Az Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát! című mozifilm nem csak a jól ismert gall páros rajongóinak szolgálhat szórakozással, hanem esetünkben Komárom lakosainak is, hiszen nem csak Magyarországon, hanem egyenesen itt, a városunkban forgatták a film egy jelentős részét.
A 2012 októberében bemutatott alkotás munkálatai 2011-ben zajlottak a közelben. Még maga az egyik főszereplő Gérard Depardieu is ellátogatott ide, aki 2011. június 13-án érkezett meg Budapestre, hogy a stábbal július közepéig forgassák itt a filmet. A Fejér-megyei Csákberény mellett található Kopasz-hegyen kezdődtek meg a munkálatok (itt már előtte egy hónappal megkezdődtek az előkészületek, ahol kétszáz statiszta gyakorolta pajzzsal és hosszú lándzsával a római sereg támadását), majd ezt követően a fóti filmstúdióban folytatódott a forgatás egészen július 20-ig. Ezután érkezett meg a stáb Komáromba, ahol a Monostori, valamint az Igmándi erődben zajlottak a munkálatok.
A Monostori erődben csak néhány kisebb jelenet játszódott, egy istállódíszletben. Itt csak apróbb belső átalakításokat kellett alkalmazni. Ezzel szemben az Igmándi erődben a film egyik leghosszabb jelenete készült el, amihez az erődöt egy stadionná kellett formálni, ami a meglévő földsáncokra és a közöttük húzódó füves területre épült.
Az ókori arénában zajló rögbimérkőzés díszleteit már májusában több mint ötven munkás építette fel, a kéthetes forgatási etaphoz pedig nyolcszáz komáromi és környékbeli statisztát toborzott a stáb.
Szerkesztőségünkből többen is jelen voltak a meccs forgatásán. Milány Kincső így emlékszik vissza az eseményekre:
Kilenc éve már?! El se hiszem… Közel két héten át másról se szóltak akkoriban a napjaim: hajnali kelés, frizura belövés – esetemben hajfonás, smink, hajdani ruházat, hiszen reggel 8-ra már középkori statisztaformában kellett pompáznunk. Mivel a júliusi időjárás 2011-ben elég szeszélyesre sikeredett, esőben, dögmelegben, mindig forgattunk… Délután 5-ig. Egy esernyő tehát mindig kapóra jött 🙂 A B csoportból külön kérésre áthelyeztek engem az E csoportba, így anyukámmal ücsöröghettem és (parancsszóra) ujjonghattam végig az Isten óvja Britanniát! tömegjeleneteit. Sajnos Departieau-nek csak a dublőrjéhez volt szerencsénk és persze a rám jellemző darázs-mizéria az Igmándi erőd természetének lágy ölén is végigkísérte napokat. Pláne, amikor egy mellettem ücsörgő bácsi viccből zümmögve belém csípett… A kezdeti ijedtség után már azért sírtam, mert megsajnáltam szegényt, úgy elszégyellte magát, pedig azt hitte poénos lesz… Nagyon jó csapatunk és csapatvezetőnk volt, csak úgy ámultam a stáb jó hangulatán és álmodoztam, milyen jó is lehet egy ilyen forgatói kollektívába bekerülni. Mivel akkoriban minden „megjelenési és statisztálási” lehetőség megragadtam, nem volt kérdés, hogy ott a helyem az Asterix és Obelix forgatásán. Szinte házhoz jött. Hosszú napok voltak, de megérte!
