A kommunista hatalomátvétel után kisemmizett grófok száma felbecsülhetetlen, ahogy elenyészően kevesen vannak azok is, akik – miután a politikai környezet megengedte – visszatértek családi fészkükhöz, és visszaköltöztek, vagy legalább felújították a szocialista rendszer alatt rendszerint hálátlanul kezelt kúriákat és kastélyokat. Pedig ez a helyzet Csicsón.
Az ottani kastély alapjait 1630 körül rakta le Zichy Pál, a felépítésre azonban 1659-ig várni kellett. Zichy István gróf ugyanis engedélyt kapott, hogy várat építsen Csicsón. Ennek nyomán épült meg a kastély várfallal, négy bástyával és az azt szegélyező gazdasági épületekkel. A földszinten raktárhelyiségeket alakítottak ki, míg az emeletet alvásra használták. 1764-ben árvíz rongálta meg a kastélyt, aztán egy tűzvész is, ekkor döntöttek az átalakítása mellett. A déli várfalat elbontották, a gazdasági épületekre emeletet húztak. Egyébként a Zichy család heves ellenreformátor is volt: Zichy István hívatta be Kollonich Lipót későbbi püspököt és érseket, majd le is rombolták a református egyházközösség templomát. 1784-ben azonban a türelmi rendelet megszületése után egy újabb Zichy, az ötödik Zichy István adott engedélyt egy új református templom felépítésére.
A Kálnoky-ág csak későn, a 19. század végén csatlakozott a családba. Zichy Terézia – aki az utolsó sarja volt ennek a Zichy-ágnak – férje ugyanis Waldstein-Wartenberg János volt, aki a nő halála után elvette Kálnoky Adélt, aki férje halála után megépíttette az akkor a falu ékének számító zárdát. A Nepomuki Szent János nevét viselő kolostorban óvoda és lányiskola is helyet kapott, mindemellett pedig felekezetre való tekintet nélkül ápoltak itt betegeket. Kezdetben Szent Vince-rendi nővérek éltek itt, 1930-ban pedig a Pozsonyi irgalmas nővérek rendje költözött a zárdába. Az ’50-es évek elején azonban a nővérek kénytelenek voltak elhagyni a kolostort.
Kálnoky Adél fia korán meghalt, így öccse, Kálnoky Hugó Lipót fia, Kálnoky Sándor lett a település kegyura. A családot 1945-ben a család letovicei ágának birtokára száműzték, azonban 1948-ban gyakorlatilag kirakták őket az országból. Ezzel pedig meg is érkezünk kulcsfiguránkhoz, Kálnoky Alajoshoz, aki 1991-ben szerezte vissza a családi vagyon ezen részét.
A családot szívlelték a faluban. Az egyik helyi lakos így emlékezett vissza rájuk: „Az öreg grófné, az Alajos anyja, olyan becsben tartotta a cselédeit meg a napszámosait, hogy ha valamelyik lebabázott, maga vitte hozzá a gyermekágyi komatálat. Le is szidott engem, amikor megszületett az egyik gyerekem, hogy nem szóltam neki. Hát, valahogy eszembe sem jutott, azt hittem a bérlőknek ez nem jár, pedig szívesen jött volna. A gyerekeink is együtt jártak iskolába, együtt játszottak a grófi gyerekekkel, Laci fiam el is szokta cserélni a tízóraiját az egyikkel, merthogy a kis gróf otthonról sose kapott zsíros kenyeret.”
Kálnoky Alajos a rendszer bukása után felesége unszolására állt neki a birtok visszaszerzéséhez és felújításához. „Csak néztem az elárvult, lepusztult épületet, amely egykor az otthonom volt, és arra gondoltam, talán jobb is, hogy nem élek a közelében, nem kell naponta szembesülnöm a látvánnyal. Örültünk egymásnak a régi pajtásokkal, két napig egyfolytában mulattunk, mondták is páran néhány pohár bor után, hogy gyertek vissza, de talán maguk se gondolták komolyan. Sejteni, remélni lehetett, hogy az a rendszer a végét járja, de tudni nem tudhatta senki, mi is meglepődtünk, amikor alig két hónap múlva megbukott” – így emlékezett vissza a kétezres évek elején Kálnoky Alajos.
„Tulajdonképpen az is a lányaimnak köszönhető, hogy elkezdődött itt az érdemi munka. 1995-ben Alexandra kitalálta, hogy Csicsón akar férjhez menni, és legalább az ebédlőt rendbe kellett hoznunk, hogy legyen hol leültetnünk a vendégeket. Azóta már négy esküvőt és két keresztelőt tartottunk itt, és a meghívottak láthatták, hogy megint elkészült egy folyosó, egy lépcsőház, néhány szoba. Ezek persze már nem voltak olyan világraszóló lakodalmak, mint régen, de még az én lányaim is az ükanyjuk csipkefátylát viselték, és valószínűleg az unokáim is azt fogják. Magam is meglepődtem, milyen fontos ez nekik, mert sosem hangsúlyoztam a származásukat, ha beszéltem is a családomról, számukra az mese volt” – mondta még 2004-ben a grófi család sarja. A lányok esküvőjével pedig egy szép hagyomány folytatódik, hiszen az első grófi esküvőt Csicsón 1944-ben tartották, amikor Kálnoky Alajos nővére, Mária ment férjhez Ambrózy György Gyula Lajos Ágoston grófhoz.
A csicsói kastély története egy sikersztori, azonban sajnos elég ritka. Sok, a világháború után kisemmizett család inkább bele sem kezd a restitúciós folyamatba, hiszen egyrészt nagyon könnyű eltévedni a jogi útvesztőkben, másrészt pedig mihez is kezdenének egy lepusztult kastéllyal – könnyedén pénznyelő válhat belőle. Természetesen a lepusztult örökséget sem lehet szívderítő minden nap szemügyre venni. Az persze most is kijelenthető, hogy az elnyomással vádolt nemesi családok meghurcoltatását nem igazán lehet jóvá tenni. Ahogy a kommunizmus okozta károkat sem egykönnyen.
Cikkünk a Duna24 2020. novemberi nyomtatott lapszámában jelent meg.
Képek forrása: Arcanum.hu; Csemadok.sk, Wikipedia.com
