A gútai Finta Viktória jelenleg a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán (Vysoká Škola Múzických Umení) másodéves dramaturg szakon. Az elmúlt hónapokban lehetősége nyílt bekapcsolódni egy érdekes projektbe Eszenyi Enikő mellé. Erről, a pályaválasztásról és a dramaturg szakmáról beszélgettünk.
Miért döntöttél úgy, hogy dramaturgiát fogsz tanulni?
A Selye János Gimnáziumban tanultam, és a második évet követően kezdtem el foglalkozni azzal, milyen szakmát is kellene választanom. Abban voltam csak biztos, hogy olyat szeretnék tanulni, amit szenvedéllyel tudok majd csinálni. Próbáltam kideríteni, mi az, ami ténylegesen érdekel, és ezek az irodalom, a színház, az olvasás és az írás voltak. Ezekből kiindulva nem maradt sok választásom, hogy merre mozduljak tovább. A dramaturgia viszont nagyon vonzott, gyerekkorom óta rendszeresen járok színházba,az emlékei ma is élénken élnek bennem.
Gútai magyarként mennyire volt nehéz a felvételi? Okozott valamiféle plusz akadályt a magyar származásod a felvételinél?
Nagyon megértőek voltak velem, ennek ellenére természetes akadtak nehézségek.
A gimnáziumban rendszeresen olvastam szlovák nyelven, viszont nem volt a környezetemben olyan személy, akivel aktívan, élőbeszédben is gyakorolhattam volna. A kommunikáció kicsit nehezebben ment, de ez egyáltalán nem volt leküzdhetetlen akadály.
Ez a szakma annyira nem elterjedt. Valójában mit csinál egy dramaturg, azon felül, hogy a színházban dolgozik?
A dramaturg egy eléggé széleskörű szakma. Elsődlegesen színházi alkalmazott, de a kultúra rengeteg területén, kultúrházakban, művelődési házakban, művészeti alapiskolákban is el lehet vele helyezkedni. A dramaturg munkaköre két részre oszlik, művészeti és adminisztratív feladatokra. Eltervezi a színház repertoárját, jogdíjakkal, plakátokkal, sajtóanyagokkal foglalkozik, illetve magával a színdarab szövegével is, amit a rendező koncepciója szerint igazít, dolgoz át, akár a próbafolyamat alatt is.
Van arról már arról elképzelésed, hogy hol fogsz elhelyezkedni? Van esetleg preferenciád, hogy magyar vagy szlovák közegben?
Nyitott vagyok mindkettőre, azért jó ez a felvidéki lét, mert szélesebb tárháza van a lehetőségeknek. Az iskolát követően ugyanúgy el tudok helyezkedni akár Magyarországon, akár Szlovákiában. Szívem szerint természetesen olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol az anyanyelvemet használhatom.
Részt vettél egy projektben Eszenyi Enikő mellett. Miről volt szó konkrétan?
Ez projekt a Szlovák Nemzeti Színházban zajlik, Mika Myllyaho finn drámaíró Káosz című műve lesz bemutatva. Egy kortárs darab, tizenkét éve íródott. Érdekessége, hogy egyszerre nagyon egyszerű, mindennapi a témája, mégis húsbavágó. Olyan szituációkban látjuk a három színésznőt, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek életünk során. A hétköznapi teendőkbe belesüllyedt nők története, akiknek az életét aztán hirtelen ellepi a káosz. A darab mondhatni ezen káosz-pillanatok sorozatát mutatja be.
Hogyan kerül Eszenyi Enikő a projektbe? Gyakori, hogy Magyarországról érkeznek rendezők?
Neki ez nem az első rendezése Szlovákiában, mondhatni ismert rendező az itteni körökben. Az első huszonöt évvel ezelőtt volt, Shakespeare Ahogy tetszikjét vitte színre. Dosky-díjat kapott a legjobb előadásért és a legjobb rendezésért is. A mostani, ha jól tudom, a negyedik rendezése nálunk.
Hogy csöppentél bele?
Szükség volt valakire, aki mindkét nyelvet beszéli, és tud fordítani a rendező és a színésznők, a stáb között. Eddig Szabó G. László újságíró szokott neki fordítani, ő az állandó tolmácsa, de sajnos nem ért rá a projekt egész időtartamára. Ilyen esetekben Culka Ottó színész szokott segíteni, ez alkalommal viszont neki sem volt rá módja, így nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy végül engem javasolt erre a feladatra.
Mivel foglalkoztál pontosan?
Elsősorban tolmácsolnom kellett. Igazából úgy működött, hogy a próbafolyamat első hónapjában még itt volt László, ő tolmácsolt, én pedig kisebb asszisztensi feladatokat láttam el, e-maileket fordítottam, kisebb megbeszéléseken tolmácsoltam, amikor László nem ért rá. Ennek őszintén nagyon örültem, mert így nem dobtak bele rögtön a mély vízbe. Volt időm beletanulni. Ez volt az első próbafolyamatom, amin az elejétől a végéig ott voltam, kaptam egy komplett rálátást. Miután Laci elment, már a próbákon is én fordítottam, és a kétnyelvű szövegkönyvben a változásokat is én hangoltam össze, hogy a két változat stimmeljen.
Milyen volt Eszenyi Enikő mellett dolgozni?
Enikő egy ízig-vérig színházi ember. Egy egyszerű beszélgetés során is olyan érzékletesen adja elő a leghétköznapibb történeteket, ahogyan senki más. Nagyon kedves és közvetlen. A munkában rendkívül intenzív, lendületes, rengeteg ötlete van. Számára az a fontos, hogy a darabbal a lehető legjobbat nyújtsa a nézőknek, ebből a szempontból maximalista.
Rendkívül profi, a legtöbbet próbálta kihozni a helyzetből, főleg, hogy a vírushelyzet és a rendeletek is sokszor nehezítették a munkánkat, a próbafolyamatot.
Összességében milyen élmény volt?
Mindenképpen megérte részt vennem benne, nagyon sokat tanultam. Egyrészt a szakmámról, másrészt merem remélni, hogy a szlovák nyelvben is fejlődtem. Sokat tanultam az együttműködésről, a színházi háttérmunkákról.
Mik a további terveid?
A premiert követően elsősorban az iskolára és a közelgő vizsgákra fogok koncentrálni, illetve szeretnék több időt tölteni a családommal és a barátaimmal, az ünnepek közeledtével.
Cikkünk a Duna24 2020. decemberi nyomtatott lapszámában jelent meg.
