A járványhelyzet teljes bizonytalanságba sodort bennünket. Nem tudjuk mi lesz, hogy lesz, ahogyan azt sem, mikor lesz vége ennek az egésznek. A különféle korlátozások, óvintézkedések megijeszthetnek minket, a bezártság pedig szorongást kelthet bennünk. Mindenki másképpen éli meg ezt a helyzetet. Van, aki könnyen átvészeli az egészet, de van olyan is, akinek ez nem megy olyan egyszerűen. Éppen ezért szakember segítségét kértük, hogy némi kis útmutatással szolgálhassunk olvasóinknak. Kérdéseinkre Strédl Terézia pszichológus, egyetemi oktató válaszolt.
Milyen hatással lehet ránk lelkileg a jelenlegi, járványhelyzet okozta bizonytalan helyzet?
Minden embernek szüksége van biztonságra. Ha őt bizonytalanság veszi körül, akkor a lelki hatások széles palettájával találkozhatunk. Például ha a szülő bizonytalan, viselkedése a gyermekben is szorongást vált ki, hiszen látja, hogy nem úgy viselkedik a szülő, mint azelőtt. Olyanokról beszélnek, amitől ők is félnek, tehát ő még jobban fog. Minden embernek van úgynevezett megküzdési módozata.
A labilisabb típusok nehezebben viselik a helyzetet, jobban tartanak attól, hogy megbetegednek, stb. A stabil típus racionálisabban látja és oldja a problémáit.
Hogyan kezelhetjük ezt a bizonytalanságot?
Ha van támogató közeg, amely körülvesz, akkor könnyebb. Van kivel megosztanom a szorongásom, van, aki biztat, stb. Az egyedüllét kritikusabb, hiszen nem is tud kimenni, társaságot keresni az egyén. Itt segíthet a világháló, szükség szerint a segélyvonalak. Jó, ha megtervezzük a napunkat, lefoglaljuk magunkat olyan dolgokkal, amelyekre eddig nem jutott idő. Például a barkácsolás vagy kézművesség, nyelvtanulás vagy valamilyen online szakképzés. Ha családban élünk, akkor felváltva: ma én vagyok a gyerekekkel, holnap pedig a másik szülő.
Divatos szóhasználattal élve, a minőségi én-időre jusson mindenkinek hely!
Hogyan kezelhetjük az esetlegesen kialakult félelmünket?
A szorongás, a félelem romboló lelki folyamat, ezért, ha tudjuk, osztjuk meg a másikkal. A kimondott és megosztott félelem csökkenti erejét, és még kaphatok olyan visszajelzéseket, amelyek segítenek. Ha ez nem elég, akkor vannak a szakemberek, lelki pásztorok – személyesen, telefonon keresztül vagy online módon. Sokat tesz a sportolás, a friss levegő, egészséges táplálkozás. Elsajátíthatjuk a relaxáció alapjait, hiszen erre is találunk lehetőséget a világhálón. Segít az ima vagy meditáció is.
Lényeg, hogy találjunk észérveket a félelem csökkentésére vagy pozitív lehetőséget a változásra.
Sokan csak legyintenek, ha egy barátjuk, hozzátartozójuk elárulja, hogy igenis tart ettől a vírushelyzettől. Mi lenne ilyenkor a megfelelő reakció/segítség a másik ember részéről?
Minden megosztott szót a másiktól kellő komolysággal és tisztelettel kell venni. Nem arról kéne beszélni, hogy mi van, mi nincs, hanem arra kell fókuszálni, hogy az adott helyzetből mit lehetne kihozni a javunkra. Ehhez sokszor a másik segítése kell, mert a „problémagazda” ezt nem látja, képtelen rá vagy egyedül van. Nem arról szól a segítés, hogy megmondom, mit csináljon, hanem megosztom a másikkal, hogy én mit csinálok, illetve megosztom vele, hogy még mit lehetne. Választani neki kell, mert minden ember önmagáért felelős.
Megviselheti-e lelkünket a karantén?
Igen. Ez egy olyan helyzet, amely tele van veszéllyel, másképp kell viselkednünk, sokszor ez nem tetszik, és ez kedvünket szegheti vagy ellenállást vált ki bennünk.
Az, hogy mennyire lesznek tartósak ezek a megváltozott tünetek, személyiségfüggő.
Hogyan könnyíthetnénk meg a bezártság okozta negatív érzéseink elmúlását?
Pozitív gondolkodással, hiszen a népi bölcsesség is azt sugallja, hogy minden rossz után jön a jó. Bizakodni, reménykedni kell! Átmeneti állapotról van szó, vigyázzunk magunkra!
Valakit megvisel a szabad mozgásának korlátozása, valaki azonban zokszó nélkül teszi, amit mondanak neki. Vajon mitől függhet, hogy ki hogyan reagál ezekre a helyzetekre?
Más-más személyiségűek vagyunk és más-más nevelést kaptunk. Akit megtanítottak a szabályok következetes betartására, annak természetes, hogy az elvárások szerint viselkedik.
Akinél a nevelés nem volt következetes, laza jogkövetővé válik.
Ez mind már az óvodáskorban dől el, itt kell a gyermeket ráállítani az úgynevezett „nevelési közlekedési táblák” elfogadására, rögzíteni, mi a jó, mi a rossz, szabad – nem szabad, helyes – helytelen és így tovább.
Mivel, hogyan tölthetjük fel lelkünket ebben az igencsak nehéz időszakban?
Azokra a dolgokra fókuszáljunk, amik szabad teret kapnak ebben az időszakban is: önművelés, természetjárás, sport, gasztronómia és az alternatív kapcsolattartás. Jön az adventi időszak, amely az elcsendesedéssel, önvizsgálattal jár és az örömvárás része egymás megajándékozása is. Lehet eredeti, egyedi meglepetéseket is gyártani. Ha ezt még sikerül egy kis humorral „fűszerezni”, az igazán jót tehet a lelkünknek.
Szlávik Cyntia
Borítókép: pexels.com
