Élvonalbeli sportolás, kiváló közösség
Egy séta keretén belül beszélgettünk a Vág partján a kajak klub új és egyben eddigi legfiatalabb elnökével, Demin Viktorral. A 27 éves egykori élsportoló, 10 évvel ezelőtt lett junior világbajnok kajakozó, a sport szeretetét pedig mai napig őrzi: hobbi szinten, ami a vízi sportokban teljesedik ki és hivatás szinten, melynek kapcsán egyrészt konzultánsként az újabb generáció kinevelésében vesz részt, az egyesület vezetőjeként pedig innovatív módszerek bevezetésével ápolja tovább a töretlen sikert. A Komáromi Kajak-Kenu Klub csapatai ugyanis több mint 30 éve ott vannak többek közt minden olimpián is.
A kezdetektől indulva elsőként arról esett szó, miért is választotta az egykori úszó a kajakot és melyek voltak a fiatal sportoló legmeghatározóbb versenyélményei. „Elmentem anno egy pólóedzésre, de azt mondták túl vékony vagyok, nem illek bele a mackós portfólióba. Így a kajaknál kötöttem ki, ami bár rögtön meg is tetszett, az első edzésen sírtam. A Vág közepén túl nagynak tűnt a folyó, ijesztő volt.” – emlékszik vissza mosolyogva. „2011-ben, a junior vb cím megszerzése döntötte el végleg, hogy van értelme annak, amit csinálok.”
Napi 2-3 edzés, heti 6 nap, 11 hónapon át nem kis motivációt igényel.
„Szerencsére nekem ezzel nem volt gondom. Az úszást mondjuk alapból nem szerettem, mégis minden másnap reggel hatkor már a medencében voltunk, utána iskola, délután pedig folytatódtak a tréningek. Álmodozni könnyű, de tenni érte egy másik dolog. Még ha kényelmetlen is olykor, megéri, hiszen az, aki hajlandó áldozatot hozni, megkapja a lehetőséget, hogy elérjen valamit. Rengeteg lemondással jár egy élsportoló élete, én például nem voltam a saját ballagásomon. A dobogó legfelső fokán állni azonban kárpótolt mindenért. Sőt, a baráti kapcsolataim is csak megszilárdultak a sok távollét ellenére. Plusz az egyesület keretein belül is szoros barátságok köttetnek, ami egy újabb oka annak, hogy a gyerekek örömmel járnak a közösségünkbe.”
Viktor bejárta a világot és nem csak a sportnak köszönhetően. Grazban tanult ERASMUS+ képzésen, jelenleg pedig egy prágai cégnél dolgozik főállásban egészségügyi konzultánsként. „Mindig úgy gondoltam, hogy ügyvéd leszek, ha nagy leszek. Ennek ellenére a budapesti TF sportmenedzser szakán tanultam, majd SJE GIK közgazdász képzésén szereztem diplomát. Nem bántam meg, hogy a komáromi egyetem mellett döntöttem, hiszen az utazgatás a magyar fővárosba nem fért bele az időmbe, pláne hogy rengeteg edzőtábort is kellett abszolválnom a vizsgák mellett. Teljes mértékben kiállok a Selye János Egyetem mellett, mivel a vezetőség és a tanárok egyaránt megtesznek mindent a fejlődésért, a lehetőség tehát adott, hogy jó tudást kapjanak az itteni hallgatók.” A lokálpatrióta fiatalember ugyan imádja Olaszország mentalitását, gasztronómiáját és Florida meleg időjárása is nagy kedvence, mégis akármerre járt, hiányoztak a barátok, a család, a magyar nyelv és a kevert kultúra. „A víz a mindenem, nem is tudnék víz nélküli városban élni. Szeretem Komáromot és mindig jó ide hazajönni.”
Viktor 3 éve vonult vissza az élsporttól. „Azóta igyekszem legalább konzultánsként részt venni a sportolók felkészítésében, hiszen friss az aktív pályafutásom, világszínvonalú sportolókkal edzhettem, és ezek pozitív és negatív hatásait saját bőrömön tapasztalva kötelességem a releváns tudást hazahozni és átadni.”
A klub élén a Sporttal az egészségért és a Sporttal a végzettségért pontokban meghatározott stratégia mentén haladnak.
Az újdonsült klubelnök olykor 16 órát is dolgozik egy nap. Olyan felvidéki magyarok mentorálják őt, akik segítségével a csónakház hosszú távú céljai elérhetővé válnak. „Víziónk szerint a gyerekek álmait szeretnénk megvalósítani a vízi sportokon keresztül. Az első pillérként a komáromi kórházzal kötött együttműködésünk biztosítja a szülők számára is fontos aspektust: hogy egészséges környezetben és feltételek között valósuljanak meg az edzések.” Ez magában foglalja az éves szintű állapotfelméréseket és az akkut problémák azonnali ellátását is, a szülők számára teljesen ingyen és bérmentve. Továbbá a csapat kiegészült két gyógytornásszal is. A második fontos pillér pedig a végzettség kérdése. „Van élet a sport után is, és egy élsportolónak igenis van ideje egyetemet elvégezni. Csupán a flexibilitás az, ami általában nem kedvez a tanulmányoknak, így különböző együttműködéseket igyekszünk kötni, hogy a fiataloknak ne kelljen választaniuk a sport és a felsőoktatás közt. Nagy az elvándorlás 18 éves kor környékén, épp ezért több intézménnyel is tárgyalunk, hogy anyanyelvük mellett akár idegen nyelven is szerezhessenek végzettséget a sportolók.” Emellett az egyesület alkalmazottainak képzésére is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a 21. század sikerének záloga az edzők folyamatos képzése. Fontosnak tartják a külső véleményeket is, így kérdőívek segítségével mérik fel, többek közt a szülők visszajelzéseit is.
”Egyenlőek vagyunk, mindenki véleményére számítunk. Ezen kívül szeretnénk foglalkozni szemináriumok keretén belül például a motiváció témakörével is, sportpszichológus bevonásával.”
A klub örömmel várja bárki jelentkezését, kortól-nemtől függetlenül. „Ideális 10 éves kor körül elkezdeni az edzést, de persze vannak ellenpéldák. Persze fontos szempont a tehetség is, mivel csupán 0,6% körül mozog azok aránya, akiknek komoly eredményt sikerül elérniük.” Nincsenek feltételek, csupán a versenyengedély kiváltása az, ami egy komplex egészségügyi kivizsgálást igényel. Jelenleg minimális költséggel jár a sport űzése, a felszerelést, hajót, evezőt, bizonyos szintű ruházatot, versenyeket, kiutazást és szállást egyaránt az egyesület állja. „Az éves tagság a személyi edzőt, a súlyzós terembe való belépést, a gyógytornászt, a szaunát és az egészségügyi szolgáltatást egyaránt magába foglalja.”
Napjainkban a kormány kaotikus döntéshozatalát követve igyekeznek működésüket a rendeletekhez mérten igazítani, viszont a jövő évi olimpiára való felkészülést nagyban ellehetetleníti a jelenlegi helyzet. Hiszen míg más országokban továbbra is engedélyezett a csoportos sporttevékenység, nálunk ez nem megoldott. „Nagy köszönet jár az edzőinknek, akik e nehéz pillanatokban dupla-tripla műszakot vállalva foglalkoznak a gyerekekkel. Továbbá köszönöm Broczky Lászlónak az ajánlást és felkérést az elnökségi posztra, valamint hálás vagyok a városnak és a szponzorainknak is, hogy kitartanak mellettünk. Mindezt jó eredményekkel és a gyerekek kiváló neveltetésével szeretnénk meghálálni.”
Cikkünk rövidebb formában a Duna24 2021. januári nyomtatott lapszámában jelent meg.
