ben pedig a Színházi Kritikusok Céhétől jutalmazták életműdíjat.
Nyugodjék békében!
