Még egy ilyen felforgatott évben, mint az idei sem maradhat el a karácsony, bár az eddigiektől eltérőben ez most sokkal visszafogottabb és csendesebb lesz. A bejgli-töltött káposzta-halászlé trióval való sikeres küzdelem után sokunk filmezéssel is szereti fokozni az ünnepi hangulatot. Ahány háztartás, annyi szokás. Legtöbben a régi, jól bevált klasszikusokra esküsznek, vagy egyszerűen csak leülnek a tévé elé, és az unalomig ismételt címeket nézik meg. Éppen ezért most úgy gondoltam, hogy a megszokottól eltérően egy rendhagyó filmes ajánlást szedek össze, hogy kevésbé ismert, a tévében ilyenkor nem látható karácsonyi filmekre hívjam fel a figyelmet.
Fegyverszünet karácsonyra (2005)
Ez a közel sem megszokott karácsonyi (háborús) film bármilyen hihetetlen, de megtörtént eseten alapszik. Az első világháború kitörésének évében, 1914 telén játszódik a sztori. Miközben a szemben álló felek egymással harcoltak a nyugati fronton, akik már nagyon hiányolták a szeretteiket, vágytak az otthon melegére, beköszöntött december 24-e. Az ünnep megérkezése pedig egy olyan eseményt eredményezett, amelyet azóta is az emberség és a háború értelmetlenségének mintapéldájaként tartanak számon. Az egymással harcban álló katonák hovatartozást, ellentéteket és mindenféle harcot félretéve kimásztak a lövészárkokból, kezet fogtak és együtt ünnepeltek a senki földjén, hogy pár nap erejéig megfeledkezhessenek a háborúról, amibe a hatalmak kényszerítették őket. Kevés mű képes ennyire szépen bemutatni, hogy mit jelent a szeretet ünnepe az emberek számára.
Karácsonyi lidércnyomás (1993)
Tim Burton legendás animációja az ünnepek birodalmába kalauzol el minket. Halloween város ijesztgetéséért felelős mestere, Rosszcsont Jack már teljesen ráunt a sok rémisztgetésre, és úgy dönt, ellátogat a közeli Karácsonyvárosba. Itt megirigyli a Mikulás izgalmas munkakörét, akit elraboltat, majd átveszi a helyét, és a vele járó karácsonyi feladatokat. Ezzel pedig kezdetét veszi a nem mindennapi, rémségekkel teli karácsony. Az animáció akkoriban korszakalkotó volt, ami a mai napig megállja a helyét, a zenéje csodálatos, a történet pedig ugyan olykor groteszk, és néhol tényleg rémséges, de rettentően szórakoztató. Kötelező darab!
Drágán add az életed! (1988)
Régóta megoszlik a vélemény arról, hogy illik-e egy olyan alkotást karácsonyi filmnek mondani, ami ugyan szenteste játszódik, de sem témáját tekintve, sem megvalósításában nem szól a szeretet ünnepéről. Hiszen jelen esetben egy ízig-vérig akciófilmről beszélünk, amely nem csak Bruce Willis-nek hozta meg az áttörést, de műfajt is teremtett azzal, hogy a főszereplőt már nem szuperhősként kezelte, hanem lehozta azt az átlagemberek szintjére, a maga sebezhetőségével, törékenységével és egyszerűségével együtt. És bár tény, hogy John McClane első kalandja a Nakatomi-toronyban nem egy hagyományos karácsonyi mozi, de mindenképp a legjobb, aminek köze van az ünnephez.
Durr, durr és csók (2005)
Ebben az erősen önreflexív műben minden megtalálható, ami a garantált szórakozáshoz kell: egy diszfunkcionális főszereplőpáros Robert Downey Jr. és Val Kilmer képében, rengeteg fekete humor, pörgős, frappáns dialógusok és szokatlan történetvezetés, amely az elejétől a végéig odaszegezi a néző figyelmét. A történet röviden annyi, hogy egy félresikerült betörés után a piti tolvaj, Harry (Robert Downey Jr.) színésznek adva ki magát egy meghallgatáson próbál elbújni. Ez pedig olyan jól sikerül neki, hogy egyenes úton kerül a karácsonyi Hollywoodba, mivel megkapja a detektív szerepét, amit el kellene játszania. A karakterből való felkészülés okán egy meleg magándetektív (Val Kilmer) gondjaira bízzák a szereplőt, hogy megismerje, milyen a rendőrök élete. A közös munka természetesen nem indul zökkenőmentesen, a főszereplők között folyamatos a súrlódás és a vicces csipkelődés, ráadásul hamarosan hozzájuk csapódik egy feltörekvő színésznő is – néhány hulla társaságában. Ahogy a rendező Shane Black többi munkája, ez is képes túlmutatni a műfaji közhelyeken és a hangsúlyt a páros közti kémiára helyezi át, amely már önmagában elviszi a hátán a filmet.
Bunyó karácsonyig (1994)
Amennyire hagyománnyá vált, hogy nincs karácsony Reszkessetek, betörők! nélkül, amondó vagyok, hogy ugyanannyira igaz az is, hogy nincs karácsony Bud Spencer és Terence Hill nélkül. A legendás páros szinte összes filmje megállja a helyét egy könnyed kikapcsolódásnak, ám most az autentikusság jegyében azt az egy filmet választottam ki, amiben egyszerre szerepel Bud Spencer, Terence Hill és a szeretet ünnepe is. A Moses nevű vadnyugati fejvadász (Bud Spencer) igyekszik eltartani népes családját. Ehhez jönne jól neki az 5000 dolláros vérdíj, amit az elvetemült Sam Stone fejére tűztek ki. Ám váratlanul felbukkan testvére, Travis (Terence Hill), akit Moses nem igazán kedvel, de képtelen őt lerázni. A párosra jellemző humor, pofonok tömkelege és a megszokott western-köntös jellemzi az egész filmet, a végén pedig még az is kiderül, hogy milyen erő lakozik a karácsony szellemiségében.
