Gálik Gábor szabadúszó táncművésszel és koreográfussal beszélgettem. A hamarosan harmincadik életévét betöltő művész rendkívül aktív életet él, a Komárom Táncműhely és Generáció Táncműhely művészeti vezetője, emellett a Táncfórum elnöke és ügyvezetője, valamint a Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Alapiskola tanára.
Mióta foglalkozol néptánccal?
2000-ben kezdtem el vele foglalkozni, amikor a szüleim beírattak a Kincső Ifjúsági Néptánc Együttesbe, amit már akkor is és azóta is a Juhász házaspár vezet Zselízen. Én ekkor kilenc éves voltam. Egy baráti körrel kezdtünk el oda járni, aminek az lett a vége, hogy 2006-ban lehetőségünk nyílt felkerülni Pozsonyba a Duna utcai gimnáziumba, ahol akkor nyílt először etnográfus osztály. Ami igazán vonzó volt benne, hogy az Ifjú Szívek Táncszínház mellett indult ekkor egy felzárkóztató utánpótláscsapat, ekkor kezdtem el igazán komolyan foglalkozni a néptánccal. A csoportot akkor Hégli Dusán és Lépes Anikó vezette, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer belőlünk legyenek a következő generáció hivatásos táncosai.
Házi nyúlra nem lövünk – él a mondás, viszont nálatok a feleségeddel, Gálik Klaudiával ez működik. Van valami titkotok, vagy maga a szakma teszi ezt lehetővé?
A Táncfórumon kívül mindent együtt csinálunk. Nem volt egyszerű az elején, mert nem mindig könnyű 24 órában együtt lenni valakivel, még a feleségünkkel sem. Ebben a szakmában elengedhetetlen, hogy egy koreográfus, táncművész mellett legyen valaki, aki nem csak a pozitívumokat, de a negatívumokat is őszintén megmondja. Nem kell kertelnünk és ez visz előre bennünket. Most így belegondolva, ha van bármi titkunk, az csak az őszinteség lehet.
A Komárom Táncműhely 2019-ben jött létre. Honnan jött az ötlet vagy a megkeresés?
Lakatos Róbert, a VMK igazgatója keresett meg minket. Az ő egyik fő célja az volt, hogy egy kultúrbázis jöjjön létre az Egressy Béni Művélődési Központban, ami otthon ad egy igazi nagy táncegyesületnek. Tudni kell, hogy a 20. században mindig volt Komáromban táncegyesület, sőt az egyik legsikeresebb, a Hajós is itt működött. A kétezres években viszont sajnos fokozatosan egyre kevesebb volt az érdeklődő, így megszűnt. A Feszty Árpád Néptáncegyüttes ez idő alatt is működött, de inkább kamarajelleggel. Így végül a város egy igazán nagy létszámú együttes nélkül maradt, amilyen Zselízen, Rozsnyón, Nagymegyeren vagy például Dunaszerdahelyen létezik. Az igazgató úr változtatni szeretett volna ezen, mi pedig örömmel vállaltuk ezt a feladatot.
Jelenleg hány táncos van a táncműhelyben?
Három csoportot szerettünk volna indítani, de sajnos a középső korosztályban, ami az 5.-9. osztályosokat fogná össze, nem volt elég jelentkező. Jelenleg az 1.-4.-es korcsoportban, amit Madari Katalin és Nagy János vezet, 35-40 diák táncol. Ebben a korosztályban főleg az alapmotívumokkal foglalkoznak, elsősorban dalokat, játékokat tanulnak a gyerekek.
Az ifjúsági és a felnőtt csoportban már magasabb tánctechnikai tudással foglalkozunk. Ezt a feleségemmel közösen vezetjük, itt jelenleg 42 táncosunk van.
Másfél év után összesen 80-85 tagja van a táncműhelyünknek. Én ennek nagyon örülök, főleg, hogy a nulláról indultunk és a pandémia is nehezítette a helyzetünket.
Hogyan tudjátok folytatni a próbákat az online térben?
Egy amatőr táncegyüttesnél nagyon nehéz online térben létezni. Azt találtuk ki, hogy marad a heti két próba, egyszer a zoom applikáción keresztül tartok nekik tánctechnikai- és erősítő gyakorlatokat. A másik próbán pedig egy teljes heti feladatot kapnak a lányok és a fiúk külön. Videón hétfőn megkapják a mintafeladatot, azt kell begyakorolniuk, felvenni magukat és vasárnapig visszaküldeniük. Így sikerült egy táncanyagot befejeznünk tavaly.
Milyen tervekkel vágtok bele az idei évbe?
Ez nagyban függ a járványhelyzettől. Én nagyon boldog leszek, hogyha a Komárom Táncműhely decemberben be tud mutatkozni egy 60 perces műsorral a karácsonyi gálaműsorban. Nem ugrálhatunk cél nélkül a tévé előtt.
A Táncfórum elnöke és ügyvezetője vagy, milyen feladatai és céljai vannak ennek az egyesületnek?
Ez egy tíz éve működő országos szakmai szervezet, ami a szlovákiai magyar táncegyütteseket fogja össze, amiket próbál mentorálni, segíteni. Sajnos az elmúlt tíz évben még nem sikerült tényleges érdekképviseletként jelen lennünk. Még most is keressük az utat, hogy hogyan tudunk a legtöbbet segíteni az együtteseknek. Augusztusban volt nálunk egy nagy vezetőségcsere, ekkor lettem én az elnök, létrejött egy nagyon aktív, kompakt elnökségünk az ország minden részéről. Az elmúlt félévben sikerült letisztáznunk, hogy mivel szeretnénk a jövőben foglalkozni.
A tervek szerint szervezünk egy országos fesztivált, igyekszünk segíteni az együtteseket pályázatoknál, ezen kívül gálákat szervezünk, ahol be tudnak mutatkozni az egyes csoportok. Kettőt szeretnénk tartani, egyet keleten és egyet nyugaton, de úgy, hogy nyugatra a keleti együtteseket hívnánk meg és fordítva, hogy megismerhessék egymást nemcsak a táncosok, de a nézők is. Több pályázat elbírálásában is segítünk. Dolgozunk azon, hogy elindítsunk egy többlépcsős országos minősítő versenyt, amelynek célja megyei szinten bevonni a kisebb együtteseket is a Táncfórum és a táncházmozgalom szorosabb működésébe, illetve országos szinten magasan és kvalitásukhoz mérten díjazni a kiválóan minősült együtteseket. A díjazásban szorosan együtt kívánunk működni partnerszervezeteinkkel és fellépést biztosítanánk a Kárpát-medence rangos fesztiváljain.
Jelenleg hány együttest tartotok számon?
Jelenleg a Táncfórumnak 35-37 együttes a tagja, és ez körülbelül 850-900 tagot, táncost jelent.
Borítókép: Kőhidai Szabolcs
