Mindenki Pistája – mind a 8 unokának pedig Papija – több mint 7 éve hagyott itt bennünket. „Ha nem viselkedsz, elviszlek a Bajnokhoz” – hangzott el oly sok szülő szájából rosszalkodó gyermeke fegyelmezésére. Pedig a jóságot árasztó szakállas gyermekpszichiáter cseppet sem volt félelmetes, sőt. Mindenkin ott segített, ahol csak tudott.

Bajnok István 1941. január 15-én látta meg a napvilágot Ipolyságon. Alap- és középiskolai tanulmányait is itt végezte. Sokan nem tudják, de volt idő, mikor édesanyja nyomására papnak készült – és mint unokái egyöntetűen kijelenthetjük, köszönjük, hogy az orvosi hivatás mellett tette le a voksát.

A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karára nyert felvételt, ahova minimális szlovák nyelvtudással, de annál nagyobb tenni akarással érkezett. A prágai korszakát rendkívül tevékenyen töltötte: részt vett az akkor újonnan alakuló Ady Endre Diákkör munkájában, melynek elnöke is volt 4 éven át. Végül orvosi diplomával és tökéletes nyelvtudással zárta a cseh időszakot.

Élete már az ipolysági szakmai gyakorlat során megváltozott, mikor egy esős napon, esernyővel a kezében odaállt a kereszteződésnél, „kontyosan, szőkén, szeliden” ázva várakozó mamám mellé. A mesés találkozást pedig 52 évnyi boldog házasság követte. Együtt költöztek Rimaszombatba, ahol orvosi hivatását megkezdve a kulturális élet formálásában is aktív szerepet játszott. Alapítója volt a Tompa Mihály Művelődési Klubnak, tagja volt a Csemadok Fáklya nevű irodalmi színpadnak. Életútja pedig – immáron két gyermekkel, Zsolttal és édesanyánkkal, Évával kiegészülve – 1976-ban Komáromban folytatódott. Városunkban tovább folytatta a felvidéki magyarság kulturális életének építését: megalapította a Csemadok Komáromi Alapszervezetének Klapka György Klubját, később pedig a helyi szervezet, majd a járási választmány elnökévé választották. Az elsők között épített ki kapcsolatokat a magyarországi, majd az erdélyi művészeti- és közélet jeles személyiségeivel, és hívta őket nyári művelődési táborokba, egyéb rendezvényekre.

1980-ban kezdeményezője volt a Concordia Vegyes Kar létrehozásának, 1991-től a Csemadok Országos Választmányának vezetője, majd a Csemadok országos alelnöke lett. A rendszerváltás után az Együttélés politikai mozgalom képviselőjeként bejutott a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság prágai parlamentjébe, valamint létrehozta a Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki tagozatát SZMET (Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság) néven.

A felsorolt rengeteg tevékenység mellett azonban az orvosi tevékenység határozta meg mindennapjait, hiszen a gyermekpszichiátriai szakrendelés folytatása mellett a komáromi alkoholelvonó rendelő vezetője volt.

A bilingvizmus (kétnyelvűség) neurotizáló hatásáról és kezeléséről egyetemi zárómunkáján kívül számos szakcikket és ismeretterjesztő írást publikált, melyek széles körben elismertté tették. Legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy

sokat tett a szülők meggyőzése érdekében, hogy gyermekeiket anyanyelvű iskolákba írassák.

Alázatos és fontos munkásságát több ízben is elismerték. Komárom Város Önkormányzata Pro Urbe díjjal jutalmazta 2001-ben, a Csemadok részéről Életmű Díjban részesült 2010-ben, 2012-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2016-ban pedig posztumusz a Magyar Nemzet Lelkiismerete-díját.

Legfontosabb számára mégis mindvégig a családja volt. Papi mindenhol ott volt, dudaszóval jelezte érkeztét, és az évek során összesen 8 gépkocsi tulajdonosaként mindig tartogatott egy-egy ülést családja, barátai, és a család barátai számára.

Minduntalan lapult egy vicc a tarsolyában,

az Új Szóból folyton kivágta azon részeket, melyekkel úgy gondolta mosolyt csalhat az arcunkra. Federer teniszmérkőzései, a snooker-világbajnokságok, a Forma1-es közvetítések és a Barcelona meccsek imádott Messijével az élen nem telhettek el közös szurkolás nélkül, ahogy a karácsonyi énekek sem zengő bariton hangja nélkül. A Diagnózisok I-IV., a Diagnózisok V-VII. könyvei és a Kaktuszvirágok című verseskötete pedig élete történetét, elmélkedéseit, publikációit és – ami számomra a legkedvesebb – verseit mai napig őrzik. Egy írás Kicsi Rebekának (azaz Kincsőnek), egy felsejlő Nyári emlék, vagy egy rímbe szedett Ilon, mely utóbbi bárki számára példaértékű módon méltatja élete párját.

A szavak, a tettek és a szív embere volt ő.

És mi, mint a 4. és a 6. unoka tanúsíthatjuk, a legjobb nagypapa volt.

Hosszan tartó betegség után, 72 éves korában hunyt el 2013-ban.

Nem voltam én sem több mint

mások, csak ember voltam és magyar.

Írta: Milány Botond és Kincső

Olvasta már?

COVID-2021 (Merre mennek a dolgok tovább? 3 lehetőség.)

A téma komplex. Különböző megközelítések, több gondolatkör. Mindezek miatt, és mivel nem szeretnék a…

2021.02.22.

Komáromi udvarhölgyet választott a Miss Éden zsűrije

A Miss Éden Hungary egy környezetvédelmi szépségverseny, amely arra hivatott, hogy minél több emberhez…

2021.02.22.

450 tanárt oltottak be a komáromi kórházban

A kórház hétfőn a Facebook-oldalán számolt be róla, hogy szombaton az alkalmazottaik túlterheltsége és…

2021.02.22.

Lady Gagától a világűrig Németh Csillával

„A természetben, egy kávézóban, itthon, lényegtelen, csak dolgozzak  valamin.” Képzőművészet, könyvírás, természettudományok iránti vonzalom.…

2021.02.26.

A női olvasat és közép-európai életérzés

Garajszki Margit a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, de ezen felül sok dolog köthető a…

2021.02.27.
KOMÁROM időjárás

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális lapszámot.

Programajánló
Nem található esemény!
Legolvasottabb