Egyre gyakrabban hallhatunk a hagyományos kínai orvoslásról a hétköznapokban. Sokan csodaként ünneplik, mások kételkednek az eredményeiben. A párkányi származású Vasi Anita hagyományos kínai orvossal beszélgettem a keleti gyógyászatról és a hivatásáról.
Kezdjük az elején, mi vezetett ahhoz, hogy ezt a hivatást válaszd?
A nagybátyám indított el ezen az úton. Őt kezdte el tanítani az akupunktúrás masszázspontokról egy hölgy Malajziából.
Ekkor láttam először, hogy mennyire működik ez a módszer. Ezt követően én is gyógymasszőr lettem, évekig dolgoztam egy óceánjáró hajón a Queen Elizabeth 2-n. De talán ez még korábbról is jött, hiszen a nagypapám méhészkedett, így a tinktúrák, a gyógynövények használata mindig is része volt az életemnek.
Amikor hazajöttem a hajóról, akkor indult a Semmelweis Egyetemen a hagyományos kínai orvoslás képzés, amit én jelnek tekintettem, hogy nekem muszáj ezt az utat megpróbálnom.
Milyen volt ez a képzés?
Ez egy együttműködés volt a Harbini Egyetemmel. Négy évet Budapesten tanultam, majd egyet Kínában. Így egy kínai diplomát kaptam, amit Magyarországon is elismernek.
Hogyan telt az egy év Kínában?
Kemény volt. Ebben a városban szoktak jégfesztivált is tartani, hiszen fél évig tart a tél, és rendszeresen van -25 fok, ami egy Kárpát-medenceinek azért elég kemény, és nem szokványos. Viszont remek professzoraim voltak az egyetemen, a diáktársak is rengeteget segítettek. Az egyik legjobb élményem az volt, amikor az utcán megállítottak, hogy honnan jöttem, és amikor meghallották, hogy Magyarországról, elkezdtek Petőfit szavalni. Nagyon barátságosak voltak velünk, és rengeteget tanultunk. Gondolkodás nélkül most is ezt az utat választanám.
Van mifelénk igény az akupunktúrára? Milyen a hozzáállása az itteni embereknek a hagyományos kínai orvosláshoz?
Szerencsére jó, és egyre jobbá válik, azt tapasztalom.
Nyilván azok, akik már hozzám eljutottak, akár Szlovákiából, akár Magyarországról, gyógyulni szeretnének, és sokszor már minden más módszerrel próbálkoztak.
Akkor, úgymond, már az utolsó szalmaszálként, csodatevésért érkeznek hozzád?
Ez nem csoda, de sokszor annak tűnik, hiszen rendkívül komplex módszer, nem a tüneteket kezeli, hanem az embert, ami itt nem annyira megszokott.
Felvidékiként miért döntöttél amellett, hogy Magyarországon, Dél-Komáromban kezdesz el praktizálni?
Szlovákiában nem fogadták el még akkoriban a diplomámat, lehet, hogy azóta már ez is változott. Mindenképpen Komárom környékén szerettem volna maradni, közel a családhoz. Magyarországon a gyakorlatnak köszönhetően már ismertem a környezetet, és itt mint hagyományos kínai orvos tudok dolgozni.
Milyen tünetek esetén kell akupunktőrhöz fordulni?
Már megelőzésként is ajánlanám, de ez elég ritkán fordul elő. Én főleg mozgásszervi, idegrendszeri és reumatológiai problémákra specializálódtam, de kénytelen voltam gasztroenterológiai, emésztési problémákkal és allergiával is foglalkozni, mivel nagy igény van rájuk.
Egyre gyakrabban fordulnak hozzám depresszióval, kiégéssel is.
Mi lenne a tanácsod egy olyan fiatalnak, aki erre a pályára készül?
Szívvel-lélekkel akarni kell. Megéri a sok tanulást, hiszen egy olyan hivatást kapunk, amivel segíteni, gyógyítani tudunk, és ez egy gyönyörű feladat.
Hány éve foglalkozol az akupunktúrával?
Most lesz három éve, hogy itt, Komáromban elkezdtem a saját vállalkozásként hagyományos kínai orvoslással foglalkozni Health of China név alatt, ezt öt év gyakorlat előzte meg, elsősorban Budapesten.
