2020-at sikeresen magunk mögött hagytuk. Viszont ha szükségük lenne néhány olyan olvasmányhoz, ami egy kis örömöt és reményt tud az év kezdetébe hozni, és talán majd az egész évre kitart, hadd ajánljam az alábbi néhány olvasmányt. Senkit ne tévesszen meg, hogy balgán ifjúsági irodalomnak tartják őket, csupán annyi a bűnük, hogy egy kis optimizmust akarnak a világunkba hozni, vagy hogy a Harry Potterből idézzek, képesek a Lumos Maxima varázslatra, még a legnagyobb sötétségben is.
Jane Teller dán írónő 2010-ben megjelent könyve, a Semmi egy igazán különleges olvasmány. Amennyire pofonegyszerű a történet, annál elgondolkodtatóbb a mondanivalója. A tizennégyéves Pierre azzal a kijelentéssel, hogy „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” – elhagyja az iskolát. Az osztálytársai úgy próbálják kezelni ezt a furcsa helyzetet, hogy egy elhagyatott pajtában elkezdik összegyűjteni azokat a dolgokat, amiknek értékük van számukra, hogy bebizonyítsák, van értelme az életüknek. Először a kedvenc játékaikat, képeiket gyűjtenek össze, de aztán rájönnek, hogy ez csak a felszín, ezért úgy döntenek, hogy egymásnak fogják megmondani, hogy mit is kell beáldozniuk és az „értékek halmára” helyezniük. A játék itt durvul el. Ez a könyv arra emlékeztet minket, hogy ez az év bármekkora kihívások elé is állított bennünket, az életünk nem értelmetlen, és az értékek ott vannak mellettünk, csak lehet, eddig nem vettük észre őket. Elsőre talán nem tűnik egy pozitív olvasmánynak, de ha a való életben is megtanuljuk észrevenni az értékeinket, sokkal elégedettebb, boldogabb életünk lehet, még akkor is, ha ennek a felismerése nem mindig fájdalommentes.
Az amerikai írónő, Lois Lowry Az emlékek őre című kötete 1993-ban jelent meg (magyarul 2001-ben). Ez az utópia-disztópiaregény egy olyan jövőben játsződik, ahol már nincs fájdalom, kétség, mindenki egyenlő, szervezett és kiegyensúlyozott életet élnek az emberek. Akár tökéletes világnak is tekinthetnénk, de ez az élet olyan áldozatokat követel, ami az egész lét értékét és értelmét megkérdőjelezi. A regény elején a tizenkét éves Jonas megtudja, hogy milyen munkára választotta ki a közössége, ő lesz az emlékek őre. Az egyenlőség előtti világ emlékét és tudását valakinek őrizni kell, hogy irányt tudjon mutatni a társadalomnak. Jonas ekkor döbben rá, hogy az egyenlőség által mi mindent veszítettek el az emberek. A fájdalommal együtt az örömöt, a táncot, az érzéseket, a zenét, a rosszal együtt a jót is elfeledték. A béke, az egyensúly, az üresség vajon többet ér, mint az emberi lét összes szépsége? Erre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ olvasás közben. Azért ajánlom ezt a kötetet így az új esztendő kezdetére, mert segít meglátni azokat az apró szépségeket magunk körül, amit talán ezekben a covidos időnkben nem is veszünk észre.
Utolsó olvasmányként Lewis Caroll Alice Csodaországbanját (és természetesen a folytatását, az Alice Tükörországbant is, hiszen a kettő egyben az igazi!) ajánlom olvasásra. Az 1865-ben megjelent meseregény egy rendkívül különleges olvasmány. Nem csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy a gyermeki léleknek mekkora ereje van, de arra is, hogy mennyire fontos a fantázia, a kreativitás, és annak az elfogadása, hogy semmi sem lehetetlen. Ezerszer és ezerféleképpen feldolgozták, minden generációnak tud adni valamit, és merem állítani, hogy megéri évtizedenként egyszer elolvasni, hiszen minden elolvasásra új arcát mutatja meg az olvasónak.
Nyitókép kép: pexels.com
Képek: moly.hu
