Különleges pillanat, amikor módunkban áll köszönteni egy 90 éves, köztünk élő hőst. Nála kevesen tettek többet a magyar kultúra és irodalom megmaradásáért (Cseh)Szlovákiában. Fáradságos több évtizedes küldetése során támogatta, gondozta, végül két kötetben rendszerezve tárta elénk az 1945 és 1999 közötti felvidéki magyar irodalmat. Ezen felül számos monográfiát köszönhetünk neki például Turczel Lajosról és Duba Gyuláról.
Komárom büszke lehet rá, hogy falain belül született, és élte le élete nagy részét. Remélem lassan emléktáblák is őrzik majd életének fontosabb szakaszait. Több évtizeden át a nyitrai tanárképző főiskolán tanított, tanszékvezetője majd docense is volt. Fáradhatatlan munkával négy évtizeden át oktatta a jövő magyar nyelv és irodalom szakos tanárait, óvónőit, ezzel is harcolva az anyanyelvéért és kultúráért.
Munkásságát rengeteg díjjal jutalmazták az elmúlt évtizedekben: kitüntették Fábry Zoltán-díjjal, a Szlovák köztársaság Ezüstplakettjével, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével és még sok mással.
Hogy mit jelent az irodalom Szeberényi Zoltánnak? Hadd idézzek egyik vele készült interjúból.
„Minden regény, novella, külön világ, szentély, ahol az ember menedéket találhat, ahol új világot fedezhet fel, és gazdagíthatja személyiségét új élményekkel, érzelmekkel és kapcsolatokkal. (…) A könyvek gyönyörködtető, szórakoztató, pihentető, ugyanakkor nevelő és személyiségformáló erővel bírnak. Semmihez nem hasonlítható erővel fejlesztik az ember önismeretét, nemesítik jellemét.”
Szeberényi Zoltán felvidéki irodalomtörténetben végzett munkája nélkül sokkal szegényebb lenne ismeretünk ezen korszakról és személyekről. Hálával lehetünk, hogy önként vállalt krónikása, és gondoka a korszak irodalmi életének. Hadd ismételjem meg magamat: Isten éltesse Szeberényi Zoltánt!
Borítókép: csakypal.eu
