Kérdésünket olyan személyeknek tettük fel, akik szerencsére felépültek a COVID-19 okozta betegségekből. Nézzük, ki hogyan élte meg a fertőzés utáni napokat:
Hegedűs Hajnalka – egészségügyi nővér
Először nem volt semmilyen tünetem, hála az erős, edzett immunrendszeremnek. Talán egy kicsit többet aludtam a megszokottnál és így elhanyagoltam az evést, egyre gyengébb lettem. Végül véroxigénszint-csökkenéssel kórházba kerültem, ami miatt elkezdtem félrebeszélni. Mint kiderült, vírusos tüdőgyulladásom volt. A kórházban mindent megtettek, hogy későbbi kritikus állapotomat stabilizálják és az egészségem mihamarabb visszaállítsák – köszönet illeti az egészségügyi dolgozók munkáját. Ezidáig semmilyen utóhatást nem észleltem. Sőt, merem állítani hogy jobban is érzem magam, mint azelőtt. Recept a nehéz napok átvészelésére? Stressz nélkül, higgadtan, pozitívan gondolkodni, hinni Istenben. Vallásosan lettem nevelve, nehéz gyermekkorom volt, sokat imádkoztam a problémáim megoldásáért. Most is úgy tartottam, ha Isten magához szólít, akkor megyek, ha úgy dönt, hogy küldetésem van még e Földön, akkor maradok. Hiába mondjuk egymásnak, hogy vigyázz magadra, a vírus nem válogat. Ezúton is külön köszönetemet szeretném kifejezni a Mária Rádió összes dolgozójának, az igazgató úrnak és keresztény testvéreimnek is. Imáik meghallgatásra találtak. Küldetésem van még, hogy segíteni tudjak másokon.
Saláta Kornél – futballista
Sajnos én magam is elkaptam a vírust. Éreztem, hogy fáj a torkom, náthás lettem és egy kicsit fáradt voltam. Ezért is mentem el február 7-én tesztre. A pozitív eredmény után két hét karantén következett. A feleségem is elkapta tőlem, a kicsi viszont szerencsére megúszta. Nagyobb bajom nem is volt, mint hogy ezeken kívül még a szaglásom elment. 2-3 nap után már jól is éreztem magam. Szerencsére a KFC-s csapattársaim is hasonlóan estek át rajta és nem volt nagyobb problémájuk.
Milány Levente – diák
Pár napig tényleg fájt mindenem, ebből tudtam, hogy ez a koronavírus lesz. Mivel akkor, szeptemberben épp kezdődött az oktatás Budapesten, ahova főiskolára járok, az albérletben maradtam. Három napig voltam lázas, de amint lement a láz, az ízületeim kezdtek el úgy fájni, hogy alig bírtam mozogni. A legdurvább pedig az volt, hogy tényleg mennyire semmi ízt és szagot nem éreztem. És ez nem is múlt el rögtön! Remélem egyszer elég volt átesnem rajta és ezután elkerül a betegség.
Bogárová Kajanová Nikoleta – édesanya
A férjem kórházba került január elején, valószínűleg onnan hozta haza a vírust. Először a felnőtteket döntötte le a lábáról. Én nagyon gyenge voltam, és a tüdőm rettenetesen fájt. Még az is megterhelő volt, hogy a mosdóig kimenjek. A legrosszabb napon úgy éreztem, az utolsó levegőmet veszem… Édesapámhoz mentőt is kellett hívni, a férjem viszonylag gyorsan átvészelte, én pedig inhalátorral tudtam könnyíteni a légzésemen. Mire meggyógyultunk, a fiam kezdett belázasodni. Két éjjelt virrasztottam át mellette, mert ő is nehezen viselte. Szerencsére neki végül tudtunk hozatni Ausztriából direkt a COVID-19 ellen hatásos gyógyszert, ennek hála két nap alatt át is ment rajta a betegség. Remélem, a lányom kimarad a sorból, így is aggódunk, mivel édesapámnak foltok maradtak a tüdején.
A Duna24 munkatársait sem kímélte a vírus…
Milány Botond
Jómagam ugyan biztosra nem tudom mondani, hogy tényleg a koronavíruson estem át, mindenesetre nagy valószínűséggel ez történt. Valamikor szeptember közepén volt, hogy az egyik napon, késő délután mellkasi fájdalom lett úrrá rajtam. Először csak enyhén, majd fokozatosan egyre erősebben szúrt tüdő/szív tájékon. Komolyan elgondolkoztam a sürgősségin és a mentő kihívásán is. Azonnal lefeküdtem pihenni és aludni, mondván reggelre elmúlik. Nos, nem így lett, másnap az ágyból is alig bírtam felkelni. Innentől kezdve pedig egy jó kéthetes periódus következett, amely során a láz kivételével minden tipikus tünetem jelentkezett. Folyamatosan fáradt, levert voltam, fájt a torkom, a fejem, náthás is lettem, még hasmenésem is volt, és a szaglásom is elment – bár már csak a betegségből való kilábalás végén tűnt fel, hogy valami nem stimmel az orrommal.
Kiss Márton
Az én történetem egy kicsit extrémebb az általam ismerteknél. Történt ugyanis, hogy pont a közelgő szívműtétem előtti kivizsgáláson feküdtem a pozsonyi szívkórházban, amikor a harmadik napon nagyon rosszul aludtam. Ekkor még egyáltalán nem gyanakodtam arra, hogy covidos lehetek. A negyedik délutánon már a torkom is elkezdett kicsit fájni. Ezt már jeleztem a nővéreknek is, de komolyabban nem foglalkoztunk a helyzettel. Aznap este már egyáltalán nem aludtam, pedig altatót is kaptam. Az ötödik napot borzasztó torokfájással vészeltem át. Még ekkor is csak egy szimpla torokgyulladásra gondoltam, amit pár nap alatt kikezelhetek. A hatodik napra viszont már megijedtem: már harmadik napja szinte semmit nem aludtam, nyűgös voltam, a mandulám bedagadt, fájt a torkom és köhögtem. Mivel aznap már a lázam is kezdett felmászni, elvégeztek rajtam egy antigén tesztet, ami pár perc alatt ki is mutatta, hogy pozitív vagyok. Ez után gyorsan kitöltötték a búcsúlevelem és végre hazaengedtek. Egy kiadós alvás után máris jobban éreztem magam, két nappal később pedig a torokfájásom is enyhült, a köhögés viszont két hétig megmaradt. Összegezve a történetet úgy gondolom, a körülményekhez képest elég jól vészeltem át az esetet. Bízom benne, hogy a jövőben sem lesznek negatív mellékhatásai. Azt pedig, hogy hol kaphattam el, a mai napig nem tudom, de véleményem szerint a negatív teszt ellenére, már a kórházba menetel előtt lappanghatott bennem a fertőzés.
