H. Nagy Péter irodalomtörténésszel, szerkesztővel, popkultúra-kutatóval, a Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusával beszélgettem arról, hogyan teltek a karanténban töltött hónapok, továbbá azokról a szövegekről, amelyeket interneten publikált ez idő alatt.
A határlezárást követő hetekben többször is hallhattuk, hogy ezzel a helyzettel akkor van baj, hogyha valakinek nem okozott változást az életében a koronavírus. Az Ön életében milyen változások történtek?
Március 9-én voltam Komáromban utoljára. Aznap még megtartottam az óráimat, a szemináriumaimat, másnaptól home office. Nem mondhatom, hogy váratlan volt, hiszen addigra már több egyetem is beszüntette a jelenléti oktatást. De picit menjünk vissza, mert a karantén kezdete számomra már a folytatása volt valaminek. Januárban, amikor már lehetett tudni, hogy a koronavírus közel van, viszont azt még nem, hogy hol és mikor robban be Európában, már akkor írtam a Trafik.sk-ra olyan filmekről, melyeknek témája valamilyen járvánnyal kapcsolatos. Aztán felgyorsultak az események. Esetemben ez egy olyan időszakban történt, amikor a habilitációs munkámon dolgoztam, ami egy líratörténeti-elméleti koncepció, s ezt a munkát le kellett zárni. Az egyetemi oktató, ha karanténba kerül, az produktív is lehet. Nem kell utazni, ami ideális eset számomra, hiszen én otthon szeretek írni, szerkeszteni. Az online oktatás az egyetemi szférában pedig valószínűleg jobban megoldható, mint az oktatás más szintjein, a kutatások pedig nem állnak le.
A Facebookon a karantén idején elkezdett bejegyzéseket publikálni egy a karanténkultúráról szóló 2025-ös monográfiából. Honnan jött ez az ötlet? Mi volt a célja vele?
Nagyon érdekes szituáció alakult ki, mivel a művészvilág egy jelentős része áttevődött az online térbe. Ezt szerintem mindenki tapasztalta, de én elkezdtem szisztematikusan követni a különböző művészeti területeket. A művészek próbálkoznak, próbálják megtartani a kapcsolati hálójukat, bizonyos projektek folytathatatlanok voltak, ilyen például a cirkuszművészet vagy a színészet is, hiszen bezárták a színházakat. Viszont rengetegen képesek voltak azonnal reagálni. Az írók például kétféle választ adtak erre a szituációra, az egyik az volt, hogy azt kell csinálni, mint addig, mintha mi sem történt volna, a másik pedig, ami számomra szimpatikusabb volt, hogy elkezdték lereagálni, hogyan változik meg a világ.
Egyre-másra jelentek meg COVID-19-cel kapcsolatos szépirodalmi alkotások. Akkor, látva ezt a kreatív robbanást, arra jutottam, hogy érdemes lenne feldolgozni, követni az eseményeket, hiszen ritka dolog, hogy egy történésre azonnal reagál az elméleti kritika. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha olyan jellegű munkát vagy projektet indítanék el, ami arra épül, hogy előre futunk az időben öt évet, és onnan visszatekintünk arra, ami a karantén alatt történt. Ez lett a Facebookon közzétett bekezdések koncepciója.
Megírtam az elsőt, ami egy popkultúrás-kutatásra épül, és feltettem az internetre, hogy megnézzem, tetszik-e vagy sem az embereknek. Sokan bátorítottak, hogy érdemes folytatni. Olyan műfajokról írtam az első bekezdésekben, amik még nem voltak jelen, de várhatóan meg fognak jelenni. Az az érdekes, hogy ezekből több be is jött a későbbiekben. Nekiálltam reflektálni a friss történésekre, helyenként felgyorsítva az eseményeket, máskor kollázs-szerűen összefoglalni, néhol tudományosan megalapozott megközelítést használtam, máshol viszont teljesen elmentem a fikció irányába. Utóbbiak esetében a hivatkozások sokszor szépirodalmi alkotások voltak. Összességében sikeres volt a projekt, 40 darabos sorozat készült el, ami összesen 100 000 karakter lett.
Voltak más projektjei is az elmúlt három hónapban?
A karantén alatt több felkérést is kaptam. Az egyik első Gazdag Józseftől érkezett, hogy a Pátria Rádióban induló Rádióegyetem címet viselő programba készítsek anyagot. Telefonnal vettem fel az első két előadást négy részletben. Az volt a felkérés lényege, hogy próbáljam áttekinteni a kultúra egy adott szeletét, ami a járványokkal foglalkozik. Több tucat könyvet és jó pár filmet sikerült áttekinteni. A másik felkérést a Dunszt.sk-tól kaptam, Beke Zsolttól, hogy próbáljam meg a kulturális járványtant feltérképezni elméleti munkák segítségével, több művészeti ágban. Végül ez egy nyolc részes sorozat lett, és elsősorban a könyvkultúrára koncentrált. Továbbá Zelei Dávid keresett meg, hogy az akkor induló 1749 Online Világirodalmi Magazinba készítsek egy összefoglalót a populáris irodalom és a járványok kapcsolatáról, ehhez egy rövid felolvasás is társult.
Meg fognak jelenni valahol a Bekezdések vagy a Dunszt.sk-n szereplő esszék nyomtatásban?
A Bekezdések több orgánumnak is megtetszettek, egy folyóirat már le is csapott rájuk, a Prae-ben publikálunk nyomtatásban egy 10-15 darabos válogatást. Még az idén kötet formájában meg fog jelenni a facobookos sorozat és a Dunszton megjelent esszésorozat összeillesztve. Ott is tervezem megtartani azt a koncepciót, hogy egy majdani könyvből közlök részleteket. A poén az lenne, ha tényleg készítenék egy nagyobb terjedelmű művet 2025-ben, ahol, mondjuk, újra megjelennének ezek a szövegek más sorrendben, bővebben, feldolgozva nem csak az elmúlt időszakot, de a következő éveket is, hiszen a karanténkultúra nem múlik el nyomtalanul, számos mű fog még vele foglalkozni.
Az elmúlt hónapok alatt lezajlott a Grund – Mire való az iskola? című pályázat, ahol a zsűri tagja volt. Milyen volt a pályázat?
A pályázat több szempontból is érdekes és tanulságos volt. Több országból is érkeztek pályamunkák, hiszen az online térben nincsenek országhatárok. A Mire való az iskola? téma szorosan kapcsolódott az akkori helyzethez, hiszen az online oktatás sokak számára idegen és új nézőpontot generált. Továbbá az, hogy több korosztály is jelentkezni tudott, rengeteg érdekes anyagot eredményezett. A pályázatok rendkívül színvonalasok voltak. Én a digitális szekcióban voltam a zsűri tagja, 14 pályamunkát értékeltem, elsősorban fotókat és videókat. Érdekes volt például látni, hogy a diákok hogyan jelenítik meg az iskola szerepét az otthoni viszonyok között.
Ön irodalomtörténész, de emellett szerkesztő és popkultúra-kutató is. Hogy jönnek a képbe a Facebookon megosztott cikkek a tetrakvarkokról?
A természettudomány mindig is közel állt hozzám, majdnem biológus lettem, továbbá foglalkozom tudománynépszerűsítéssel is. Nem győzöm hangsúlyozni a diákjaimnak is az egyetemen, hogy a bölcsészműveltség mellett a természettudományt se hanyagolják el. Én úgy látom, hogy ez a két terület több helyen találkozik, kiegészítik egymást, vagy szoros kapcsolatban vannak egymással. A tudományhoz viszont sokszor óriási képzelőerőre van szükség, például ha megpróbáljuk elképzelni a tetrakvarkokat, az elemi részecskéket, vagy akár a sötét anyag tulajdonságait. A COVID-19 alatt is kulcsfontosságú, hogy naprakészen kövessük a tudomány eredményeit. A tetrakvarkokkal kapcsolatos megosztások a CERN-ből származnak, és arra hívják fel a figyelmet, hogy a tudomány gőzerővel dolgozik tovább a vakcinafejlesztés mellett más területeken is.
Gyakoriak voltak az elmúlt hónapokban az olyan kihívások, hogy egy héten át minden nap ossz meg filmeket, lemezeket, könyveket. Ezekbe Ön is gyakran bekapcsolódott. Mi alapján választott a sok könyv és film közül?
Nem vagyok régi facebookoló, így nekem is egy új dolog volt ez. A kihívásokkal az emberek többsége eddig kevésbé foglalkozott, most viszont a karantén miatt felkapott lett, mondhatni még szorosabban a hétköznapokba olvadt a kultúra.
Néhány kihívás nagyon jó és találó volt, ezért is kapcsolódtam be a médiás, könyves, zenés és filmes listákba, gyűjtésekbe. Érdekes, hogy ki mi alapján dönt, rangsorol, én mindegyiken agyaltam egy kicsit, mindig volt egy előre eldöntött válogatási elvem. A könyvek esetében például az, hogy olyan köteteket válasszak, melyek egy adott időszakban nagyon meghatározók voltak számomra, viszont más-más irányba mutatnak. Továbbá fontos volt, hogy mind külföldi, mind magyar szerzők könyvei is megjelenjenek a válogatásomban. A zenei albumok esetében pedig az egy-egy életszakaszban fontos darabokat szedtem össze, ezek rengeteg like-ot kaptak. A filmek esetében pedig szintén a sokszínűségre törekedtem. Egy érdekes folyamatnak tartom, amikor az ember visszamenőleg átgondolja az elmúlt évek, évtizedek emlékeit, élményeit, viszont a jelen felől szelektál belőlük.
Milyen tervei vannak az év hátralévő részére?
Ebben az évben két kötet van tervben, az egyik a már említett karantén alatt elkészült anyagokat összegyűjtő könyv lesz, a másik pedig a Mikromechanizmusok címet fogja viselni, ezt már a karantén elején sikerült befejezni. Ez sci-fi regényekről szóló rövid írások gyűjteménye lesz, pontosabban azok hálózata. Mindemellett több tanulmányon dolgozom, melyek majd az év második felében látnak napvilágot különböző folyóiratokban: Kovács András Ferenc költészetéről, Moskát Anita prózájáról. Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport éves szimpóziumára Brandon Hackett regényeiről készítek majd egy előadást, amely minden regényhez egy tudományos problémát rendel hozzá, virológia is lesz köztük. A habilitációs munkámat pedig jövőre szeretném megjelentetni, aminek témája a századvég magyar lírája lesz. A költészetről egyébként tervezek egy másik könyvet is, amely a líra kapcsolatrendszereiről, más médiumokban betöltött szerepéről szólna, remélhetőleg ezt is sikerül megvalósítani a közeljövőben.
