Clemenceau francia miniszterelnöktől idézhető, hogy a háború túl fontos dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzuk. Ha tekintetbe veszem, hogy az egész közösség túlélése függhet azon, hogy megnyernek-e egyik vagy másik háborút, valószínűleg igaza van.
Néhány hasonló gondolat:
- a gazdaság túl fontos ahhoz, hogy közgazdászokra bízzuk;
- az egészségünk túl fontos ahhoz, hogy orvosokra bízzuk;
- gyermekeink tanítása túl fontos ahhoz, hogy tanítókra bízzuk;
- a jogrendszer túl fontos ahhoz, hogy jogászokra bízzuk;
- a politika túl fontos ahhoz, hogy politikusokra bízzuk;
- a pénzrendszer túl fontos ahhoz, hogy bankárokra bízzuk.
Mit szólunk ezekhez?
Igaz, hogy ha valamit el akarunk érni, jól tesszük, ha figyelembe vesszük, hogy vannak, akik nálunk jobban értenek az adott területhez. Ami ezen kívül biztosnak látszik: ha a többiek lemondanak arról, hogy befolyásolják életük egyik vagy másik területét, és ehelyett átadják az irányítást, akkor az eredmény törvényszerűen ilyesmi lesz:
- a gazdaság úgy fog működni, hogy (elsősorban) a közgazdászoknak legyen jó,
- az egészségügy úgy fog működni, hogy (elsősorban) az orvosoknak legyen jó,
- az oktatás-nevelés úgy fog működni, hogy (elsősorban) az oktató-nevelőknek legyen jó,
- és persze olyan jogrendszert, politikát és pénzrendszert kapunk majd, amely (elsősorban) a jogászoknak, politikusoknak, illetve bankároknak jó.
A fenti állítások és a világban tapasztalt valóság közti párhuzamok nem a véletlen művei.
De hát mi ezzel a gond? Van ezzel gond egyáltalán? Nem így volt ez mindig? Egyáltalán lehet(ne) másképp?
Ha a válaszaimat csak egy rövid indoklással látnám is el, az már túlnyúlna ennek az írásnak a tervezett keretein. Itt megadom csak a válaszokat, ahogy most gondolom. Attól függ, honnan és hogyan nézzük. Nem. Igen, és nem.
Beszélgetés fontos dolgokról. Te hogyan gondolod?
Ha esetleg az Olvasóm a fenti cikk valamely gondolatával kapcsolatban megosztana velem valamit (ellenvetést, észrevételt, kiegészítést), megteheti emailben a meritamas (ide a megszokott jel jön) outlook.com címre. Nyitott vagyok az építő jellegű, mély eszmecserére.
Türelmet kérek, mert hosszabb ideig is eltarthat válaszolnom. Ne gondolkozzunk sokat olyan dolgokon, amelyek egy-két hónap, esetleg év múlva nem lesznek fontosak – az ilyen dolgok ugyanis már ma sem azok.
(a cikk kiemelt képét a pixabay oldalról töltöttem le, Gerd Altmann (geralt) felhasználótól)
