Június 26-án a komáromi Révben – a Magyar Kultúra Házában került megrendezésre a 2020 Reset című esemény, ahol két zenekar, az Estendøn és a Gorlo Volka elindította a koncertszezont és a nyarat. Az esemény iránt nagy volt az érdeklődés, 190 jegy kelt el. A két felvidéki tehetséges zenekar remek bulit csapott. A koncertet követően az Gorlo Volka zenekar tagjaival, Farkas Melindával, Mézes Zoltánnal, Szabó Gáborral és Gőgh Ákos „Oggy”-val beszélgettem a bandáról, klipekről és az élményekről.
Meli és Zoli, ti már a Farkas a Mézes a Németh meg a Bob zenekarban is együtt zenéltetek. Hogyan ismerkedtetek meg annak idején?
Meli: 2015-ben egy random próba keretén belül ismerkedtünk meg Kürtön, majd a Gombaszögi Nyári Táborban volt az első közös próbálkozásunk a színpadon.
2018-ban léptetek fel először ezen a néven, akkor még duóként. Miért döntöttetek úgy, hogy bővítitek a zenekart?
Meli: A 2017-es évünk azzal telt, hogy zenészeket kerestünk a kilépett tagok helyére. Körülbelül negyven zenészt szólítottam meg személyesen, de sajnos nem jártunk sikerrel, ezért döntöttük úgy, hogy duóként folytatjuk, aztán majd csak lesz valahogy. Nem kellett sokáig várnunk, és beszállt Oggy dobosnak, majd őt követte Gábor basszusgitáron. Szóval konkrét terveink között akkor nem szerepelt, hogy bővítjük a bandát, de véletlenek nincsenek.
Hogyan kapcsolódott be Szabó Gábor és Gőgh Ákos „Oggy” a zenekarba? Ez is régi barátság volt?
Gábor: Nem, nem ismertük egymást személyesen. Én már nagyon régen szerettem volna Meliékkel zenélni, csak valahogy sose jött össze. Mivel a korábbi zenekarom 2016-ban feloszlott, és három évig csak passzívan próbáltam fenntartani a basszusgitáros tudásomat, működő zenekar híján majdnem fel is adtam a zenélést. De egy ötletnek és pár barátnak hála, egy teljesen más dolog kapcsán felvettem Melivel a kapcsolatot, majd kisvártatva jött tőlük a felhívás, hogy billentyűst vagy basszusgitárost keresnek. Az utóbbihoz volt némi közöm, gondoltam megpróbálom.
Tavaly áprilisban volt az első próbánk, amin már én is játszottam, madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem ennek a lehetőségnek. És hogy teljesen őszinte legyek, ez az érzés semmit sem változott az elmúlt tizennégy hónapban. Óriási öröm ezzel a három lököttel egy bandában lenni.
Meli: Oggy picit hasonló módon csatlakozott, mint Gábor, bár vele már hamarabb felvettük a kapcsolatot. Eljött hangosítani az első minikoncertünket, és lógni hagytuk a levegőben a témát, majd magától jelentkezett egy nem várt pillanatban.
Mikor és hol találkozhatunk veletek a nyáron? Idén, remélem, számíthatunk még rengeteg új dalra, de terveben van esetleg egy album is?
Zoli: Ha minden jól sikerül, és nem lesznek szigorítások, akkor augusztus elején a Forma feszten játszunk Párkányban, szeptemberben pedig tervben van a Koronaudvar fesztivál Somorján. Folyamatosan készülnek a dalok, egyesével jelentetjük meg őket, és nincs kizárva, hogy lesz egy összefoglaló album is a jövőben.
Nagyon érdekesek az animált videóitok, például A Múltért és a Panasz. Honnan jött az ötlet? A továbbiakban is ilyen videókra számíthatunk?
Meli: Mivel ezek megzenésített versek, mindenki máshogy interpretálja a mondanivalóját. Nem tudtam elképzelni élőszereplős klipet ezekre a dalokra. Szerettem volna felvidéki művésszel együtt dolgozni, ami továbbra is fő szempont lesz nálunk. Török Bianka illusztrátor nagyon jó barátunk, elfogadta a felkérést gondolkodás nélkül. Ez számára új kihívás volt. Teljesen ráhagytuk az elképzelést, szabad kezet kapott, és úgy érezzük, hogy nagyon jól megragadta például a Panasz hangulatát. Nagyon elégedettek lettünk az eredménnyel. A Múltért is Bius és Oggy közös munkája. Az anyagi kereteinken belül igyekszünk a legjobbakat kihozni a klipekből, egyelőre ezt a két dalt próbáltuk így megoldani.
Milyen volt a 2020 Reset? Hogy éreztétek magatok?
Gábor: Még nagyon friss az élmény, de pár apróságot leszámítva szerintem tökéletes volt. A koronavírus okozta helyzetből a maximumot hoztuk ki. A zenekar számára ez volt az első saját szervezésű esemény. Azért is gondoltunk az Estendønre, mint partnerzenekarra, mert ők voltak olyan kedvesek, és meghívtak bennünket múlt év decemberében Esztergomba koncertezni. Ezt a gesztust szerettük volna viszonozni valahogy, arról nem is beszélve, hogy a zenekarok tagjaival tényleg nagyon jóban vagyunk, nincs köztünk semmi feszültség, és inkább támogató, mint versengő a kapcsolat a két zenekar közt. Sokat segítettek a szervezésben is, és számomra a legnagyobb öröm, hogy mindkét társaság elégedetten távozott az est végén, a közönségről nem is beszélve, akik úgy tomboltak, mintha nem lenne holnap.
Van kedvenc, vagy vicces történetetek az elmúlt másfél évből, amit szívesen elmesélnétek? Esetleg egy otthon felejtett zenekari tag?
Gábor: Az egyik koncert előtti színpadra pakolás közben vettem észre, hogy a hangszerem hevederje nincs a tokban. Erre elég pedáns vagyok, szóval nem is nagyon értettem, hogy hol lehet, de volt egy gyanúm, ami otthon be is igazolódott, akkor az alig kétéves kislányom, Abigél csente ki a tokból. Minnie egér mellett találtam meg a játékkosárban. A koncertet meg egy kölcsönhevederrel oldottam meg. Azóta kétszer is megnézem indulás előtt, hogy tuti bent van-e a heveder a tokban.
